Orvosi Hetilap, 1867. december (11. évfolyam, 48-52. szám)
1867-12-01 / 48. szám
ORVOSI HETILAP. Tartalom: Korányi Frigyes tnr. Baloldali mellhártyaizzadmányzat„ hirtelen halál a tüdősitér betömülése folytán. — Batizfalvy S. tr. Gyakorlati közlemények a testegyenészet köréből. — Cohnheim észleletei és nézete a lábról és genyedésről. — Könyvismertetés. Ueber die Ursachen und Bedingungen der Krankheit. Von Dr. Franz Hausmann. (Folyt.) — Lapszemle. Ujj általi nyomás a tagok szétterjedő gyuladásai és a heveny genyedü izületi láboknál. — Erőszaki mellbeli levegőgyülem. — Apróbb szemelvények. Tárcza: Az egyetemi tanárok mai feladata. — A párisi nemzetközi orvosi értekezlet. X. — Felhivás. — Vegyesek. — Pályázat. Pest, 1867. 4BLIÜ® tmy&'m tteczeinber 1. Elifizetési ár : helyben égési evre 9 frt., félévre 4 frt. so Megjelen minden vasárnapba, vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények Megrendelhető minden cs. hir. postahivatalnál, a sserkensil-és fizetések bérmentesitendökségnél, új tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében Hirdetésekért soronkint IS aj tér. vácai utcza Drasche-féle házban. Honi s külföldi gyógyászat és kertovárlat közlönye. TTI M. évfolyam.. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh, Kálmán tanár. Bal oldali mellhártya izzadmány, gümös mellhártya lábbal, hirtelen halál a tüdősllér betömesztitése folytán (embolia arteriae pulmonalis), a bal medencze visszereinek röge (thrombus). Korányi Frigyes egyet, tanártól. Ezen, kórodámon lefolyt eset ritkaság tekintetében méltó helyet foglal el azon fejér tömeszülés esete mellett, melyet e lapok 1866-diki folyamatában közlöttem volt, sőt a rögképződés viszonyait illetőleg, a legritkábbakhoz tartozik. A 30 éves beteg — Putzer Amália — 1. év October 30-án vézetett fel a kórodára s a kórkép, melyet feltüntetett, kórodai példányát képezte a mellhártyaűrbeli tömeges izzadmánynak. Ugyanis a gyöngéd alkatú s kissé szennyes-sáppadt beteg bal oldali nyak visszerei duzzadtan telvek, bal mellkasának mellső felső része laposabb a jobbnál, mig az alsó terjedelmesebb voltát már a szem megkülönböztetheté ; ezen mellkasfémnek légzési mozgásai jóval elmaradtak a jobb oldalié mögött, mit a tapintás és bizonyított, melylyel egyszersmind a bordaközök kisimult voltát, a bordaközi izmok működésének csekélységét, a mellrezgések (fremitus pectoralis) csökkenését és a szívlökéseknek a szegycsonton túl a jobb mellkasra való áthelyeztetését lehetett megállapítani. A negyedik borda magasságán eszközölt mérés a jobb mellkas körmértékét 37 centiméternyinek, a balét 39-et meghaladónak mutatta. A kopogtatásnál a ritkább leletek közé tartozónak mutatkozott, hogy az egész bal mellkason elől és hátul — még a kulcs fölötti tájon is — kivétel nélkül tompa és üres volt a hang, tehát hiányzott a mellkas felső részén azon dobos kopogtatási hang, melyet a helyéből fölfelé visszahúzódó és már ruganyos feszülését elvesztett, de még légtartalmazó tüdő adni szokott. A jobb oldalon a szegycsont melletti vonalban a 3-ik, a csecsbimbóvonalban a 4-ik bordán tompult a kopogtatási hang, és e helyeken kiterjedt szívlüktetést, erős tiszta szívhangokat és a tüdőütés fölött ékelt második hangot lehetett hallani. A tüdők felett jobb oldalt éles hólyagcsás légzés, baloldalt a kulcscsont fölött és alatt, továbbá a tövis fölötti árokban, a lapocz és gerinczoszlop között élénk és magas hörgi légzést lehetett hallani, mely még a hónalj vonalakig elég élénkséggel elterjedt. Ezen, a mellkas bántalom iránt kétséget nem engedő viszonyok természetére vonatkozólag, az előzményekből fölemlítendő, miszerint a betegnek egy kifejlett gümőkóros testvére volt. A beteg maga kivéve egy több év előtti, 3 hétig tartó hurutos betegséget, mindig egészséges, felvétele előtt hat héttel kezdett szúró nyilalló fájdalmakat érezni a bal mellkas és lapocz táján, melyek csak pillanatnyiak, de baloldali fekvésnél növekedők voltak; ugyanazon időben délutánonként csekély borzongás, utána hőség, fejfájás és igen mérsékelt száraz köhécselés, szűkmellűség kezdett mutatkozni. 8 nap múlva e láz elmúlt, a fájdalmak inkább a gerinczoszlop tájra húzódtak. Eközben a beteg gyengülvén, orvoshoz folyamodott, kinek szerelése mellett újabb nyolcz nap után a fájdalmak is enyhültek, az étvágy javult s a beteg — bár gyenge erővel — foglalatosságához látott. E közben a jelentéktelen fájdalmak s időnkinti hőségérzet mellett, főleg a légzési nedélyek fokozódása és az erek csökkenése volt az, mi a beteget a kórodára vezette. A kórismére vonatkozólag, a mellhártyaláb ilyszerű lefolyása és az érintett kopogtatási hang viszonyai azon gyanúnak engedtek helyet, hogy a tüdőcsúcsok kopogtatási hangjának mivolta nem egyedül az izzadmány által okozott összenyomatás , hanem jelenlevő tüdőtömörülés által is okoztathatnék. November 1-je napjáig a beteg állapota nem igen változatos volt, a hőmérsék reggel 37 — 37,5 estre 38—38,6 közt, az érlökések száma 80—92 közt ingadozott, a beteg föltárt, jó étvágygyal evett, keveset köhögött. November 1-jén több napi székrekedés miatt hashajtó rendeltetett (ag. laxativa), mely délután egyszer, éjjel 10 órakor másodszor hajta meg, s midőn második ürülése után az ürítékszékről ágyba menne, rögtön az ápolónő után kiált, szívdobogást panaszol, a legközelebbi perczben néhány mély belégzési kísérlet, csekély rángás — és az élet megszűnt Az azonnal hivott kórodai segéd felélesztési kísérletei sikertelenek maradtak. A bonczolat november 3-án vitetett végbe. I. Külvizsgálat: A női hulla közép nagyságú, gyengén táplált, a bőrszín mellül piszkos-barikás halvány, hátul halvány violaszínű. A hajzat fekete, a bal szem becsukva, a jobb félig nyitott; a szem köthártyái kékesen belöveltek, a szaruhártya átlátszó , a szivárványhártya barna, a láták egyenletesen kitágulvak ; a száj félig zárt, az ajkak halvány kékesek, az alsó állkapocs valamennyire mozgékony, a nyak hosszú. A mellkas mérsékelten domború, hosszúdad, balról a domborúság inkább előtérbe lép. A szegycsont alsó vége kissé balra tér el. A bal csecsbimbó inkább kifelé áll mint a jobb. A baloldali bordaközök elsimulvak. A has meghúzódott, a köldök és lágyéktájak zöldesen elszínesedettek. A felső végtagok mozdíthatók, az alsók merevek. II. Belvizsgálat: A fejbőr középvértartalmú, a koponya mérsékelten vastag, csont bélszegény. A kemény agykér kissé vér-48