Orvosi Hetilap, 1867. november (11. évfolyam, 44-47. szám)

1867-11-03 / 44. szám

A A. 17. 1 Tartalom: Altstädter Mór tr: A női magtalanság okairól és orvoslásáról, különös tekintettel Simi Marion ebbeli nézeteire. II. — N­a­v r a­­t­i­­ Imre tr : Hangszalagfekély, vizenyő, légcsőmetszés, halál. — Könyvismertetés. A gyermekgyógyászat alapvonalai. Irt* Szohner J. tr. — Lapszemle. A cirsoid üzértágulatok növendékek és felnőtteknél.­­ A fehérnyevizelés kór- és gyógytana. — A mákonynak nagy adagai. — Pekélyedés az S-képű bélben, szűkület, műtét. — Méhhüvelybeli csapok. — A glycerine készítmények. — Ap­róbb szemelvények. Tárna: Pettenkofer tanár a közegészség tudományáról. — A párisi nemzetközi orvosi értekezlet. VIII. — M. k. természettudományi társu­lat. — Vegyesek. Pályázat. Pest, 1867. November 3. Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 kr.­ vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A k­özlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 15 új kr. Megjelen minden vasárnap. Megrenn­elhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerke.«r.p­­aégnel, újlér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésébe­ váez» utca a Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP Honi s külföldi gyógyászat és kórüuvázlat közlönye.­ ­ *«*■■■ ^«*«1 I­ke évfoly­am. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. A női magtalanság okairól és orvoslásáról, különös tekin­tettel Simi Marion ebbeli nézeteire. Ai­tstakdter Móri Jr. gyakorló- és női orvostól Pesten. II. Munkájának 282-ik lapján Sims ezeket mondja : ,né­zete szerint a közösülés okozta hevülés tetőpontján a méh­nyakból a hüvely legfelsőbb körrostjainak összehúzódásai által a nyak kinyomatik, minek következtében a méhnyak­ban légüres tér képződik, melybe az ondó egyszerűen fel­­szivatik.“ Váljon ezen magyarázat helyes-e, vagy pedig a méh­­izomzat és a görgeteg méhszalagok*) összehúzódásai, mik a közösülés alkalmával kifejtett visszahajlási mozgások által előidéztetnek, eszközlik-e a méhszáj és nyak megnyitását és beállítását, és az ondónak a méhbe jutását — mit mi igen hajlandók vagyunk hinni —, azt a mai élettan még eldön­tetlenül hagyja. Habár tagadni nem lehet, hogy oly esetekben, hol az illető mindkét nembeli ivarszervek tökéletesen épek és ren­desen alkotvák, gyakran azon körülmény adhatja magát elő, hogy a közösülésnél a méhszáj és a férfilégycső szájadéka szemközt állanak, és hogy ily módon azon erővel, amely­­lyel az ondókilövelés történik a kifecskendett ondónak egy része azonnal a méhszájba jut (Funke) **), van bizonyára másrészt ugyanannyi, sőt valószínűleg sokkal több oly eset, hol ez a méhnek legkülönbözőbb, kisebb-nagyobb alak- és helyzet-rendellenességei következtében nem történik, és fo­gamzás mégis előjön. Mely tény, valamint azon ismételt íz­ben előfordult és bebizonyított esetei a fogamzásnak „obsque immissione membri“, eléggé bizonyítják, hogy az imént emlí­tett nem lehet egyedüli módja az ondó méhbe jutásának. Az egyik vagy a másik felfogás és nézet felel-e meg inkább a természetes folyamatnak, nem akarjuk vitatni, ha­nem csak arra figyelmeztetünk, hogy Sims, midőn a hevülés vagy izgatottság tetőpontjáról és annak a méhnyakra való kiürítési hatásáról emlékezik, világosan a cohabitatio által előidézett visszahajlási hatásról beszél, mint olyanról, mely az ondónak a méhbe való fölvételét eszközli és elősegíti. Ha pedig az épen nevezett visszahajlási hatás és annak említett befolyása az ondónak a méhbe juthatására többé kevésbé átalánosan elismert dolog, akkor szinte nem igen fogható fel, az ondó felvételére nézve miként lehessen hozzá­­férhetlen és így a fogamzást akadályozó az oly méhszáj, mely ugyan se nem kicsi, se nem szűk, mely inkább eléggé tág és a kifolyó vérnek semmiféle akadályt nem csinál, de „m­ely­nek egyik ajka f­élholdsz­erűen a másikra rá­fekszik;“ vagy pedig az olyan, melynek mindkét ajka kevéssé túl­­­fejlett és keményedett, s „egymással szoros érin­tésben van;“ végre az oly méhszájadék, mely különben rendes nagy­ságú, de mely „nyúlánk, tátongó, tojásdad alak­ját elveszítette“? Fel nem fogható, hogy a méhszájnak, a közösülési fo­lyamatnál rendes visszahajlási mozgások mellett történni szo­kott alkalmazkodása és kitágulása és ennélfogva az ondó fel­vétele, a szájadék ezen említett alakjainál is miért ne tör­ténhessék ? Va­jon ilyen esetekben nem inkább a visszahajlási hatás hiánya vagy rendellenessége vádolható-e mint a magtalan­ság okozója ? — Mert akadunk is valóban sokszor oly méhszája­­dékokra, melyek se nem tátongnak, se nem nyúlánkok vagy tojásdad alakúak, a­hol fogamzás mindazonáltal elég gyak­ran történik. A fentebbi sorokban, úgy hisszük eléggé világosan fejtettük ki, hogy Sims a visszahajlási mozgásokat és azok­nak befolyását az ondó felvételére elismeri. Munkájának 149- dik lapján mindemellett ezeket mondja: „Nem tesz semmi különbséget, a közösülési folyamat nagy hevességgel és he­­vüléssel, vagy pedig gyengén, hamar és kielégítés nélkül történik-e.“ Továbbá a 279-ik lapon „semmi jelentőséggel nem bír, váljon a közösülés ügyetlenül és ki nem elégitőleg vitetik véghez, csakhogy a termékenyítő ondószálcsákkal telt ondó a kellő perczben juthasson a hűvel * *) Martin E. „Die Neigungen und Beugungen der Gebärmut­ter“ etc. L. 9. **) Mi különben mégis csak úgy történhetik véleményünk szerint, ha a méhszáj nyitott. 44

Next