Orvosi Hetilap, 1868. október (12. évfolyam, 40-43. szám)

1868-10-04 / 40. szám

rint; míg a tőré­vel fegyverzett csap belső vége így el van zárva, említett lik a tőr hátáni csatorna által folyadékot kivezetni képes. A régi szúrcsapnál a szúrás alatti akadály megszűnése — melynek érzéséhez gyakorlat kell, — a némelyek által állítólag észlelt (Linhardt) csikorgása a hólyagfalnak, melyet én nem ész­lelhettem , s a hasfal vastagságának hozzávetőleges előre megbecs­lése nyújtják az alapot tájékozódnunk az iránt, vájjon műszerünk be ér-e már a hólyagba. Ezen újabb műszernél a két vonalnál nagyobb bemélyedést az említett csatornán át a húgycsurgás amaroknál sza­batosabban jelzi, 2- szer. A régi hólyagszúrcsap, a csap kivétele után az is­métt bevezethetést szándékolván biztosítni, vastagsága és görbülete szerint beleülő harmadfélszeres hosszúságú aczélsodrony vezéré­vel is bírt, hogy az esetben, ha a csapnak hólyagbanyúló bél­yége húgyüledékkel bevonatnék, előbb ezen ív, a csapon át a hólyagba, a csap pedig ezen íven,s ennek benhagyásával vétessék ki tisztítás végett, tisztítva ugyanez úton lévén visszavezetendő. Az újabb hólyagszárcsap ezen gyönge elméleten alapuló m­űszertoldalékot méltán nélkülözi. Méltán mondjuk. Mert a csap hólyagba nyúló részének csapadékokkali bevonódása sohasem lehet oly gyors, hogy a csapnak tisztítás végetti kivételét az első 3—4 nap szükségelné. Hat nap alatt pedig a csap, mint izgató idegen test körül lorigát tömött beszűrődés által oly csatorna képződik,melyen át a néhány percz alatt megtisztított csapot, vagy helyette ugyanoly vastag­ságú ruganyos húgycsapot biztosan és könnyen bevihetni. De ha még oly nagynak vélné is valaki a húgyüledék rára­­kodást. A csapot tisztítás végett kivenni veszélyes művelet lenne, azon következményeknek tenné ki beteget, melyet észlelni bennün­ket a betegtől kiinduló véletlen kényszerített (III. eset.), s a csap­nak ez időbeni kivétele veszélyét­­..­­. mielőtt lobgát képződött, tán enyhíthetné, de el nem hárítná ama vezérív. Ellenben a csapnak üledékbeli megrakodása, mi bajt sem okoz, ha a 6 — 7-dik napig bennhagyatik is, mert annak eltávolítása, mint alább látandjuk, a láb és genyedés alatt tágult szúrcsatornán könnyen történend. 3- szor. Nélkülözi ez újabb hólyagszúrcsap a régibbnek még egy részét, t. i. azon, a szúrcsapba illeszkedő, s annak belső nyílá­sából 4—5 vonalra a hólyagba nyúló tompa és sima végű húgycsa­pot, mely az eredeti szúrcsap éles karimáinak izgató volta ellen véd, kétoldali nyílásain a húgyürülést szabadon tartván. — Tagad­hatlak hogy ezen belső csap előzetesen is jó szolgálatot igér; bár nekem az ilyennel nem biró csap izgatását észlelni — a fentebbiek­ben vázolt mélyesztés megvigyázása mellett — alkalmam nem volt. Lehetséges izgatása ellen egyébiránt az által is igyekeztem bete­geimet megóvni, mint ezt később látandjuk, — hogy a fém szűr­csapot 6 —7-ed napon kivévén, ruganyos húgycsap által helyet­­tesitem. Továbbá , hogy ezen csapváltás előtt műtetteimnek az ágyat elhagyni s mozgásokat tenni eltiltám. Három-négy szerényi húgy ürült ki, a fentebb indokolt közbeni megszakításokkal. A beteg kínzó hólyaggörcseitől megsza­badít. A csap viasz szálacsdarabbal bedugatott. Utasításul adtam, hogy a hólyag óránkint kiüríttessék, s a csap külső kiálló része minden mozgatás ellen biztosíttassák, első két nap a betegre alvása alatt is ügyelni ajánlom. Hétfőn reggel, a beteg jó éjszakáját dicsérő, láza majd telje­sen elállt, pár kanál rántott levest is evett. Fájdalmai nem voltak, a csap környéke nyomásra sem fájdalmas. Az óránkinti hólyagürítés szabadon történt. Ezentúl 1­2 óránkint ajánlom a hólyagot ürítin­. A gázseben át genyes, piszkos sebváladék ürült ki fekete véralva­­dék-darabkákkal. Kedden