Orvosi Hetilap, 1868. december (12. évfolyam, 49-52. szám)
1868-12-06 / 49. szám
841 (1503-ban halt meg) jegyzette fel az első esetet, melyben a szívburok sebe meggyógyult. Ezenkívül Hieron és Cardanus, 1501 táján, hitelesen tudósítanak esetről, melyben a szívburoknak anyagvesztességgel járó sebe szinte behegedt. Páré Ambrus pedig a szív átható sebét körülményesen írja le, mely meggyógyult. De Hilden Fabritius a szív sebeit feltétlenül halálosaknak nem tartja, s ezen állításának támogatására fiatal ember esetét említi fel, ki szívsebe után több hónapig élt. Ezen időtől fogva, melyben a szív sebeinek feltétlen halálosságában való hit megingott, számos munkálatok a legtüzetesebb észleletek, kísérleti kutatások, valamint az állatokon tett ritka tapasztalatok mutatják, hogy a tudósok mily nagy érdekeltséggel viseltetnek a szív és a szívburok sebeinek kimerítő tanulmányozása, a szabatos jelzésnek gyakran igen nehéz megtevése és a gyógyító eljárás iránt. A régi tapasztalatok semmi reményt se nyújtottak, míg a szabatos kísérlettevés és észlelés a gyógyítási törekvéseket felbátorította. A szívsebek egészben véve ritkán fordulnak elő, s közönségesen öngyilkosságok, párbajok és gyilkosságok alkalmával szoktak előjönni. A csatamezőn sokkal ritkábbak, mint a polgári életben. Az éjszakamerikai háború hadügyi osztályának hatodik jelentésében 87822 sebesült van fejegyezve, kik közül 7062-nek a mellkasonlő sebe, volt 4759-nél pedig az más módon sebeztetett meg, míg 2303-nál a seb a mellkason keresztül hatolt A szívsebzésnek csak négy esete észleltetett, melyek lőfegyver által okoztattak. A szerző által összeszedett 452 eset közül 401 a szív, míg 51 a szívburok sebe volt. A sértett hely szerint azok ekként oszoltak szét, 123 vagyis 27,2 °/0 a jobboldali gyomorra, 101 vagyis 22 °/0 a balgyomorra esett; 28 esetben pedig a jobb pitvar, 56-ban mind a két gyomor, 13-ban a bal pitvar, míg 7-ben a sövény volt megsértve. A gyomrok sebei a pitvarokéihoz gyakoriságra úgy állanak mint 257 a 31-hez. Ezenkívül a felhozott adatokból kitűn, hogy az eddigi, felvevés ellenére a jobboldali sértések gyakoriabbak a jobboldalra 155, míg a balra 110 sértés esvén, s minélfogva a két oldal közti arány úgy áll, mint 1,3 az 1-hez, nem pedig Jamainként mint 2 az 1-hez. Az átható és nem átható sebek előjöveteli helyét illetőleg pedig megjegyzendő, hogy az utóbbiak a gyomrok falain és szívcsúcson jönnek elő, így a jobb gyomron 107 seb közül 9, a bal gyomron 95 közül 7, míg a csúcson 12 közül 7 nem volt átható. A pitvarfalakon csak átható sebek észleltettek. Igen érdekesnek tartjuk a szívsebek azon viszonyait tárgyalni, melyekben azok a mellkas megsértett helyeivel állani találtattak. Az eredmény annál inkább figyelemre méltó, mert a szív fekvési változatait illetőleg sokkal több és megbízhatóbb tanulmányi tárgyat nyújtanak, mint mennyit és milyent a dolgozdákban szerezhető tapasztalatok adnak, s épen az okozza, hogy ezen dologra nézve mindeddig megállapodásra nem juthattunk. Azonban úgy látszik, hogy a megsértetteken való észlelés eredménye Luschka fejtegetéseinek eredményével meglehetősen megegyezik, mint ezt a szerző munkája kezdetén maga is előadja. A bordaközek, melyek bloldalon megsebezve találtattak: az ötödik, negyedik, hatodik, harmadik és a második; a jobboldalon pedig a negyedik, azután a harmadik, ötödik, második és hetedik. Baloldalon, ha az eszköz a második és a harmadik borda között hatol be, leggyakrabban a jobb gyomor, némelykor a bal gyomor, a sövény vagy a tüdőütér sértetik meg. A harmadik és negyedik borda között leginkább a tüdőütér azután pedig a jobb szívgyomor sebeztetik meg; ha azonban a behatolás hátulról történ, akkor a bal gyomor is megsebeztetik. A főér a sértésnek akkor van kitéve, midőn az eszköz jobb oldalról jön. A negyedik borda felszínén a gyomor kétszer sértetett meg A seb a bal emlőbimbó és a szegycsonti szél közti vonal közepén volt. A negyedik és ötödik, valamint a harmadik és negyedik borda közti sértéskor kettős sebzések is fordultak elő, mégpedig a jobboldali gyomron gyakrabban, mint a balon, valamint megtörtént, hogy a jobb pitvar a főérrel egyszerre sebeztetett meg. Az ötödik borda felszínén, az emlőbimbótól aláfelé másfél