Orvosi Hetilap, 1868. június (12. évfolyam, 23-26. szám)

1868-06-07 / 23. szám

Tartalom: Genersich Antal tr . Fonalóczkór esete embernél, — etetési kísérletekkel állatoknál. — Az iblany és bázenysag és ezek sóinak a szervezetben véghezmenő változatairól és kiküszöböléséről. — Könyvismertetés. Lehrbuch der Geburtshilfe von Dr. Friedrich Scanzoni. — Lapszemle. A villámáramok befolyása a vérkeringésre és az ondószárcsák rezgő mozgásaira. — Kettős nyúl­­aik az állközti csont elő­dudorodásával bonyolódva, — csontvarrat alkalmazása. — Kénsavas kinal szénsavas italban. Tárcsa. A budapesti kir. orvosegylet 1868 május 30-kán tartott szakülése. — A békésmegyei orvos-gyógyszerész egylet alakuló közgyűlése. — Székes-Fehérvár egészségügye és kórháza 1867-ben. — Orvostanhallgatók önképző köre. — Vegyesek. Pest, 1868. Junius 7. S 3. mxm­előfite té­i ár : helyben eresz évre 9 frt., félvéte 4 frt. H. kt., midiken egén évre 10 frt., félévre 5 frt. A közle»«»jók és fizetések bérmentesiteedük. I Iráttéstkért •®r«»ki«t 15 aj kr. Megjelen minden vasarnap. ■•fiendelketd minden ca. kir. postahivatalnál, a n­arkMiti* séfnél, újtér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésébe« vácz­ ulcza Drasche-féle házban ORVOSI HETILAP Honi s külföldi gyógyászat és kortnvázlat közlönye. 1'lxen.k­ettedUc «vrk'oly'a'Xim. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Fonalóczkór esete embernél, l­étezési kísérletekkel állatoknál. *) Gikeksich Antal rókuskórházi boncznok és egyetemi tanársegédtől. Sok sikertelen keresés után 1867. évi sept. 9-én rend­őri bonczolat alkalmával volt szerencsém nő izomzatában fonalóczokat találni, melyeket most a tisztelt egyletnek be­mutatni szándékozom. Miután a fonalóczkór a cholera felléptével valódi honá­ban Németországban is kijött a divatból, s ez idő óta mint befejezett kóralak a szaklapokban már nem szerepel, tud­tommal itt sem tárgyaltatott, nem tartom fölöslegesnek ese­tem bemutatása előtt a fonalócz történetéről, alakjairól és a fonaloczkórról némi rövid áttekintetet előrebocsátani. Hilton londoni orvos volt az első, ki 1832-ben hulla izomzatában nagyobb mennyiségű, apró fehér pontokként el­­meszesedett fonalocztokcsákat talált és ezeket kis hólyagon­­czoknak tartotta. Owen a híres természetbúvár 1835-ben az izomzatban apró hólyagcsákban észlelte az összetekert fér­get, s azt trichina spirálisnak keresztelte. Ez időtől 1840-ig Angolországban még valami 24 eset észleltetett, míg Né­metországban az első Henle által 1834/35-ben és a második 1840 ben Heidelbergában találtatott. Siebold és Dujardin, azon tényből kiindulva, hogy az izomban levő fonalócz nemi szervekkel nem bír, már 1840- ben azon nézethez jutottak, hogy a fonalócz nem tökéletesen kifejlődött féreg, hanem valamely más orsóféreg dajkája, s Küchenmeister, ki 1852-ben a cysticercus átalakulását tae­nia soliummá kísérletek által bebizonyította, a belső szerve­zet hasonlatossága miatt azt vélte, hogy a trichina spiralis az ember vakbelében oly gyakran található ostorféreg (tri­­chokcephalus dispar) előállatja. Meiszner ellenben a trichint a trichosoma dajkájának tartotta. A 40- még inkább az 50-nes években a trichinek min­dig gyakrabban találtattak. Herbst Göttingában 1845-ben macskában és 1848-ban kutyában talált trichint. Leidy Észak-Amerikában 1847-ben disznó izomzatában több trichint észlelt. Gurlt (Nachträge zur pathologischen Anatomie) 1849-ben a trichint mint élősdit az ember izmaiban és macska szemizmában irja le. Wagner az első trichint 1855-ben s később minden 100 hullában 3-szor találta; Virchow Würzburgban 2-szer, Ber­linben 1854-ben 6-szor észlelte s azóta nem ritkán találja. Zenker, ki a hagymázos izomelfajulást fürkészvén az e betegségben elhaltak izomzatát szorgos vizsgálat alá vette és már 1855-ben 136 esetben 4-szer trichint észlelt volt. 1860-ban egy állítólagosan hagy­mázban elhalt egyén bon­­czolatánál nem hagymázt, hanem annak izomzatában szám­talan élő trichint talált, úgy hogy ezen élősdit egy új beteg­ség és a halál okául kellett elfogadnia és e betegséget trichi­­nosisnak nevezte, egyszersmind sikerült Zenkernek a fonaló­­czot azon disznóhúsban feltalálni, melyből az akkoriban megbetegedettek ettek volt. Mindaddig míg Zenker ezen említett halálos esetet észlelte, a trichinek csak tudományos érdekkel bírtak és a szaporább előfordulások miatt 1859/60-ban Virchow, Leukart, Zenker által csupán tudományos szem­­­pontból tett, később rendőrileg sokszorosan ismételt kísér­letekből a következők tűntek ki. A trichin alakjairól A fonalóczok (trichina spiralis) akármely emlős állat izomzatában, tokcsákban összetekerőzve , mint 0.8—1.0 mm. hosszú orsóférgek (nematoda) nagy mennyiségben elő­fordulván, abban számos esztendőkig éldegélnek, s az illető állat halála után mindaddig folytatják életüket, míg nem az izomzat tökéletesen elrothadt péppé válik. Az izom­mal együtt más emlős állat tápcsövébe jutván, 24 óra alatt a tokcsákat elvesztik, 2 nap múlva nemileg érettek lesznek és 3 nap múlva már határozottan megkülönböztethetők a cse­kélyebb számban (1:4) előforduló 1—1 ms mm. hosszú, orsó­képű, vastagabb végükön 2 nyújtványnyal ellátott hímek, és a szaporább, 2 — 3 mm. hosszú, orsóképű nőstények, me­lyeknek hüvelye a hegyesebb fejvég alatt szájadzik, de csak akkor kivehető, ha a magzatok épen kimásznak vagy kinyo­matnak. A fonalóczczal telt hús felvétele után a 4-dik napon a nőstények hüvelyének végén már fiatal trichinek találhatók. 23 *) Előadatott a budapesti k. orvosegylet május hó 16-án tartott 1. ülésében.

Next