Orvosi Hetilap, 1868. február (12. évfolyam, 5-8. szám)
1868-02-23 / 8. szám
131 132 lemben épen nem használtatnak például: Scabies venerea, Psychracia venerea, Herpes venereus, Tinea venerea, Pruritus (!) venereus, Lepra venerea; részint pedig oly kórtüneményekkel ruházza fel azokat, melyek bujakóros kütegnek sohasem tulajdonai. így például Plenck azt mondja hogy : maculae venereae sunt .... cum margine albido. . . . . valde prumunt (!) stb. Willan Bateman pedig a bujakóros kötegekkel alig foglalkoztak, vagy azokat csak mellékesen és egyértelműleg a nembujakórosokkal említik ’). A szakírók nagy része még maiglan megtartotta ezen, a bujakóros kütegekre nézve Plenck s Willan-Bateman által az általános kütegtanba behozott elnevezéseket. Nem változtatott ez állapoton például sem Swediaur, kickord felléptéig e téren döntő tekintélylyel bírt, s jóllehet a bujakóros kütegekről csak igen felületesen írt, * 2) mégis jó soká nagy ájtatossággal imádtatott; nem változtatott Fuchs, noha a kütegtanban nagy eredetiséggel lépett fel 3) de ha tanítványokat ennek daczára sem szerezhetett. így történt, hogy az amit az általános kütegtanból szerencsésen kiutasítottunk, a bujakóros kütegekre nézve ismét elfogadtatott. Valahány elemi kiütése (Elementarefflorescens) van a bőrnek, ugyanannyi nemét állították fel a bujakóros kütegeknek. Másrészt pedig ezen szempontot sem tartották meg folytonosan, hanem még egészen összetett kórképek hasonlatosságát is használták fel a syphilis kitegzéseinek elnevezésénél. Innét támadt a műelnevezések azon sokasága, melyet még a legújabb szakíróknál is, például Lancereaux 4)és Geigel könyveiben 5) találunk: Roseola, Papula, Lichen, Eczema, Rupia, Acne, Psoriasis, Pemphigus, Ecthyma, Impetigo etc. — syphilitica. Ezen utolsó epitheton hozzáadása elegendőnek látszott arra, hogy az elsorolt czímek alatt foglalt betegségek a hasonnevű nemsyphiliticus ketegektől megkülönböztethessenek. Felületesen tekintve a dolgot, igen közönyösnek tetszhetik ugyan akármiféle és akármennyi névvel jelöltik is a bujakóros kütegeket, hogy ha az ily elnevezés elegendőképen elválasztja az ilyféle bőrbetegséget minden más nemsyphiliticus kütegtől. De közelebb vizsgálván a fennforgó kérdést, azt fogjuk találni, hogy igenis nagy fontosságú, úgy a szabatos kórismére, mint annak következményeire nézve, miszerint az inkább a valóság alapján döntessék el. Először is a fenntebb idézett elnevezések, a bujakóros kütegekre átvitetve sem a nevek eredeti jelentésének, sem a bujakóros küteg jellemének nem felelnek meg, így például a nemsyphiliticus kütegekre nézve Eczema és Lichen két külön jellemű, lefolyásukban úgy mint elemi összetételükben egymástól tökéletesen eltérő kóralakokat képeznek, melyek egymás közt ép oly kevés rokonsággal bírnak, mint például az Eczema a Psoriasissal. A nembujakók Eczema, Lichen, Psoriasis stb. a bőrbetegségeknek mintegy külön faját (genus) képezik, s e szerint oly feltűnő sajátos jellemekkel felruházzák, melyeknél fogva részint az őket képező elemi efflorescentiákra, minden esetre pedig lefolyásukra nézve sajátszerün specificus megbetegedéseknek tekintendők; sehogysem feltételezhető ennélfogva, hogy ezen kiltegek egyik neme valamely másikba átváltozzék. Álljon fel bár például az izzag éveken át és járta légyen be minden lehető fokainak egész sorát akárhányszor fel és alá, mégsem fog az soha pikkely-sömörré (Psoriasis) válni, és viszont. Nem úgy áll a dolog a bujakóros kütegekre nézve. Ezek folytonosan változtathatják alakjukat, úgy hogy lefolyásuk különféle szakaiban majd egyik, majd másik nem bujakóros küteghez némileg