Orvosi Hetilap, 1868. február (12. évfolyam, 5-8. szám)
1868-02-23 / 8. szám
Tartalom: Kohn M. tr.: A bujakóros kütegek sokalakuságáról és azonosságáról.—A 11 stä der M. tr. Nőgyógyászati balzac. — Könyvismertetés. La chlorose, par le docteur Augustin Pabre. — Lapszemle. Az ebvészmag használása a vérhas és vérhastéli hüdösek ellen. — Halvánsavas hamany fekélyes rákfélék ellen. — Hasnyálfejet sorvasztó betegségek ellen. Tárcsa: A közegészségügyi értekezlet tárgyában. — A budapesti kir. orvosegylet. — Vegyesek. Pest, 1867. ££• Február 23. Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., felvétel frt. 50 Megjelen minden vasárnap. br., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények Megrendelheti minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztő-és fizetések bérmentesitendőkségnél, újtér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében Hirdetésekért soronkint 15 uj kr. váczi utcza Drasche-féle házban. ()i:OSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórüavázlat közlönye. QCiben.kettedlil£ évfolys^BBI. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. A bujakóros kiltegek sokalakuságáról és azonosságáról (Multiformität und Identität.) Kohn Mór bécsi egyetem. tanár és Hebra korodájának első segédorvosától. Míg a kütegek általában alapos és természettudományi buvárlat tárgyai nem lettek, s az orvosok, az ilyféle buvárlatra támaszkodva, nem tanulták meg a bőrkütegeket egymástól szabatosan és biztosan megkülönböztetni, nem igen lehetett arról szó, hogy a bujakóros kütegek a kórismére és kórrajzra vonatkozólag világosan elkülöníthetők legyenek. A tudomány ez állásánál természetes, hogy Plének és W i 11 a n-B a t e m a n idejéig a bujasenyvről szóló orvosi munkák hol csak igen határozatlanul tárgyalják a syphilis által előidézett kitegeket, hol pedig a nem syphiliticus küteg nemekkel vegyítik azokat össze, ezáltal a bujafenyvtannak ezen részében ugyanazon zavart honosítván meg, mely a dermatologiában mindaddig sajnos polgári joggal birt. Midőn például minden pikkelyekkel és kérgekkel járó bőrbetegséget a Psora, Lepra, Tinea, Porrigo, sőt Scabies czime alá soroltak, csak a kültakarónak fekélyes kórtüneményeit vélték a bujasenyv hatásának tulajdoníthatni, hogy ha ezt is Carcinoma, Elephantiasis, Noli me tangere sat. nevek alatt nem hitték inkább tárgyalandónak. Csak miután a múlt század utolsó évtizedeiben eleinte Prenck ')és utánna főleg Wi 1l an a)és Bateman * 2 3)angol orvosok az egyes kivirágzások fogalmát és elnevezését szabatosan megállapították, és nevezetesen Willan-Bateman a kütegek nagy számát, ezen tíz értelemhatározatra alapítva osztályozták volna, vált lehetségessé azon kütegnemeket is részletesebben szemügyre venni, melyek a bujasenyv által okoztatnak. Jóllehet tehát a Willan-féle osztályozás és szabatos értelmezés véget vetett azon tömérdek zavarnak és határozatlanságnak, mely a kötegtanban mindaddig uralkodott, megnehezítvén annak tanulását úgymint oktatását, és ámbár a következő angol, német és franczia szakírók, az ő nyomán indítva, a dermatológiát bőven kifejtették , mégis nemsokára kitűnt, hogy tisztán az efflorescentiák méltatása távolról sem elegendő arra, hogy az egyes ketegnem két egymástól kellőképen megkülönböztethessük, sőt még az egyes bőrbetegségeket is alaposan fölismerhessük. Hebra bécsi tanár már ezelőtt 25 évvel sok kórodai és kísérleti tapasztalatok nyomán világosan kijelentette, hogy hacsak az efflorescentiák vétetnének folytonosan a kór elnevezésének alapjául, egymástól igenis különböző és külön fontosságú kötegnemeket ugyanazon czím alá kellene sorozni, és hogy másrészt ugyanazon bőrkor, miután azon elemi kütegek, melyekből az áll, külalakjukat és nemüket idő folytán megváltoztatják, két-három különféle kórfaj alá esnek. Ezek szerint Hebra volt az első, ki a Willan-Batemanféle tannak ezen hiányát pótolni törekedvén, a kütegek tanát is azon alapra vezette vissza, melyen a többi kórok tana, — a pathologia universalis — biztos gyökeret vert és a legszebb életre serdült, tudniillik a kórboneztani alapra. Ez alapon épült fel tehát a kötegeknek Hebra által életbe léptetett rendszere, mely lényegére nézve kórboneztaninak nevezhető ugyan, de mely egyszersmind megengedi, hogy a betegek kórodai folyamatát is figyelembe vegyük, miáltal az elméletileg és gyakorlatilag leginkább kielégítő rendszernek bizonyul. Ezen előnyök következtében a Hebra-féle rendszer a legtávolabb földrészek orvosainál is napról-napra mind inkább terjed és ő neki köszönheti a kütegtan szabatosságát úgy mint a haszonvehetőség és tudományosság azon magas fokát, melyen azt mai nap lenni látjuk. A bujakóros kütegek az általános kütegtannak ezen jótékony újításaiban nem részesültek arányosan. Plenck, ki a nem bujakori kütegekre nézve új utat nyitó reformátornak tekinthető, a syphiliticus exanthemák terén mozdulatlanul megállt. A „Doctrina de morbis venereis“ ‘) czímű s a bujasenyvről szóló könyvében részint oly nevekkel említi a bujakor által előidézett küllegeket, melyek mai nap ily érte 1) Jos. Jac. Plenck, Doctrina de morbis cutaneis, Viennae 178A 2) Die Hautkrankheiten und ihre Behandlung von Rob. W i 11 a n, aus d. Engl v. Fr. G. Friese, Breslau, 1799. 3) Bateman, Prakt. Darstellung der Hautkr. nach Willan’s System, aus dem Eng. von Hahnemann, Halle, 1815. •) Josephi Jacobi Plenck etc. Doctrina do morbis venereis. Ed. sec em. Viennae apud Graeffer, 1787, pag 79. et sequ8