reggel: a beteg jó kedvű, jó álmú, étvágya mutat­kozott, láztalan. Hólyagürülései a csapon át gáttalanok. A gázseb szürkés-barna piszkos czafatokkal telt üregű, bő váladékú. Szerda-csütörtökön­: a hólyagürülések 2 óránként akadály­talanok. A csap körül lobos tömöttségű gát képződése, s a csap mellett csekély váladék mutatkozik. Betegnek jó étvágya van, jól érzi magát. Szűrseb környéke és hólyagja nyomásra is fájdal­matlan. A gátseb szélei piros sarjadzó pontokat mutatnak. Szombaton: 2 óránkénti szabad húgyürülés a csapon át. A csapot kifejezett b­bigát veszi körül, a csap melletti mérsékelt genyedéssel és tiszta sarjadzású sebszélekkel.A csapra kívül és űré­be üledékek rakódtak és száradtak, ki- és befele a csap könnyen mozgatható, jeléül, hogy az átjárt szövetek többé rázáródva nincse­nek.­­­ Mielőtt hát a hólyag másfél órányi húgytartalmától ki­­üríttetett volna, a szúrcsapnál valamivel vastagabb, ruganyos, angol húgycsap, bemélyedéseit jelző ráolvasztott pecsétviasz gyű­rűvel ellátva , s megolajozva előkészíttetett, a szűrcsapot azután kivettem, s helyére az előkészített csapot tolám. E csapcsere igen könnyen történt meg, s a 1 l/a órányi húgy ezen át azonnal kiürít­­tethetett. Az újcsap is fonalakkal erősíttetett a medencze körül vitt pólyához. Egyelőre még 2 óránkint, pár nap múlva 3 óránkénti húgy­­ürítést ajánlók, támogatni akarván így a hólyagot tevékenysége viszaszerzésében. Az eleinte vérömlenyes szederjes kék szint zöld és sárgás fol­tok válták fel, a dagadtság lassan elmúlt, a borok és a gát majd rendes ter­méjű. A gátsebből leváló czafatok és geny ürülnek ki. A hólyag­ban lobos izgatottságnak semmi nyoma. A szárseb legközelebbi lobgátas környékén nyomásra csekély, azontúl semmi fájdalom. Beteg minden egyéb életműködése jó rendben. 12 nappal az esés után a gátseb megtisztult, öble és nyílása sarjadzás és összehúzódásnak indult. 14 nappal műtét után beteg hólyagját a csapon ürítvén, érzé, hogy gátsebén át is meleg folyadék csurog e rombjára, melyet ő csakhamar a hugyozás rendes útja megnyílásának ismert föl. Há­rom nappal ezután elég könyen sikerült a gátsebén át újjal és Lúgy­­csappal, majd a húgycsövön át a fa mellett bevezetett ruganyos húgy­­csappal a szakadt húgycső hátsó nyílásába, illetőleg a hólyagba jutni A hólyagürítések ezentúl itt történtek. Miután ebben pár nap alatt akadály nem mutatkozott, a fanív feletti csapot eltávolítók, a szárcsatorna külnyítására nyomkötést tevénk tépett el, a húgycső­ben fekvő csapot pedig szabad folyton csurgás végett bedugatlan hagyók, hogy a szúrcsatornát a hólyagba szivárgó húgy odanyomó­­dásától is teljesen menten tartsuk. Az élénk sarjadzású szúrcsatorna más napra záródott, az esés után 24 nappal, a műtét után 3 héttel; a csőben fekvő húgycsapnak húgyürítésen kívüli berógását én mégis az említett alapon, csak 3-ad nap után ajánlom megengedhetőnek. A további gyógyterv abban állt, hogy a 12-es számú ruga­nyos angol húgycsap még ezután is folyton a húgycsőben, s végével a hólyagban hagyassák, hogy körülé az elszakadt húgycső mellső és hátsó végének sarjadzás útján összeforradása, hegedése irányoztas­­sék, hogy az enélkül ürülő húgy szétfeszítő oldalnyomása által az összeforrás ne gátoltassék, hogy heges szőr ne képződjék. A beteg még két hónapig volt kórházi felügyelet és észlelés tárgya. Húgy­csapja 5 — 6 naponkint változtatva jön.*) húgyürülése *) Azon tapasztalatot jegyzem fel ide, hogy a ruganyos angol húgy­­csapok, melyek már 6 napot benfeküdtek, megbarnultak és repedeztek, 24—36 órányi áztatás után tiszta vízben és kimosás után újkori sajátsá­gaikat annyira visszanyerek, hogy őket a sima, hajlékony új példányoktól megkülönböztetni alig lehetett,­­ ismét, sőt 3-adszor s 4-edszer is alkalmaz­hatók lőnek.

Next