Orvosi Hetilap, 1869. május (13. évfolyam, 18-22. szám)
1869-05-02 / 18. szám
állítanám, hogy a megbetegedett vese az élen fel volt ismerhető. Addison-féle kórnál a betegek rendesen nem tudják megmondani, mikor változott meg egészségük. Itt 6 hónapig tartó csúzos lázról létezik említés. Az Addison-féle kór lázzal nem szokott kezdődni, sőt az érvelés csak felette ritkán mutatkozik gyorsítottnak. Az illető betegek gyengülnek, lankadnak, anélkül, hogy ezeken kívül valami különös panaszuk volna. Stoan e kórtörténete értelemmel és észlelő tehetséggel van szerkesztve, de mutatja, hogy őz is kiválólag a bőr elszíntelenedése, melyet nem is fogott fel helyesen, vezette, s igy a többi tünetekre kellő súlyt sem fektetett. 5. *) Egy 67 éves szabóné 1865. november hó 8-án a Beaujon-féle kórházba vétetett fel. Harminczadik éve óta köhögésben és vérköpésekben, nemkülönben hasmenésekben szenvedett az utolsó hónapokban. Felvételkor mind a két tüdőcsúcs terjedelmesen megbetegedve mutatkozott. A test igen nagy mértékben elsoványodott, a bőr színe megváltozott, mint ez terhes nőknél tapasztaltatni szokott. A homlok márványozott külemű, mely szennyes kormos színű (de couleur bistre sale) foltok által, melyek azonban a hajak széléig nem érnek, létesíttetik. Hasonló színezetű foltok a pofákon is láthatók, de leghomályosabb szepia-színű helyeket a szemhéjak külső szegleteinek bőre tüntet elő. A kezek és kézfő inkább egyenletes, szennyes barnás színt mutatnak. A test többi részei szennyes fehér, földhöz hasonló külemmel bírnak. A halak homályos gesztenyeszínűek, helyenkint őszbe átmenők. A nőnek 60 éves koráig rendes tisztulása volt és összesen három gyermeket szült, a legutolsót 25 évvel ezelőtt. Mikor mutatkozott a bőr elszíntelenedése, a beteg nem tudja megmondani. November 20-án az egyén meghalt. Bonczoláskor a tüdők nagy üregeket láttattak, a mellékvesék, nemkülönben a többi szervek rendes állapotban találtattak. Luton arra figyelmeztet, hogy hasonló elszíntelenedéseket tüdő részben szenvedő egyéneknél, melyek gyengéd és finom bőrrel bírnak, gyakrabban észlelt. Ez esetben a bőr elszíntelenedése főleg az arczra és kékekre, mint Addison ezt kívánja, terjedt el, de e kórjelen kívül mit sem olvashattunk, mi a szóbanforgó esetben a kórismét mellékvesebántalomra vezethetné. A test igen nagy mérvben elsoványodott állapotban mutatkozott a felvételnél, mint ezt a tüdővésznek előrehaladt kórfolyamatánál leggyakrabban észlelhetni. A kór menetével össze nem egyeztethető elgyengülésről és erőhanyatlásról, melyek az Addison-féle kór kezdetén jelenkezni szoktak, nincs említés téve. Különben ez esetben mellékvese-bántalom L. által nem is jön kórismérve, csak felhasználtatott Addison tanát megingatni, miszerint a bronzszint a mellékvesék elfajulásainak biztos jelként nem tekinthetni, mit az angol orvos nem állított soha. 6. **) Egy 68 éves nő, rongyszedő, 1862 ápril 10-én a Necker-féle kórházba magát felvétette. A beteg különösen a lábakban panaszkodik fájdalmakról, de egyúttal egész testét tálalja. A jobb láb vizenyősen meg van dagadva, de nyomásra nem igen fájdalmas. A baloldali láb belső szélén 4 hüvelyk hosszú és két hüvelyknyi széles vérömleny, mely megnyomatáskor élénk fájdalmat okozott. A tüdők rendesek. A szív első hangjakor fúvó zörej, mely a függér felé erősbödvén, a fejüzerekre is elterjedt. A puffadt has nyomásra nem fájdalmas, falai megvékonyodvak. Teste nagyon soványodott levert, gyengült és felette lankadt. Tetőtől talpig tetves. A bőr színe igen homályos színt mutat, mely ép úgy piszoknak mint nagy mennyiségű festenylerakodásnak tekinthető. A beteg