Orvosi Hetilap, 1867. március (11. évfolyam, 9-13. szám)
1867-03-03 / 9. szám
legvakmerőbb vagy legbadarabb gyógytani kísérletekkel vég nélkül és az émelygésig elárasztatunk: alig-alig akadunk egy his, alapos és kimerítő boncztani leletre, melyből a villámgyorsasággal előidézett halálozást megelőző kórodai tüneményeket kielégítőleg megmagyarázhatnék. Rokitansky classikus tankönyvében is mily mostohán és jelentéktelenül van a cholera-kórfolyamat alig két lapon tárgyalva, amin azonban nem igen csodálkozhatunk, hiszen a nevezett érdemkoszorúzott kórboncztanár korszakot képző tevékenysége 1838-tól 48-ig terjedő évtizedbe esvén, nekiealkalma nem volt nagyobbszerű cholera-járványt észlelhetni, és innen megfogható, miért oly semleges és hézagos az, mit a cholera-hullákban talált kóros változásokról mond. Azóta máig súlyos cholera-járványokon mentünk ugyan keresztül, de miután az orvosok, úgy a kórházi, mint a magángyakorlatot űző ügytársak tevékenysége cholera-járványok alatt annyifelé van igénybe véve, hogy a bonczolatok tüzetes s tömeges megtételére alig marad idős alkalom, mintegy hozzá szoktunk megelégedni azzal, mit kórboncztani tekintetben, az újabb orvosi tudomány evangyéliumától, Rokitansky művétől tanultunk, hozzá szoktunk azon hithez, hogy a kórboncztani lelet cholera-hullákban merő semleges, semmi arányban nem állván az a kórodailag megfigyelt kórjelekkel. Ezen téves hitben éltem magam is, midőn az első eseteket, melyek cholera-kórjelek között elhaltak, bonczkés alá vetettem, oly annyira, hogy az 1. 2. sz alatt közlött bonczolatoknál, nem cholerában, hanem heveny agykér és gyomorbéllobban állapítottam meg a kórismét, mint ezt a borsodi orvos-gyógyszerészegylet October havi gyűlésében ki is jelentettem, és csak miután elvitázhatlanul cholerában elhalt egyének többi hulláikban, ugyanazon kórboncztani változásokat találtam, mint az elsőkben, akkor nemcsak az utóbbiakat is a cholera körfolyamatához sorozni kénytelenítettem, hanem nézeteim a cholera lényegéről vagy inkább leglényegesebb oldaláról gyökeresen megváltoztak. Nem tarthatom többé a cholerát, mint ezt a jelenkori orvosok túlnyomó többségével eddigelé tevem, egy sajátságos vér meg mérgezésnek, nem oszthatom azok véleményét , kik az idegrendszer egyik vagy más középpontja hüdésében látják a cholera lényegét. A végrehajtott hulla bonczolataim, az azoknál talált kóros változások stereotyp ugyanazonossága meggyőzött arról, hogy a cholerában a vékony belek rendkívüli megtámadása, takonyhártyájuk elpusztulása az egész rettentő körfolyamat talpkövét képezi, s ha azt kérdem magamtól, minő ismert körfolyamathoz hasonlíthatóan leginkább a cholerában észlelt belbántalmat, akkor ki kell mondanom, hogy az legközelebb áll a lobos körfolyamathoz, és szerintem úgy viszonylik a bóllob közönséges alakjaihoz, mint a bélhagymáz, mint a végbél lokhártyáját elroncsoló vérhas, avagy mint a dyphtheriticus köthártya és toroklob — az illető szövetek közönséges lobos bántalmaihoz. Távol van tőlem azon merész hit, hogy az imént kifejezett nézeti 31, a cholera kórfolyamat összes titokszerű lényege fel van ismerve, vagy azon hiúság, hogy állításommal egy új eszmét megpendítettem volna. Jól tudom, hogy ha igaz is az, miszerint a vékonybelek rendkívüli s sajátságos bántalma, a cholera kiinduló pontját és talpkövét képezi, az által mi a gyilkoló járványos baj szerencsésebb leküzdéséhez vajmi keveset közeledtünk; ámde mennyivel ismerünk mi többet más súlyos körfolyamatok — például a hagymáz lényegéről, mint a helybeli bántalmak szembeszökő kóros változataikat és mégis ki merné tagadni azt, hogy a hagymázt csak azóta ismerjük tüzetesebben, kielégítőbben, mióta a helybeli körfolyamatok felfedezése és tanulmányozása az illető kórtani búvárlatok főtárgyát képezi. Hogy továbbá az eszme, melynél fogva a choleránál tapasztalt bélbántalom a lobos körfolyamatok egy sajátságos neméhez sorozandó, hogy ezen eszme mondjuk legkevésbé sem új, hanem csak talán elfelejtetett, vagy más divatosabb mázzal kidiszített feltevények kedvéért háttérbe szoríttatott, erre nézve legyen szabad némely kétségbe vonhatlan tekintélyek idézéseire vonatkoznom, így Rokitansky kórboncztani kézikönyve IIi. k. 206 lapján olvassuk: Zwei durch Ausbreitung der Exsudationsvorgänge und die Massenhaftigkeit des Exsudats ausgezeichnete Formen der exsudativen Enteritis sind die Dysenterie und die Cholera asiatica.“ Henoch a Canstatt-féle kézikönyv jeles folytatója (Supplemontband 1651.) így nyilatkozik: „Was zunächst und hauptsächlich die im Darmkanale gefundenen Veränderungen betrifft, so sind dieselben durchgängig entzündlicher Natur und erscheinen entweder als seröser oder blutige Catarrh, oder als einfache oder haemorrhaeische Dyphtheritis. Végre maga Niemeyer, a kórfolyamatok reális lényegébe az élettan szövétneke mellett ez időszerint legmélyebben beható kórodai búvár ugyanabban a meggyőződésben él, mi a magyar kiadású tankönyvének II. k. 639 lapján olvasható, hol az mondatik: „ha tekintetbe veszszük, hogy a bélnek lemeztelenített lapja igen tetemes kiterjedésű, akkor alig foghatjuk meg, hogy a karbúvárok közül némelyek a bérhuzamban súlyos bonczváltozások és az élet folytán észlelt súlyos kórjelenségek közötti helytelen arányról beszéltek. “ Ebbéli saját meggyőződésemhez azonban, nem könyvekben, elméleti uton jutottam, eszem ágába sem volt az, midőn még az első cholerahullákat kórboncttanilag meg nem vizsgáltam volna és csak akkor, midőn önmagam szemléltem ama roncsolásokat, melyeket a kórfolyamat okozott, szétoszlottak a vérfertőzési vagy idegrendszerhüdési stb. feltevények, mint ugyanannyi a cholera lényegéről táplált ködfátyolképek, szétfolytak annyival inkább, minthogy a boncztani lelet alapján, a cholera minden kórjele, az iszonyú baj egész rettentő kórodai képe önkényt megfejthetővé s megérthetővé lett előttem. Engedtessék meg tehát, hogy még egyszer visszatekinthessünk a kórboncztani változásokra s a kórodai tüneményekre, mert csak így bírálható meg, váljon jogosultabb-e azon nézet, mely szerint „a bélbántalom a többi kórtünetek kiindulási pontja, s a veszély tulajdonképi forrása,“ mint annyi sok más naponta az orvosi tudomány rögös mezején gombaszerüleg felszökkenő, s csakhamar ismét elenyésző cholera-féle theoriák. (Folytatás következik).