Orvosi Hetilap, 1869. július (13. évfolyam, 27-30. szám)

1869-07-04 / 27. szám

443 444 igen száz meg száz szenvedőnek életmentőjévé vált ? Azt hi­szem, alig lesz, ki a kérdésre igen­nel felelne. Hibák mindig történtek, s történni fognak oly tudományban, melyben nem mathematikai biztosság, hanem csupán tudományos valószínű­ség létezik. Hogy ez a szóban levő betegségben is mily csalé­­kony, erről minden tapasztaltabb műtő tehet sajnos tanúsá­got , de ha ebből argumentumot akarnánk képezni az ovario­­tomia ellen, a sebésznek egyáltalában nem szabadna műtét­hez fogni. Igaz, hogy kivételes esetben, kivált a baj korábbi szakaiban egyelőre nem sikerül meghatározni, váljon petefé­szektömlő vagy egyéb daganat van-e jelen; azonban, ki fogná ez esetet műtétre ajánlani, ki fogná ezt sürgetni, s ki merne két akkora felelősséget vállalni magára, mint azon sebész, ki hólyagmetszéshez fog, anélkül, hogy a műtét előtt kutasz­­szal tapintotta volna a követ ? D­e ki képezhetne még egy ilyen visszaélésből is józan észszel kifogást vagy kárhoztató ítéletet maga a műtét ellen ? Másik ellenvetés, mit a petefészek daganatok kiirtása ellen hoztak fel, az, miszerint a műtét veszélyessége oly nagy, hogy a műtetteknek nagyobb fele áldozatul esik, s hogy to­vábbá a halálozás nem is csökkent idővel. Mi az első pontot illeti, elég legyen következő statistikai táblázat, melyet Bry­ant 900 véghezvitt ovari­otom­iáról állított össze. (A táblá­zat 1866. végén készült). A műtéteket nagy csoportokba összeállítva következő tűnik ki: Ha ez eredményeket a műtét súlyosságával egybevetjük, lehetetlen el nem ismernünk, miszerint a műtét, eredményeit nézve, bizonyára jogosult, sőt hogy némely más nagyobb sebészi műtétellel kiállja a versenyt. Ha csupán a c­omb csonkítását tekintjük, midőn természetesen csak azon esetek jö­hetnek szóba, hol a csonkítás egyetlen expediens, Bryant kimu­tatása szerint Huy kórházában 66% végződött halállal. Szám­ba veendő azonkívül, hogy a czombcsonkítás a beteget többé­­kevésbé nyomorékká teszi, az ovariotomia ellenben a test ép­ségét majdnem tökéletesen helyreállítja. Azon állítás, mintha a halálozás az ovariotomia felkarolása óta nem csökkent volna lényegesen, csak a tények ismeretlensége vagy szándékos ta­gadásából eredhet. A­ki csak felületesen is követi a műtét fejlődésének történetét, arról könnyen meggyőződhetik, mint csökkent folytonosan a halálozás az ismeretek terjedése, s a műtéti modor tökéletesedésével, így Clay által 1860-ig összegyűjtött 395 műtét után a gyógyulás 53°/o tett, 1860 —1863. September haváig közlött 276 műtétben pedig a gyógyulás középszámban 65% (55% — 78%) volt. Baker Brown műtéteinek első fele 31%, második fele (1863-ig) 65%-nyi gyógyulást mutat. 1867 január havában S. Wells már azzal dicsekedhetett, hogy utolsó 18 műtétese között csak egy haláleset fordult elő, s legújabban jelenti Keith, miszerint utolsó 23 műteti betege közül 22 meggyógyult. Méltán kérdheti ezek után a szerencsés skót műtő: „Van-e sok a nagyobb sebészi műtétek között, mely hasonló ered­ményt mutathatna fel ?