Orvosi Hetilap, 1868. március (12. évfolyam, 9-13. szám)
1868-03-01 / 9. szám
149 - 11 I nalis, Willan etc.) ekképen vizsgáljuk, az imént említett jelenségek lesznek észlelhetők. Ha azonban a Roseola syphilitica foltjait nyomjuk el ujjunkkal, igen sok esetben és a testnek igen különféle helyein úgy találjuk, hogy a vöröses szín, a vérbőség, a foltnak egész felületén, a középponttól a körzet felé szétoszlik ugyan, de a folt középpontján minden nyomás daczára barna vörös, kissé emelkedett bütyök „papula* * marad hátra. E szerint már a kórodai észlelés tanúsítja, hogy a Roseola syphilitica nem csupán a bőr véredényeinek belöveltetésében áll, hanem hogy ezzel egyidejűleg maradandóbb, tapintható, tömött kórképződmény is fejlődött ki, mely az ujj nyomása alatt el nem múlik. Más egyéneken nemcsak a Roseolát képező foltokat láthatni, hanem ezek között kisebb-nagyobb mennyiségben elszórva szemlélhetni bütyköket, melyek mák, egész lencseszem nagyságúak, és vörös folttól nem környezvék , úgy hogy ezeknek papulaféle természete minden kétségen kívül áll. Az ily esetek tehát foltos-bütykös küteget (Exanthema maculo-papulosum) képeznek. Másoknál ismét foltos küteg egyátalán nem látható és csupán bütyköket találunk, melyek a kölesszem nagyságától kezdve a lencse-, egész borsószem teriméjéig, sőt ezen túl is fejlődtek. A bütykös kütegek s főleg a kis teriméjűek (Lichen Syphiliticus) elég gyakran egyenlő nagyságban mutatkoznak az egész testen, leggyakrabban mégis különböző az egyes papula-féle virágzások terjedelme, úgy hogy ugyanazon beteg, bőrén egyidejűleg legkisebb, középnagyságú, és legnagyobb kiterjedésű példányok találhatók. A körzet nagyságával arányosan nő az efflorescentiák egész terméje (volumen) és tömöttsége is. A kisebb virágzások igen felületesen feküsznek, és a bőrszövetnek néha oly lapos beszűrődését képezik, hogy az ujjak között alig érezhetők domború bütyökként, és még figyelmes megtekintéssel is csak nagy nehezen különböztethetni meg őket a bőrnek csupán irhahámból álló felrakodásától, minek például a pikkelysömörnél (Psoriasis vulgaris, Lepra Willani) képződnek. A nagyobb efflorescentiákra nézve ily kétség már nem támadhat, miután ezeknek nemcsak kerülete, hanem magassága is annyira kifejlődött, hogy tapintható és szemlélhető gümőket képeznek, melyek egyszersmind sajátságos porczszerű ruganyosságuk és keménységük által feltűnően emlékeztetnek a nemzőtag előbőrén, a szemérem és száj ajkain előforduló keményedésekre, melyeket régibb szerzők „Gumma“), E. Wagner2) pedig „Syphiloma“ neve alatt írtak le. Annál kevésbé fogunk pedig tartózkodni a nagyobb terjedelmű papulákat kis gummáknak tekinteni, minél inkább figyelemre méltatjuk azon kóreseteket, melyekben semmiféle kisszemű kitegzés nem lép fel és csak oly bütyköket találunk, melyek területük, vastagságuk s tömöttségükre nézve a gumma-féle képződményekhez hasonlítanak ; de egyszersmind mogyoró- egész dió-, nagyságú, sőt még ezt is meghaladó, a gumma tulajdonságaival biró daganatai a bőrnek és a bőralatti kötszövetnek vannak jelen, melyek egy része eredeti porczos-ruganyos minőségét még fenntartotta, más része pedig a visszaképződés bizonyos fokát már elérve előbbi tömöttségét némileg elveszítette, s vagy középponti hullámzással (fluctuatio) tályogot képez, vagy lágy, tésztás (teigig) tömegként tapintható. Az eddig rajzolt kütegnemek egyidejűleg mutatkoznak a bőr felületén. Egy s ugyanazon betegen ugyanazon időben találunk vöröses foltokat, kisebb-nagyobb bütyköket és kisebb-nagyobb gammákat. Világos tehát, hogy akármely alakban mutatkoznak is a bujakütegek, csak egy és ugyanazon kóros folyamatnak eredményei, mely folyamat a Roseolától kezdve a bütykös terményeken át a nagy gumma-féle daganatokig csak hasonnemű, habár külön fokú kóros képződéseket hoz létre; szóval, hogy elkezdve a vérrögfoltoktól (Roseola), a papula minden nagyságain át a gummákig a buja kütegek csak ugyanazon kórfolyamatnak különféle fokait képviselik. Ha a kijelölt ösvényen tovább haladunk, oly kóralakokra fogunk akadni, melyek az eddig felsorolt kütegnemeknél még kevésbé jogosultak saját elnevezésre, s melyek a szerzőktől Acne syphilitica, Varicella syphilitica, Rupia