Orvosi Hetilap, 1869. szeptember (13. évfolyam, 36-39. szám)

1869-09-05 / 36. szám

a fiatalabbik négy éves. A tisztulás 16 éves korában állott be elő­ször, s azóta rendesen mutatkozott, csakhogy utolsó időben cseké­lyebb mennyiségben. Ágyban fekvő beteg azelőtt sohasem volt. 1866-ik évi tengeri töréskor vette észre először, hogy szemérem­teste baloldalán valami lövés keletkezik, minek ő fontosságot nem tulajdonítván, azt senkivel se közölte , mert szemérmetessége úgy hozta magával. E­ következő egész éven át a daganat csak annyi­ban változott, hogy a beteg minden terheltetése nélkül lúdtojás­­nagyságra növekedett, miközben folytonosan dolgozott. 1868 sz. Mihály nap óta azonban a növekedés gyorsan haladt előre, az erők mindinkább fogytak, majd pedig­ a daganatnak a testet lehúzó súlya miatt a járás­kelés lehetetlenné vált; az étvágy csökkent, a test elsoványodott, úgy hogy az utolsó két hónap alatt az ágyat el nem hagyhatta, mialatt a daganat ki kezdett fekélyesedni. A be­teg november utója felé tökélte el magát baja mibenlétet férjével és rokonaival, kik őt aszkórosnak gondolták , közölni, s ezek őt arra bírták, hogy orvosi segélyhez folyamodjék. Jelen állapot. A közép termetű nő arczkifejezése nagy fokban szenvedést mutat, a szemek beesvek, a köztakaró száraz, vékony, piszkos-hal­vány (erdfahl), korpaszerű,le-lehulló felhámmal pikkelyezett,a lát­ható nyakhártyák sápadtak, vérszegények. A nyak vékony, hosszú. A mellkas hosszú, keskeny, a bordák kiállók, s körrajzuk tapo­­gatás nélkül tisztán kivehető. A kopogtatási hang a tüdők felett telt, de helylyel-közzel kevéssé dobos. A légzési zörej itt-ott nyákos szörtyögést hallat. Az altest behúzódott. A nagy mirigyek rendes mekkoraságúak. A bélhuzam renyhén működik. A belső ivarszervek, mennyiben a nagy dag akadályoztatása által megvizsgálhatók voltak, rendeseknek mutat­koztak. Étvágy csekély. Esténkint lázas állapot van jelen, s az éjeket álmatlanul tölti el. Érverés 120, kicsiny, vékony. A baloldali nagy szeméremajk hátsó feléből körte alakú, leg­nagyobb vastagságában 54 centiméter kerületű daganat indul ki, mely térdig leér, s másfél hüvelyk hosszú, 12 centiméter átmérőjű, felületén lúd , egészen pulykatojás vastagságú és emelkedő viszér­­elágazásokat mutató kacsán függ. A daganat különféle elhelyezés alkalmával,nehézség törvénye szerint,alakját megváltoztatja akként, hogy bizonyos mértékben lelapul,tapintva hájszerűnek mutatkozik. A köztakaró a daganat felett kissé barnás, s a daganat saját állományával úgy össze van nőve, hogy ránczba nem szedhető. A képlet alsó részén egészen tallérnagyságú, kígyózva futó szélű, a szélekhez közel élénk veres, egyebütt szürkés anyaggal bevont anyagveszteséget mutat, mely csekély köpenylégeges szagot terjeszt. A képlet kocsányos lévén, ezáltal eléggé javulva volt az el­távolítás, mit a beteg beleegyezésével egyszerű lemetszés által eszközöltem is, miközben atéri vérzés nem, viszort pedig csak cse­kély mérvben mutatkozott, de annál több vér folyt az eltávolított daganatból. A seb szélei gombos varratok által egyesítettek, s megfelelő kötés alkalmaztatott. A beteg a haláltól félvén, a zordon idő daczára haza ment, s otthon utasításom szerinti eljárás követ­vén, a felgyógyulás későbben vett tudósításaim szerint igen rövid idő múlva beállott, úgy hogy évek előtti egészségét és előbbi testi erejét visszanyerte. Az eltávolított 4 ív és 22 satnyi újképződmény, különféle irányban és tájakon bemetszve, igen szívós, nagy fokban vizenyős, véredényekkel