Orvosi Hetilap, 1867. március (11. évfolyam, 9-13. szám)

1867-03-03 / 9. szám

legvakmerőbb vagy legbadarabb gyógytani kísérletekkel vég nélkül és az émelygésig elárasztatunk: alig-alig akadunk egy his, alapos és kimerítő boncztani leletre, melyből a vil­lámgyorsasággal előidézett halálozást megelőző kórodai tü­neményeket kielégítőleg megmagyarázhatnék. Rokitansky classikus tankönyvében is mily mosto­hán és jelentéktelenül van a cholera-kórfolyamat­­ alig két lapon tárgyalva, a­min azonban nem igen csodálkozhatunk, hiszen a nevezett érdemkoszorúzott kórboncztanár korszakot képző tevékenysége 1838-tól 48-ig terjedő évtizedbe esvén, nekie­­alkalma nem volt nagyobbszerű cholera-járványt ész­lelhetni, és innen megfogható, miért oly semleges és héza­gos az, mit a cholera-hullákban talált kóros változásokról mond. Azóta máig súlyos cholera-járványokon mentünk ugyan keresztül, de miután az orvosok, úgy a kórházi, mint a ma­gán­gyakorlatot űző ügytársak tevékenysége cholera-járvá­­nyok alatt annyifelé van igénybe véve, hogy a bonczolatok tüzetes s tömeges megtételére alig marad idő­s alkalom, mintegy hozzá szoktunk megelégedni azzal, mit kórboncztani tekintetben, az újabb orvosi tudomány evangyéliumától, Ro­kitansky művétől tanultunk, hozzá szoktunk azon hithez, hogy a kórboncztani lelet cholera-hullákban merő semleges, semmi arányban nem állván az a kórodailag megfigyelt kórjelekkel. Ezen téves hitben éltem magam is, midőn az első ese­teket, melyek cholera-kórjelek között elhaltak, bonczkés alá vetettem, oly annyira, hogy az 1. 2. sz alatt közlött bon­­czolatoknál, nem cholerában, hanem heveny agykér é­s gyomorbéllobban állapítottam meg a kórismét, mint ezt a borsodi orvos-gyógyszerészegylet October havi gyűlésében ki is jelentettem, és csak miután elvitázhatlanul cholerában elhalt egyének többi hulláikban, ugyanazon kórboncztani változásokat találtam, mint az elsőkben, akkor nemcsak az utóbbiakat is a cholera körfolyamatához sorozni kénytelení­­tettem, hanem nézeteim a cholera lényegéről vagy inkább leglényegesebb oldaláról gyökeresen megváltoztak. Nem tarthatom többé a cholerát, mint ezt a jelenkori orvosok túlnyomó többségével eddigelé tevem, egy sajátsá­gos vér meg mérgezésnek, nem oszthatom azok véle­ményét , kik az idegrendszer egyik vagy más közép­pontja hüdésében látják a cholera lényegét. A végrehajtott hulla bonczolataim, az azoknál talált kóros változások ste­reotyp ugyanazonossága meggyőzött arról, hogy a chole­rában a vékony­ belek rendkívüli megtáma­dása, takonyhártyájuk elpusztulása az egész rettentő körfolyamat talpkövét képezi, s ha azt kérdem ma­gamtól, minő ismert körfolyamathoz hasonlítható­an leginkább a cholerában észlelt belbántalmat, akkor ki kell monda­nom, hogy az legközelebb áll a lobos körfolyamat­hoz, és szerintem úgy viszonylik a bóllob közönséges alak­jaihoz, mint a bélhagymáz, mint a végbél lokhártyáját elroncsoló vérhas, avagy mint a dyphtheriticus köthártya és toroklob — az illető szövetek közönséges lobos bán­­talmaihoz. Távol van tőlem azon merész hit, hogy az imént kife­jezett nézeti 31, a cholera kórfolyamat összes titokszerű lényege fel van ismerve, vagy azon hiúság, hogy