Orvosi Hetilap, 1870. december (14. évfolyam, 49-52. szám)
1870-12-04 / 49. szám
Pest. 1870. Deczember 4. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt 60 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 ujkr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségű Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és köryavázlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom. A 11 städter M. tr. Tesvekedés következtében támadó emlősök megelőzéséről gyermekágyasoknál és szoptatóknál. — Janny G y. tr. Adatok a csöves csontok osteotomiájához különös tekintettel a Langenbeck B. által ajánlott csontmetszésre. (Folyt.) — Lehen! S. tr. A hugyang mennyileges meghatározásának értékéről. (Vége). — Könyvismertetés. Observations on Fractures of the Sternal Extremity of the Clavide. By E. N. Smith. — Lapszemle. A hajmájolaj adagolása szappanalakban. — A bél halálos elzárása a hasnyálmirigy bántalma folytán. Tárcza. Wagner J. tr. Emlékbeszéd néhai Sauer Ignácz, egyetemi ny. r. tr. felett. — Az alakítandó orvosegylet feladatai. — Vegyesek. — Pályázat. Tesvekedés következtében támadó emlősok megelőzéséről, gyermekágyasoknál és szoptatóknál. Altstedtek Mór tr. nőgyógyásztól Pesten. Az emlősok azon betegségek egyike, melyek, ha már jelen vannak, az ellenük alkalmazott minden gyógyszernek és mindenféle gyógykezelésnek makacsul ellenállanak, s hosszadalmas, felette súlyos és kínzó lefolyásukat bevégzik, semmit se törődve a reájuk vonatkozó legkülönfélébb elméletek és rendszerekkel. Oly baj tehát, melynél, mint több másnál, az orvos csak akkor és csak azáltal képes valamit használni, ha kifejlődését megakadályozni és a beteget attól megóvni törekszik. Bár az imént mondottak minden, akármife okból származott emlőlobra nézve állanak, mégis itt csupán azon emlőlobtől való megóvásról akarunk szólani, mely telvekedés folytán elég gyakran szokott keletkezni gyermekágyasoknál, ha nem szoptatnak, valamint szoptató nőknél is. Mielőtt azonban ezt tennék, röviden azon kérdést kell megérintenünk : vájjon elébb tejvekedés következtében valóban fordul-e elő ? E kérdés különösnek vagy indokolatlannak fog talán tetszeni e lapok számos olvasója előtt, minthogy t. ügyfeleim legnagyobb részének bizonyára elég alkalma volt saját tapasztalataiból tejvekedéssel vagy pangással, mint emlőlálot okozó hatánynyal megismerkedni. Mi ezt szívesen megengedjük. De ha oly tekintély mint Billroth az általa szerkesztett „Általános és különös sebészet tankönyvében“, s pedig annak épen általa írt szakaszában: „az emlő betegségeiről“') elismeri ugyan, hogy „e lob tesvekedés következtében a mirigy egyes osztályaiban előfordulhat“ ; ki azonban, mivel mint ugyanozt mondja: „oly gyakran lehet látni, hogy gyermekágyasoknál a szoptatás különböző okoknál fogva félbeszakíttatik, anélkül, hogy tályogok vagy lob támadna“, mindjárt azon megjegyzést is teszi: „én hiszem tehát, hogy Rosernek tökéletesen igaza van, mikor azt mondja, hogy a tejnek viszszatartása nem oka, hanem következménye a lobnak“,— akkor úgy gondolom, a fentebb tett kérdés csakugyan indokoltnak tekinthető, s meg fogják engedni. ügytársaink, hogy saját tapasztalataink által is bebizonyítani iparkodjunk, miszerint a tej visszatartása — Retention der Milch — vagy jobban mondva, annak pangása a nevezett lobot okozni igenis szokta. Hogy a tejrekedés valóban emlőlobot képes előidézni, ennek bizonyítékát leginkább a betegágynál tett tapasztalatok által szolgáltathatjuk. Mert ha adott esetben se meghűlés, se erőművi behatás, nyomás, zúzás stb., se étrendi hiba, se pedig repedések vagy fekélyek a bimbón vagy körülötte, se az elválasztás idejekor, se jóval azelőtt, mint a jelenlevő emlőlob okai fel nem találhatók, mely káros hatányok szokták tudvalevőleg e bajt többnyire előiidézni,1) akkor csakugyan alapos azon feltevés, hogy épen csak a jelenlevő felvekedés az, mely ama esetben az emlőlobot okozza. De ilyen tapasztalatokat minden némileg elfoglalt orvos könyen szerezhetett, s ez alkalommal mi is néhány idevonatkozó kórtörténetet szándékozunk közölni; ismétlések elkerülése végett azonban csak alább, hol e lobtól való megóvásra szolgáló szerről fogunk szólani, s ennek hatásosságát azok által bizonyíthatni véljük. Azonban elméleti szempontból se lehet véleményünk szerint kifogást tenni azon állítás ellen, hogy a tej visszatartása annak némileg bővebb elválasztásánál emlőlobot képes előidézni. Tudvalevőleg a tej rendes állapotban és szabály szerint a tejvezeték saját összehúzékonysága által nem ürül ki, vagy ki kell azt szopni, vagy más módon mesterségesen kiüríteni. A tejvezetékek szerkezet nélküli falainak összehúzódási képessége, ezeknek csak kóros állapotában .) Tökéletesen egyetértünk W i n c k e 11 e 1, miszerint a csecsbimbók sebjei és repedései az emlőlob leggyakoribb okai szoptatósaknál, s pedig még akkor is, midőn a láb 8 -14 nappal az említett sebek vagy repedések gyógyulása után lép csak fel. De hogy ő mindemellett a tejpangást is, mint az emlőlobot előidéző okot elismeri, kitűnik következő nyilatkozatából: „azon állítás, miszerint legtöbbnyire a tej kiürülés megakadályoztatása okozza az emlőlábot, ezen kiterjedésben épen nem áll“. *) III-ikk„ II. szak., I. füz., 74. 1.49