Orvosi Hetilap, 1868. március (12. évfolyam, 9-13. szám)

1868-03-01 / 9. szám

149 - 11 I­ ­­ nalis, Willan etc.) ekképen vizsgáljuk, az imént említett jelenségek lesznek észlelhetők. Ha azonban a Roseola syphilitica foltjait nyomjuk el ujjunkkal, igen sok esetben és a testnek igen különféle helyein úgy találjuk, hogy a vöröses szín, a vérbőség, a foltnak egész felületén, a középponttól a körzet felé szétoszlik ugyan, de a folt középpontján minden nyomás daczára barna vörös, kissé emelkedett bütyök „papula* * marad hátra. E szerint már a kórodai észlelés tanúsítja, hogy a Roseola syphilitica nem csupán a bőr véredényeinek belöveltetésében áll, hanem hogy ezzel egyidejűleg maradandóbb, tapintható, tömött kórképződmény is fejlődött ki, mely az ujj nyomása alatt el nem múlik. Más egyéneken nemcsak a Roseolát képező foltokat láthatni, hanem ezek között kisebb-nagyobb mennyiségben elszórva szem­lélhetni bütyköket, melyek mák, egész lencseszem nagyságúak, és vörös folttól nem környezvék , úgy hogy ezeknek papula­­féle természete minden kétségen kívül áll. Az ily esetek tehát foltos-bütykös küteget (Exanthema maculo-papulosum) képeznek. Másoknál ismét foltos küteg egyátalán nem látható és csu­pán bütyköket találunk, melyek a kölesszem nagyságától kezdve a lencse-, egész borsószem teriméjéig, sőt ezen túl is fejlődtek. A bütykös kütegek s főleg a kis teriméjűek (Lichen Syphiliticus) elég gyakran egyenlő nagyságban mutatkoznak az egész testen, leg­gyakrabban mégis különböző az egyes papula-féle virágzások ter­jedelme, úgy hogy ugyanazon beteg, bőrén egyidejűleg legkisebb, középnagyságú, és legnagyobb kiterjedésű példányok találhatók. A körzet nagyságával arányosan nő az efflorescentiák egész ter­méje (volumen) és tömöttsége is. A kisebb virágzások igen fe­lületesen feküsznek, és a bőrszövetnek néha oly lapos beszűrődését képezik, hogy az ujjak között alig érezhetők domború bütyökként, és még figyelmes megtekintéssel is csak nagy nehezen különböz­tethetni meg őket a bőrnek csupán irhahámból álló felrakodásától, minek például a pikkely­sömörnél (Psoriasis vulgaris, Lepra Wil­­lani) képződnek. A nagyobb efflorescentiákra nézve ily kétség már nem tá­madhat, miután ezeknek nemcsak kerülete, hanem magassága is annyira kifejlődött, hogy tapintható és szemlélhető gümőket képez­nek, melyek egyszersmind sajátságos porczszerű ruganyosságuk és keménységük által feltűnően emlékeztetnek a nemzőtag előbőrén, a szemérem és száj ajkain előforduló keményedésekre, melyeket régibb szerzők „Gu­mm­a“­­), E. Wagner2) pedig „Syphi­loma“ neve alatt írtak le. Annál kevésbé fogunk pedig tartózkodni a nagyobb terje­delmű papulákat kis gummáknak tekinteni, minél inkább figyelemre méltatjuk azon kóreseteket, melyekben semmiféle kisszemű kiteg­­zés nem lép fel és csak oly bütyköket találunk, melyek területük, vastagságuk s tömöttségükre nézve a gumma-féle képződmények­hez hasonlítanak ; de egyszersmind mogyoró- egész dió-, nagy­ságú, sőt még ezt is meghaladó, a gumma tulajdonságaival biró da­ganatai a bőrnek és a bőralatti kötszövetnek vannak jelen, melyek egy része eredeti porczos-ruganyos minőségét még fenntartotta, más része pedig a visszaképződés bizonyos fokát már elérve előbbi tömöttségét némileg elveszítette, s vagy középponti hullámzással (fluctuatio) tályogot képez, vagy lágy, tésztás (teigig) tömegként tapintható. Az eddig rajzolt kütegnemek egyidejűleg mutatkoznak a bőr felületén. Egy s ugyanazon betegen ugyanazon időben talá­lunk vöröses foltokat, kisebb-nagyobb bütyköket és kisebb-na­gyobb gammákat. Világos tehát, hogy akármely alakban mutatkoznak is a bujakütegek, csak egy és ugyanazon kóros folyamatnak eredmé­nyei, mely folyamat a Roseolától kezdve a bütykös terményeken át a nagy gumma-féle daganatokig csak hasonnemű, habár külön fokú kóros képződéseket hoz létre; szóval, hogy elkezdve a vérrög­­foltoktól (Roseola), a papula minden nagyságain át a gummákig a buja­ kütegek csak ugyanazon kórfolyamatnak különféle fokait kép­viselik. Ha a kijelölt ösvényen tovább haladunk, oly kóralakokra fogunk akadni, melyek az eddig felsorolt kütegnemeknél még ke­vésbé jogosultak saját elnevezésre, s melyek a szerzőktől Acne syphilitica, Varicella syphilitica, Rupia