állításom­mal egy új eszmét megpendítettem volna. Jól tudom, hogy ha igaz is az, miszerint a vékony­belek rendkívüli s sajátsá­gos bántalma, a cholera kiinduló pontját és talpkövét képezi, az által mi a gyilkoló járványos baj szerencsésebb leküzdé­séhez vajmi keveset közeledtünk; ámde mennyivel ismerünk mi többet más súlyos körfolyamatok — például a hagym­áz lényegéről, mint a helybeli bántalmak szembeszökő kóros változataikat és mégis ki merné tagadni azt, hogy a hagy­­mázt csak az­óta ismerjük tüzetesebben, kielégítőbben, mióta a helybeli körfolyamatok felfedezése és tanulmányozása az illető kórtani búvárlatok főtárgyát képezi. Hogy továbbá az eszme, melynél fogva a choleránál tapasztalt bélbántalom a lobos körfolyamatok egy sajátságos neméhez sorozandó, hogy ezen eszme mondjuk legkevésbé sem új, hanem csak talán elfelejtetett, vagy más divatosabb mázzal kidiszített feltevények kedvéért háttérbe szoríttatott, erre nézve legyen szabad némely két­ségbe vonhatlan tekintélyek idézéseire vonatkoznom, így Rokitansky kórboncztani kézikönyve IIi. k. 206 lapján olvassuk: Zwei durch Ausbreitung der Exsudationsvorgänge und die Massenhaftigkeit des Exsudats ausgezeichnete For­men der exsudativen Enteritis sind die Dysenterie und die Cholera asiatica.“ Henoch a Canstatt-féle kézi­könyv jeles folytatója (Supplemontband 165­1.) így nyilatkozik: „Was zunächst und hauptsächlich die im Darmkanale gefundenen Verände­rungen betrifft, so sind dieselben durchgängig entzündli­cher Natur und erscheinen entweder als seröser oder blutige Catarrh, oder als einfache oder haemorrhaeische Dyphtheritis. Végre maga Niemeyer, a kórfolyamatok reális lénye­gébe az élettan szövétneke mellett ez időszerint legmélyeb­ben beható kórodai búvár ugyanabban a meggyőződésben él, mi a magyar kiadású tankönyvének II. k. 639 lapján olvas­ható, hol az mondatik: „ha tekintetbe veszszük, hogy a bélnek lemeztelenített lapja igen tetemes kiterjedésű, ak­kor alig foghatjuk meg, hogy a karbúvárok közül né­melyek a bérhuzamban súlyos bonczváltozások és az élet folytán észlelt súlyos kórjelenségek közötti helytelen arány­ról beszéltek. “ Ebbéli saját meggyőződésemhez azonban, nem köny­vekben, elméleti uton jutottam, eszem ágába sem volt az, midőn még az első cholerahullákat kórboncttanilag meg nem vizsgáltam volna és csak akkor, midőn önmagam szemléltem ama roncsolásokat, melyeket a kórfolyamat okozott, szétosz­lottak a vérfertőzési vagy idegrendszerhüdési stb. feltevé­­nyek, mint ugyanannyi a cholera lényegéről táplált ködfá­­tyolképek, szétfolytak annyival inkább, minthogy a boncz­tani lelet alapján, a cholera minden kórjele, az iszonyú baj egész rettentő kórodai képe önkényt megfejthetővé s megért­­hetővé lett előttem. Engedtessék meg tehát, hogy még egyszer visszate­kinthessünk a kórboncztani változásokra s a kórodai tüne­ményekre, mert csak így bírálható meg, váljon jogosultabb-e azon nézet, mely szerint „a bélbántalom a többi kórtünetek kiindulási pontja, s a veszély­ tu­­lajdonképi forrása,“ mint annyi sok más naponta az orvosi tudomány rögös mezején gombaszerüleg felszökkenő, s csakhamar ismét elenyésző cholera-féle theoriák. (Folytatás következik).

Next