megfürösztetvén, bőrének rendellenes színe semmiben sem mutatott változást. Ezen elszíntelenedés különösen kiváló és feltűnőleg homályos a törzs mellső és hátsó felületén. Felhámpikkelyek, hópelyhek formájára és félig alapjuktól leválasztva, fedik a mellkas, has, vállak és csípők bőrét. E színváltozás, csak valamivel gyengébb alakban, az alvégtagokra is elterjedt. Maga az arcz, a törzs színéhez hasonlítva, koránsem mutatja a nagyfokú elhomályosodást. Ezen elszíntelenedés a beteg egyik ismerőse által 18 hónappal előbb észrevétetett, s azt majdnem egyidejűnek tartja azon körülménnyel, hogy egy másik asszonyt, ki által tetvekkel inficiáltatott, szállásba vett. A nő folytonosan hideg érzésről panaszkodik, noha a körszoba hévmérője 18 foknyi meleget láttat és ágyneműjében erősen be van burkolva. Tizenöt nap óta erőhanyatlás miatt nem dolgozhatik. A bal láb mindinkább fájósabbá lesz, a vérömleny mindinkább nagyobbodik és szomszédságában üstökbeli hólyagok keletkeznek, melyek mind hátán mind talpán a lábnak elterjednek. A láb ütérlüktetése többé ki nem tapintható. A jobb láb vizenyője változást nem mutat. A húgycsappal eresztett vizelet 1,020 számú fajsúllyal bír, sem fehérnyét sem czukrot nem tartalmaz. Az üszkös folyamat a láb ízületéig terjed, mely múmiaszerű külemet ölt magára, a fájdalmak mindinkább nagyobbodnak és szüntelenül kínozzák a beteget. Az erek még jobban hanyatlanak, a mindjárt eleinte mutatkozó hasmenés kimeríti a beteget és május 6-án kimúlik az. E kórtörténetben többrendbeli tünetet találunk feljegyezve, melyek az Addison-féle kórral való felcserélésre alkalmat szolgáltatnak. így történhetett, hogy Martineau ez esetet arra használta fel, miszerint bizonyítgassa,hogy az Addison-féle betegség olyan kóralak, mely a mellékvesék elfajulását szükségképen maga után nem vonja. E nézet felett jelenleg nem akarunk vitatkozni, de bizonyságot tesz, mennyire téves úton járhatunk. Noha Martineau különösen kiemeli, hogy az egész tünetcsoportozat tekintbeveendő, ha helyesen kórismézni akarunk, s csak akkor érezhetjük magunkat Addison-féle kór felvételére jogosítva, ha a tüneteket másként fejtegetni és magyarázni nem bírjuk. De szóbanforgó eset felsorolásánál maga magával jön ellentétbe. Itt mint főtünetek szerepeltek a nagyfokú gyengeség és erőhanyatlás, hasmenés, hideg folytonos érzése, vagy jobban mondva melegnek kellő mennyiségben nem képződése,a bőr elszíntelenedése, mely itt nagy fokban lehetett kifejlődve. De más részről el nem hallgathatjuk, miszerint a baloldali láb élénk fájdalmak jelenléte alatt mindinkább üszkösödésnek indult és még mielőtt az a lábizület határáig ért volna, a lábháttere megszűnik lüktetni. Hogy a jelen volt homályos bőrszín Addison jellegét nem mutatta, már abból is kiderülhet, hogy maga a kórtörténet felemlíti, miszerint az arcz sokkal kevésbé homályos szint mutatott, mint a törzs, hasonlót láttattak a kezek. Addson értelmében ép az arcznak és kezeknek legsötétebbeknek kellene lenniök. Ha ez valamely esetben nem úgy adja elő magát, ennek okát kell fürkésznünk és őszinteséggel vallva, itt az oki mozzanat felkeresése felette könnyű is volt. Martineau maga beszéli, hogy a beteg tetőtől talpig tetvekkel volt ellepve, rongyszedő foglalatosságát tekintetbe véve, ez bizonyára nem volt a tetvek eltelepedése. Ezen elődiekről pedig tudva van, hogy leginkább azon részeit a testnek választják lakhelyül, hol halak árnyában vagy ruházat redőiben *) Luton. Tubercules pulmonaires avec plaques bronzées de la face. Gazette médicale de Paris. 8 sz. 1867. **) V e r n o i s. De la maladie d’Addison par L. Martineau. 1864.