Orvosi Hetilap, 1866. szeptember (10. évfolyam, 35-39. szám)
1866-09-16 / 37. szám
műtő kutaszol, más által kell a delejtűt észlelteim sat. E helyett hát a távsürgönyzőknél ismeretes vilanydelejes csengetyűt használtam föl. Egy 7" hosszú, 3" széles és 17" hüvelyk magas dobozkában helyezem el, mely egy haránt deszka (A) által két egyenetlen és külön födelü részre I és 17-re, s ez utóbbi két alosztályra van osztva. Berendezés. A kisebb I osztályban két elemű vilanytelepke van, szén és zink lemezekből a és a sajtolt guttaperchanzellákban. A telepke b és b) ruganyos rézkampók által szoríttatik A közép deszkához. Ugyane kampók egyike (b) a positív, másika (b) a negatív vilanyáramlatot fogja föl. A még fönmaradt hézagban (c) kénsavas higanyélecset tartalmazó üvegecske van. A nagyobb II. osztályban lágy vaspatkó (C), mindegyik ágán sodronynyal betekert orsóval (désd), e csontlemez által a doboz fenekéhez szoríttatik. A patkó ágai előtt D vaspálcza — az úgynevezett horgony — van, tövén ruganyosan A középfalhoz erősítve, másik végén pedig kalapácsba nyújtva; mögötte szinte A középfalhoz erősítve Írzugony van, mely A-nál a horgonyra támaszkodik. E-nél csengetyücske áll vaspálczán. A nagyobb osztály G részébe a vezető zsinórok jőnek. ó, negatív vilanyos rézkampó sodrony-összeköttetésben áll , aztán b orsó sodronyával, innen folytatólag D horgony tövével, míg ez E rugonynyal érintkezik nyugvásban, .Erugony töve pedig sodrony-összefüggésben van A középdeszka fookjával. A középdeszka másik g likja b rézkampóval függ össze. A f és g likak közt nincs az összeköttetés. Ha most az elemeket pár szemextnyi kénsavas higanyélecscsel és néhány csepp vízzel megtöltjük, a vezető zsinórok végszögeit f és g likakba dugjuk, a zsinórok kapcsait pedig egymáshoz érintjük, a likak közti áramlat zárása megvan. A vilanyáramlat d és b orsókon át C vaspatkót delejesíti, ez végeihez rántja D horgonyt, a kalapács pedig megüti F csöngetyűt. De ezzel megszakad I horgony és E rugony közt az érintkezés, meg az áramlat, mire a patkó is megszüli delejes lenni. A horgony visszaesik a ragonyra, helyreállítja az összeköttetést, ez delejesit, csönget ismét sat. A pontozatbeli vonal s a nyilak rajta a vilanyáramlat irányát és útját jelzik. A két elemke vilanya elég csekély feszerejű, hogy útjában bármely organikus hártyácska akadályt képez, ellenben vezetésére a legcsekélyebb férfi összeköttetés elég, s a vezetés csengetéssel jelenkezik. Másik része a készletnek a jelző golyófogó vasból. Az amerikai hadjáratban legczélszerűbbnek bizonyult, golyóba vágódásra alkalmas, hegyes karmokban végződő fogóalakot választom erre, melynek két szára közbeesett k csont- vagy kemény kaucsuklemez és ugyanily anyaggal borított tengelyszeg (k) által tartatik össze. A fogó szárai úgy átgörbítvék, hogy karmai V4 vonalnyira egymás mellé vágjanak, de egymást sehol ne érintsék. Fogantyúja ollóforma gyűrű, vagy csont, fa s kemény kaucsuk markolat (ábra) lehet, melynek hátsó végein beakasztási libak (is) hagyattak. A markolat jelei közéjük állított csontoszlopka (l) által tartatnak szét. Ha most a vezető zsinórok kapcsait a fogómarkolat és likaiba akasztjuk, az isolált fogó szárai a vezető zsinórok fém hosszabbítmányaivá lesznek. Kerüljön bármily fémtest a fogó karmai közé, csengetés jelzendi az áramlat zárását. A test mélyébeni fémgolyó fogása így csengetéssel jelenkezik. De beáll ez összeköttetés akkor is, ha a zárt fogók vonalnyira egymástól elálló végeit a test mélyébeni lövetre viszszük, a mellé csúsztatjuk, vele lassú forgató mozgást teszünk, mikor is, amely pillanatban mindkét fogószár érinti a golyót, annak fémvolta csengetésben jelentkezik, így fölismerve, folytonos csengetés vezérlete alatt vihetjük fogónkat a golyóra s ezt ki is húzhatjuk. — Ismét megjegyezzük itt, hogy a csengetés csakis a fémek érintkezésénél áll be, csontoknál soha sem. Amily átláthatónak mutatkozott előre is, oly meglepő sikerrel alkalmaztatott több esetben e készülék. Alkalmazási módja iránt némi tájékozást nyújtandók, e három esetet vázoljuk : I. Egy vadász, jobb térdére guggolva, hátulról lövést kapott bal farába. Kezdet óta nagy fájdalmai voltak, melyekre a bal végtagra is kiterjedtek. A csatatéren, a brünni kórházban, sőt másutt is keresték már golyóját, eredménytelenül. A beteg osztályomra hozatván, újabb vizsgálatkor kutaszszal több mint 3 hüvelyk mélyen a keresztcsont ülvágányi széle meztelennek és érdesnek tapintaték, oly mozgékony testet pedig, mely a keresett lövet lehetett volna, a csont mellett nem éreztem. A fogót bevezetvén, s az érdes helyen nyitás közben ágaival a vélt csontszélet érintem, a midőn beállt csengetés jelenté a lövet feltalálását, mely a keresztcsont szélébe lévén mélyedve és ékelődve, nagy erővel, de a folytonos csengetés vezetése mellett ép oly biztossággal huzathatók ki. II. Régebben ült már a golyó az utolsó lágyékcsigolya mellett. — A lövésnyílás megkisebbült. Beteg előadása szerint golyója ismételve hiában kerestetett. Bevezetett kutaszszalka hüvelyk mélységben keményen ülő kemény testet találtam. Golyó-e az, vagy a horzsolt csigolyatest oldala ? Másnap vékony franczia kathetert elmetszvén, abba a különben is benne levő sodronyt úgy illesztem, hogy vége csak '/vonalnyira álljon ki. Azután kifutó vájt kutasz fülét átsikasztottam, azt bevittem az érdes kemény testre, midőn fülébe akasztom az egyik vezető sodrony kapcsát, most pedig vályúján át becsúsztattam a franczia kathéter által isolált sodronyt, melyek külső karikájába kapcsoltaték a másik vezető zsinór. Amint ezen sodrony a kemény testre ért, csengetés jelzé a keménység fém voltát. Tágítottam azután a sebnyilást, s a bevitt fogóval csengetés vezetése alatt a golyót megfogván, azt a porhanyós csoltból, melybe némileg ékelve is vala, eltávolitám. III. Hajnal Albert tr., első orvos osztályán. Bal karfejecs alatt és mögött lövetett meg egy morva gyalog. A golyó befelé hatolt, úgy hogy csatornája kutaszszal egész a mellizmok alá követtethetők. A kutasz lövetése nem akadt. Több mint két hét után alig ész-