syphilitica nevei alatt említtetnek. A köztakarónak ezen czímek alatt leírt kóros állapotai jóllehet a bujasenyvnek igen súlyos tüneményei, mégsem képeznek eredeti körfolyamatokat és csupán mint a fentebb említett kórtermények visszaképződési formái jönek létre. Azon sajátságos idült lobos beszüremkedés (irritativer Vorgang, Virchow, ‘) mely a Roseola Hyperaemiájával kezdődött, a gamma-féle csomó képződésével kifejlődésének legmagasabb fokát érte el. Ezen ponton mindenesetre, olykor pedig a természetes fejlődésnek már egy korábbi fokán — a papula formában — megszűnik a beszűrődés növekedése és beáll az infiltrátiót képező elemrészek körinye-, vagy szalonna-féle átváltozása, mely azokat a felszívódásra alkalmassá teszi; vagy pedig genyedésbe megy át a beszűrődés, s vagy genytüszőt (Pustula) képez, ha ennek megfelelő papulából eredt (Acne és Varicella syphilitica), vagy végre nagy fekély (Ulcus) képződik. Ha az ily fekély felületén elválasztott geny vastag kérgekké szárad, s ezen kérgek körül gyűrűalakban új beszüremkedések támadnak, melyeknek elemi részei genyedés által ismét szétesnek és a geny újabb beszáradása által az első központi kérget körben nagyobbítják: az ily kórfolyam a Rúpiának nevezett sajátságos kórképét létesíti. Világos azonban, hogy ezen utóbbi kórképződmények, miután csak a sajátszerfi beszűrődések elgengedése által (Vereiterung) jöttek létre, különálló kórnemet nem képezhetnek, s ellenkezőleg mint egy és ugyanazon a Roseola hyperaemiájával kezdődött kórfolyamat természetes következményei, vagy folytatásai tekintendők. A kórodai tapasztalás továbbá tanúsítja, hogy némely betegnél néhány hó lefolyta alatt a buja kütegzésnek fent elősorolt minden neme természetes rendben, a vérrögtől kezdve a Rúpiaféle fekély képződésekig, kifejlődik. Más betegeknél e sorozat alakjaiból egy vagy más hiányozhatok. A bujakóros kitegzéseknek imént előadott magyarázata, melyre kórodai és gyakorlati tapasztalásunk vezetett, lényeges támaszra talál azon górcsői vizsgálatok eredményében, melyeket Biesiadecki ügyfelünk,Rokitansky segédorvosa,végzett és néhány hóval ezelőtt közzétett.a) Biesiadecki előadása szerint (1. c. pag. 9 —16) Roseola syphilitica úgy, mint a bujakóros keményedés (Induratio, Sklerosis) és a bujakóros függöly (Condyloma latum, Papula, Plaques muqueuses) sajátszerű, kizárólag a syphiliticus bőrkütegeknél észlelhető és semmi egyéb bőrlobos kórképződménynél elő nem forduló jelenséget mutatnak. A nevezett helyeken tudniillik a hajszáledények külburokján úgy, mint azon térben, mely a hajszáledényeket mintegy nyirktérként környezi, magcsák (berne) és a fehér vérsejtekhez hasonló sejtek láthatók, melyek az edénykörüli nyirktér (perivasculare Lymphraum) egyes helyein és főleg azon edények körül, melyek bőrszemölcsökbe húzódnak, nagyobb tömegekben felhalmozvák. Nagy fontosságú e felfedezés fennebbi állításunkra vonatkozólag, mert míg egyrészt a szóban forgó lelet csak a bőr azon megbetegedéseinél fordul elő, melyek bujasenyv által okoztattak, és más egyéb okok folytán támadt lábos folyamatoknál (Dermatitis erythematosa et phlegmonosa) nem található, másrészt jelen van már a Roseola syphilitica foltjaiban úgy, mint a bujasenyv más tömöttebb kórképződéseiben. A górcsői vizsgálat eredménye tehát a kórodai tapasztalással összhangzólag azt követeli, hogy a bujasenyv által a külbőrön létrehozott kórképződmények egy s ugyanazon kórnemhez tartozóknak tekintessenek, melynek több foka létezik ugyan, anélkül mégis, hogy ezek egymástól lényegükre nézve eltérnének. Ezen való ténynek okvetlen követelménye, hogy a bujakóros kütegek egész összege egy név alá foglaltassák. Ily névül legczélszerűbb a volna „buja-küteg“ („Syphilides“) czímet elfogadni. Az ezen általános név alá sorozandó kötegek tehát a bőrbe.* 1 )Már Fracastorius-nál (De syphilide s. morb. gall. In de morbis contagiosis Lib. Cap. 1. Aphrod. Luisin. p. 199. D.) és Vidus Vidius. L. 27.1551. De morb. cm. generatim. *) E. Wagner, Arch. d. Heilkunde, 1863. Jhrg. IV. p. 1. ') Constit. syph. Affect. Berlin 1859. pag. 14. s) Sitzungsber. der k. Akad. d. Wissenschaft. II. Abth. Juniheft, Jahrg. 1867. LVI. B. Sitz. 21. Juni. — 150 —