hasonlíthatnak, s úgyszólván a bőrkütegek egyik osztályából a másikba átléphetnek. (Vége következik.) *) Will an, i. h. pag. 86 (lichen lividus), p. 67 (Prurigo, Prorigo podicis.) p. 115—120—120 (Psoriasis guttata, diffusa, gj'rata) sat. Bateman, i. h. 475, et sequ. 2) Swediaur, F. M. D. Ueher die Erkenntniss etc. der syphilitischen Krankheiten, übersetzt v. G. Kleffel. Wien 1813, 2. Th. p. 72, et sequ. s) Conr. Heinr. Fuchs. Die krankhaften Veränderungen der Haut und ihrer Anhänge, Göttingen 1840, (Syphilokelis, Syphilolepsis, Syphilopsidrax, Syphilophlysis, Syphilojonthus, etc. etc.). 4) Traité de la syphilis. Paris, 1867. '') Dr. A Geigel, Geschichte, Pathologie und Therapie der Syphilis, Würzburg. 1867. Nőgyógyászati balzac, a budapesti k. orvosegylet 1867-dik évi november 30-kán tartott 1. ülésében előadta és bemutatta Altstaedtek Móri , gyakorló- és nőorvos Pesten. Tisztelt egylet! Mielőtt előadásom tulajdonképi tárgyára áttérnék, méltóztassanak megengedni, hogy a méhtükörről, mint azon műszerről szóljak néhány szót, melynek czélszerű és kényelmes alkalmazhatása végett a bemutatandó balzacot szerkesztettem. Ezen műszer fontosságát a nőkórok vizsgálatánál, ezek kórisméjére és gyógykezelésére nézve az orvosok ma már mindannyian elismerik. Általános alkalmazása a nőgyógyászatban új korszakot képez és bátran állíthatni, hogy valamint a nőkórok vizsgálati módja a méhtükör használata által lett csak szabatossá és tudományossá, úgy a nőgyógyászat maga is épen csak ezen szabatos vizsgálati mód által emeltetett a valódi tudomány polczára. Ezen általános használata a méhtükörnek azonban még nem régen divatozik. Alkalmaztattak ugyan méhtükrök már a régi időben is, különösen kórismét czélra; — a történelem Archigenest Syriából az első évszázadban K. u. említi, ki Rómába való letelepedése után „diopra“ nevű méhtükröt először alkalmazott orvosi gyakorlatában. Ezen méhtükröt Gaenus is jól ismerte; leírásából az tűnik ki,hogy a nőivarszerveknek nemcsak megtekintésére, hanem a hüvely kitágítására is használták. Későbben a 9-dik században Avicenna és mások „vertigo“ név alatt három kanaló méhtükröt használtak; az utolsó három században még több hasonló műszer találtatott fel, melyek azonban minthogy czélszerűtlen szerkezetüknél fogva mind nehezen alkalmazhatók valának, ismét elhagyattak és velük együtt az egész vizsgálati mód elejtetett. Csakis e század harminczas éveiben, minekutánna Francziaországban a méhtükörrel való vizsgálati módnak fontosságát bebizonyították és Recamier első készíttetett könnyen használható, csőalakú tükröt fémből (czinnből), vették a méhtükröt és az azzali vizsgálati módot más országokban is, különösen Angol- és Némethonban ismét elő. E méhtükör későbben, mint tudva van, mind az anyagra nézve, melyből készült, mind alakjára nézve sokféle változást és módosítást szenvedett, de jelentőségét ezen idő óta nem veszítette el többé. Akármiféle tükröt használjunk azonban a vizsgálatra, ha helyesen és sikeresen akarunk vizsgálni, szükséges, hogy a beteg kellő fektetéséről gondoskodjunk. A különböző helyiségek szerint, hol ilyféle vizsgálatok történtek, a beteg fektetése is különböző volt; kórházakban például asztalokat használtak, melyek szőrderékaljjal vagy más ágyneművel voltak beterítve, magánlakásokban pedig ágyakra, sofákra, divánokra stb. fektették a beteget. Az asztalokra való fektetés a czélnak ezelőtt is, most is elég tökéletesen felel meg; azon kórházakban tehát, hol most is az asztalt használják e czélra, semmi más eszközre a beteg fektetése végett szükség nincs. A betegek saját lakásán való vizsgálatnál ágyakon, bal-