ujjnyira ejtett seb a balgyomrot és a koszorúúzetet sértette meg. Az ötödik és hatodik bordakörli sértések igen gyakoriak, háromszor gyakoriabbak, mint a harmadik és negyedik között. A jobb gyomor sebei a szegycsont szomszédságában, míg a bal gyomoréi az emlőbimbó körül történő sértések következményei. A szívcsúcs akkor szokott megsebeztetni, midőn a mellkas az emlőbimbó alatt a borda és a porcz egyesülési helyén sértetett meg. Rupprecht kutatásai után az emlőbimbó felszínén tett sértések a jobb gyomrot a csúcs felett négyszer találták, míg kétszer a csúcs izomzata sebeztetett meg. Jobb oldalon a második és harmadik borda között, a szegycsonttól körülbelül egy ujjnyira, a lehágó nagy visszér, a bal pitvar és a főér, a második bordaporcz alatt, sértetett meg. A harmadik és negyedik borda közti sértések a jobb pitvart és gyomort érik, a negyedik és ötödik borda köztiek pedig a lehágó nagy visszért, vagy a tüdőüzetet és főért, végül pedig a jobb gyomort. Az ötödik és hatodik borda közti sértések alkalmával leginkább a jobb gyomor volt kitéve. Ezenkívül ha a beható tényező iránya többé vagy kevésbé bonyolódott, a szív a mellkas különböző helyein keresztül megsebezhető. Az idetartozó sebzések tünetei és jelzésénél nem időzve, áttérünk azon esetekre, melyekben a sértettek életben maradtak: sokáig azt hitték, hogy a szív sebei feltétlenül halálosak, míg végtére a tapasztalatok ki nem derítették, miszerint oly gyógyulási esetek fordulnak elő, melyek iránt nem csupán kíváncsiságból viseltetünk érdekkel, hanem melyek boncztani kutatásokkal ellenőrizhető tényeknek tekinthetők. Jamain 121 eset között 10, Zanetti 152 között 9, végtére Fischer 452 között 72 gyógyulást említ meg, ezekből pedig 36 a sértés után hosszú idő múlva bonczolás útján állapíttatott meg, míg 36-ra egyedül a tünetekből lehetett következtetni. Ha a szív sebeit a szívburokéitól különválasztjuk, a következő eredményre akadunk: 401 szívsebzés közül 50 gyógyult, s ezekből 17 bonczolás által bizonyíttatott be; 51 eset közül pedig, melyekben a szívburok megsebeztetett 22 gyógyult. Ha pedig a kétséges eseteket egész szigorral kizárjuk: 100 szívsebre 10, 7, míg szívburki seb ugyananyi esetére 30 gyógyulás esik. A bonczilag kimutatott gyógyult szívsebek százalékaiból jön: 18 °/C a szívcsúcsra, 14 a sövényre, mely esetekben a seb nem szokott átható lenni; továbbá 9, 7 °/C a jobboldali gyomorra, 7, 6 mind a két gyomorra, 5 pedig a bal gyomorra. Pitvarseb gyógyulása egyszer sem észleltetett. A koszorúútér megsebzése esetében a sértés után hatvanharmadik napon vizsgált seb heget mutatott. Ha a sebző eszközök természetét vesszük szemügyre, találjuk, hogy az összes gyógyulások közül 18 % a szúrt sebekre, 8, 9 °/0 a lőttsebekre, 8 °/0 pedig a metszett sebekre esik. A szaggatott sebek gyógyúlása felettébb kétes, s csak Cavasse említ meg egy esetet, melyben a talált heg a szív szaggatott sebének tulajdonittatott. A gyógyúlások 12 esetében a szív szövetében idegen test volt jelen. Azok 8 esetében pedig a szúrás varrótűk által okoztatott, s hat ízben a szívben varrótűkre akadtak, míg egy alkalommal tövis volt abban, 7 lőseb gyógyult és 4 ízben a golyó a szívizomzatban benmaradt. Végül golyót még magában a szívburok űrében is találtak. Nagy baj, hogy a heg leírása sok esetben aranyira hiányos, miszerint meg nem határozhatni, váljon a seb átható volt-e. Továbbá igen természetes, hogy biztos következtetéseket nem vonhatunk azon esetekből, melyekben úgy a sértés, mint a hegedés egyedül a tünetekből jeleztetett. Ezenkívül nem tagadhatni, hogy a szívseb gyógyulása azon eseteben, melyekben azt bonczolás által ki lehetett mutatni, a seb és ennek következményei több ízben a később fellépő halál okaiként szerepeltek: így volt tíz év múlva egy esetben magátóli repedés, egy ütértágulat és egy szívbelléb, a gyógyulás után tizenkilenc év múlva egy alkalommal a sövény átfuratott, továbbá későbbi bonyodalmak tényezőiként még az érdugulások (embólia) szerepelnek. Jamain, Zanetti és Fischer munkái után elvitázhatlan, hogy a szívsebek meggyógyulhatnak, mindamellett azok mindig olyanokat tekinthetők, melyek könnyen halálosakká válhatnak. Fischer munkája olvasásakor látjuk, hogy nem egyszer mi-49* 842