“ Én erősen meg vagyok győződve afelől, hogy a kezdetleges gyakorlatlanság mellett az volt legfőbb oka az ovariotomia miatti nagy halálozásnak, hogy mint Angol­országban felkapták a műtétet, boldog boldogta­lan hozzá fogott, s minden választék nélkül operálva jön, ki csak kézre került. Mióta az eseteket gondosan kiválogatják, mióta szorosabb javalatok és ellenjavalatok állnak fönn, az­óta a dolog megváltozott, s nincs kétség benne, hogy mit ed­dig csak egyes lelkiismeretes műtők értek el, a bámulatos eredmény idővel az egész sebészi világ tulajdonává lesz. Azonban én itt az ovariotomiáról beszélek, anélkül hogy egy szóval is megérintettem volna, váljon petefészekdaganat csupán műtét által kezelhető-e sikerrel, vagy ha műtét már épen elkerülhetlen, nem létezik-e enyhébb sebészi eljárás, mely a gyökeres kiirtást pótolhatná, s mi jogosít fel minket egyátalában oly kezelésre, melyben a műtettek egy harmada áldozatul esik? Az irodalomban nincs eset megállapítva, melyben sike­rült gyógyszerek adagolása által petefészektömlőt meggyó­­gyitni. Ellenben kétséget nem szenved, hogy önkéntes gyó­gyulás létrejöhet. A tömlő p.­a­belekkel összetapadhat, azokba belenyilik s ideiglenes vagy végleges gyógyulással ürülhet ki a végbélen át. Blundell esetet említ, hol a hasdaganat is­mételt nagyfokú hasmenéssel és savós hányással kisebb, a nő pedig jobban lett. Churchill ugyanazt többször észlelte. Richard öt esetről tesz említést, melyekben a tömlő a petekürtökön át ürült ki, s Mad, B­o­­­v­i­n és D­u­g­o­s hason­lót tapasztaltak. Addison a tömlő megrepedését észlelte a hasürbe, mire a savó felszívódott, s a tömlő összezsugorodott. Sőt a köldökön át is láttak tömlőt kiürülni s lassú genyedés által elpusztulni. Mindezek felette ritka, kivételes esetek.­­­­Egyszerű megcsapoláshoz fordultak, mint mely műtét legke­vesebb veszélyt látszott mutatni; azonban a tapasztalat meg­hazudtolta e feltevést. Mert nem tekintve azt, hogy gyógyu­lás utána csak kivételesen áll be, két felől fenyeget veszély. Véghezvitt csapolás után a tömlő rendesen gyorsan szokott megtelni, ut meg uj csapolás szüksége mindig rövidebb idő­közökben következik be. Ámde a roppant nedvvesztesség, mely mindannyiszor a vér rovására történik, hamar előfogyat- A műtő neve. Műtétek száma. Gyógyulás. Halálozás. Halálo­zási százlók­ Angol esetek Spencer Wells 150 103 47 3137 o Dr. Clay Károly 110 76 34 30-9 Baker Brown 107 72 35 32-7 Dr. Keith 48 37 11 229 Bryant Tamás 28 17 11*) 392 Dr. Tyler Smith 20 164 20-0 Dr. Bird 128 4 333 Lane 118 3 27'2 Egyéb esetek 172 98 74 Összeg 658 435 223 Amerikai esetek 86 51 35 Dr. Atlee 19 109 47-3 Dunlap 127 5 60-0 Összeg 117 68 49 Franezia esetek 41 23 18 Koeberlé 18 135 273 Összeg 59 3C 23 Német esetek 55 15 40 Egyéb tartományok 116 5 Általános összeg 900 1 560 310 *) Két esetbe­n mindkét petefészek ón kár­ va. 900 esetben 560, vagy 62'3°/(, gyógyulás : 342, vagy 87'7°/0 halál 658 angol esetben 435, „ 66'2% » 223, „ 33-8°/„ „ 242 nem angol „ 125, „ 51*7°/0 ,, 117, „ 48'3°/0 „

Next