átszőtt szövetet mutatott. A bőr a­dag tulajdonké­­peni állományától meg nem különböztethető. Górcső alá tett, tűkkel gondosan széthúzott készítmények kötszövetrostos szövedéket mutattak, s igen gyéren, itt-ott egyes ruganyos rostokat. Egyforma,több tompaszegletű, aránylag kicsiny, több nagymagvú sejteket is lehetett látni. Ezen feltűnő ritka lelet után,mely szerint a daganatot tiszta rostdagnak többé nem tarthattam, a képződmény egyes tájékából vett darabokat küldtem fel Pestre, barátom Balogh Kálmán tanár­nak megvizsgálás és véleményadás végett. Balogh vizsgálásá­­nak eredményét velem levél útján tudatta, melyből az erre vonat­kozó részt ezennel el fogom olvasni: „A kimetszett és beküldött új képződményt megvizsgáltam. Legnagyobb része kötszöveti ros­tok köteleiből áll, melyek egymással igen szívós szövedéket képez­­nek.Ruganyos rostokat pedig csak keveset és igen fínomokat talál­tam. Szépen kifejlett edények igen nagy számmal voltak jelen.“ „A rostkötegekben szétszórva, apró sejteket lehetett látni, melyek közül némelyek idomtalanok, sok- és tompaszegletüek ,míg mások inkább petealakuak voltak." „Mindegyikük pedig szemcsés, aránylag nagy magot tartal­mazott. Egyes helyeken több sejt volt felhalmozva.“ „Megvizsgáltam a fekélyesedésben talált helyet is,hol részint újképződésű, magvas hámsejtekre, részint szétesésben levő szövetre akadtam. Geny sehol sem­ volt. Az újképződmény mindenesetre bonyolódott természetű, s a közönséges rostnövedékek és rostrá­kok közt látszik állani , minthogy azonban a rostkötegek túlképző­­dése mellett a sejtek száma aránylag igen csekély, ezek pedig a rostok közül való kiválásra, nemkülönben szétesésre semmi hajla­mot se mutatnak, továbbá minthogy a rostkötegek nincsenek vala­mi nagyon tömötten összeszövőd­ve,inkább az egyszerű rostnövedékek közé lehet azt számítani.“ Ha most klinikailag az alanyi és tárgyi kórjeleket - ide­értve a szövettani leletet is — egymással összevetjük, hogy azokból a tüzetes kórjelzés eredményére jussunk, nemcsak­­hogy a féleség meghatározása, az eddigi rendszereket tekin­tetbe véve, lehetetlen volt, hanem a jó és rész indulatúságának meghatározásánál csakis egy positív jelre támaszkodhattam. Az egyénben minden jel megvolt, mit csak előrehaladott fejlődésben lévő rész indulatú kóros­sagban szenvedő beteg­nél észlelni szoktunk, u. m. elúszott test, száraz, földszinti (erdfahl) bőr, álmatlanság, a dag feletti bőrnek a növedék állo­mányával való szoros egybeszövődése, s a pulykatoll vastag­sága és a fölül­ettől kiemelkedő sok visszér, mint a rosz­in­­dulatúság megannyi kórodai jele. A jó indulatosságban azon­ban, legalább még akkoriban, csak egy ismérv erősített meg, t. i. a kocsányosság, s csakis ez volt az egyedüli mozzanat, melyre a kórismét fektetnem lehetett, s mire a gyógyeljárás czélbavételekor bizton támaszkodhattam. A kórodai lelet összevetéséből nyert eredményt a gór­cső szinte megerősítette; a daganat — igaz — legnagyobb részben kétszövetből állott, de találkozott elegendő számban aránylag sok és nagymagvú sejt, melyek szaporodásra és talán későbbi szétesésre hajlamot mutattak; a szétesést azon­ban legalább akkoriban constatálni nem lehetett. Csilapíthatlan­ hányás terhesség alatt, — önkéntes koraszü­lés, — halál. Ullmann Izidor tr., városi főorvostól Tiszalczon. Az„ Orvosi Hetilap“ I. évi 29. számában Fehér N. tr. esetet közöl, melyben ugyanazon nőnél három egymásutáni terhesség a­­latt a beköszöntött csilapíthatlan hányás miatt a művi elvetélést jő

Next