syphilitica nevei alatt em­­líttetnek. A köztakarónak ezen czímek alatt leírt kóros állapotai jóllehet a bujasenyvnek igen súlyos tüneményei, mégsem képeznek eredeti körfolyamatokat és csupán mint a fentebb említett kórter­mények visszaképződési formái jönek létre. Azon sajátságos idült lobos beszüremkedés (irritativer Vor­gang, Virchow, ‘) mely a Roseola Hyperaemiájával kezdődött, a gamma-féle csomó képződésével kifejlődésének legmagasabb fokát érte el. Ezen ponton mindenesetre, olykor pedig a természetes fej­lődésnek már egy korábbi fokán — a papula formában — meg­szűnik a beszűrődés növekedése és beáll az infiltrátiót képező elemrészek körinye-, vagy szalonna-féle átváltozása, mely azokat a felszívódásra alkalmassá teszi; vagy pedig genyedésbe megy át a beszűrődés, s vagy genytüszőt (Pustula) képez, ha ennek megfe­lelő papulából eredt (Acne és Varicella syphilitica), vagy végre nagy fekély (Ulcus) képződik. Ha az ily fekély felületén elválasztott geny vastag kér­gekké szárad, s ezen kérgek körül gyűrűalakban új beszüremke­­dések támadnak, melyeknek elemi részei genyedés által ismét szét­esnek és a geny újabb beszáradása által az első központi kérget körben nagyobbítják: az ily kórfolyam a Rúpiának nevezett sajátságos kórképét létesíti. Világos azonban, hogy ezen utóbbi kórképződmények, miután csak a sajátszerfi beszűrődések elgengedése által (Vereiterung) jöt­tek létre, különálló kórnemet nem képezhetnek, s ellenkezőleg mint egy és ugyanazon a Roseola hyperaemiájával kezdődött kórfolya­mat természetes következményei, vagy folytatásai tekintendők. A kórodai tapasztalás továbbá tanúsítja, hogy némely beteg­nél néhány hó lefolyta alatt a buja kütegzésnek fent elősorolt minden neme természetes rendben, a vérrögtől kezdve a Rúpia­­féle fekély képződésekig, kifejlődik. Más betegeknél e sorozat alakjaiból egy vagy más hiányozhatok. A bujakóros kitegzéseknek imént előadott magyarázata, melyre kórodai és gyakorlati tapasztalásunk vezetett, lényeges támaszra talál azon górcsői vizsgálatok eredményében, melyeket Biesiadecki ügyfelünk,Rokitansky segédorvosa,végzett és néhány hóval ezelőtt közzétett.a) Biesiadecki előadása szerint (1. c. pag. 9 —16) Roseola syphilitica úgy, mint a bujakóros keménye­­dés (Induratio, Sklerosis) és a bujakóros függöly (Condyloma la­tum, Papula, Plaques muqueuses) sajátszerű, kizárólag a syphiliti­cus bőrkütegeknél észlelhető és semmi egyéb bőrlobos kórkép­ződménynél elő nem forduló jelenséget mutatnak. A nevezett helyeken tudniillik a hajszáledények külburokján úgy, mint azon térben, mely a hajszáledényeket mintegy nyirktérként környezi, magcsák (berne) és a fehér vérsejtekhez hasonló sejtek láthatók, melyek az edénykörüli nyirktér (perivasculare Lymphraum) egyes helyein és főleg azon edények körül, melyek bőrszemölcsökbe hú­zódnak, nagyobb tömegekben felhalmozvák. Nagy fontosságú e felfedezés fennebbi állításunkra vonatko­zólag, mert míg e­gyrészt a szóban forgó lelet csak a bőr azon meg­betegedéseinél fordul elő, melyek bujasenyv által okoztattak, és más egyéb okok folytán támadt lábos folyamatoknál (Dermatitis erythematosa et phlegmonosa) nem található, más­részt jelen van már a Roseola syphilitica foltjaiban úgy, mint a bujasenyv más tömöttebb kórképződéseiben. A górcsői vizsgálat eredménye tehát a kórodai tapasztalással összhangzólag azt követeli, hogy a bujasenyv által a külbőrön lét­rehozott kórképződmények egy s ugyanazon kórnemhez tartozóknak tekintessenek, melynek több foka létezik ugyan, anélkül mégis, hogy ezek egymástól lényegükre nézve eltérnének. Ezen való ténynek okvetlen követelménye, hogy a bujakóros kütegek egész összege egy név alá foglaltassák. Ily névül legczélszerűbb a volna „buja-küte­g“ („Syphi­­lides“) czímet elfogadni. Az ezen általános név alá sorozandó kötegek tehát a bőrbe­.* 1 )Már Fracastorius-nál (De syphilide s. morb. gall. In de morbis contagiosis Lib. Cap. 1. Aphrod. Luisin. p. 199. D.) és Vidus Vi­dius. L. 27.1551. De morb. cm. generatim. *) E. Wagner, Arch. d. Heilkunde, 1863. Jhrg. IV. p. 1. ') Constit. syph. Affect. Berlin 1859. pag. 14. s) Sitzungsber. der k. Akad. d. Wissenschaft. II. Abth. Juniheft, Jahrg. 1867. LVI. B. Sitz. 21. Juni. — 150 —

Next