Orvosi Hetilap, 1870. december (14. évfolyam, 49-52. szám)
1870-12-04 / 49. szám
819 820 fejlődik ki.) (Hvrtl.) Nem történhetik-e tehát könyen, hogy a nemszoptatás daczára jelenlevő nagyobb tejelválasztás némely gyermekágyasoknál a tejvezetéket és fürtös véghólyagcsáit annyira megtölti és kitágítja, hogy a mirigyszemcséket körülvevő hajszáledényekben épen ezen kitágítás és nyújtás folytán egyrészt vérhiány ugyan, de másrészt vérbőség, vérpangás és láb keletkezzék, épen csak ezen erőművi behatás következtében, anélkül, hogy szükséges volna a tejvezetékben történő előleges tej megalvásához, mint lobot előidéző okhoz folyamodnunk? A tej megalvására vonatkozó ezen említett feltevény különben is roszul egyezik meg azon ténnyel, mely szerint a tej, mely az emlőben sokáig visszatartatik, sajtanyban szegényebb mint az, mely gyorsan egymásra következő időszakokban üríttetik ki. (Ludwig.) A szer, melyet több évi tapasztalásból és szabatos észlelésekre támaszkodva, mint kitűnő hatással bírót megismerni alkalmunk volt, s melyre. ügyfeleink figyelmét irányozni szándékozunk, nem új, sőt inkább már régi időktől fogva ismert; de ez az újabb és legújabb időben annyira elhagyatott, hogy nem csupán számos beteg, de egyik vagy másik. ügyfelünk érdekében is hiszünk cselekedni, midőn az idevonatkozó észleleteinket s illetőleg megjegyzéseinket ezennel közöljük. A szer, melyről szólani akarunk nem más, mint a bürök kivonata, — extractum conii mac.2) — Már Dioscorides és Plinius idejében, mint a tejelválasztást megszüntető, általánosan ismert szer. Tudva van továbbá, hogy ezen szer későbben Sterk és mások által, — mint a túltengések, lobos izzadmányok folytán keletkezett dagok, sőt a kemény és más rákfajok ellen hatásos gyógyszer, rendkívüli nagy dicsérettel halmoztatott el; hogy azonban a rákok elleni hatástalansága csakhamar bebizonyult, s hogy mindazonáltal időről időre akadtak orvosok, kik ugyanazt újonnan különböző dagok és más bajok ellen ajánják. Eltekintve attól, hogy a bürök hatásáról mint felszívó, lobos izzadmányokat és túltengéseket sorvasztó szerről itt szólani épen nincs szándékunk, annak daczára, hogy ebbeli kitűnő hatásáról több esetben meggyőződni alkalmunk való, hanem csupán annak a tejelválasztást megszüntető és a tesvekedést elhárító hatásáról, erre sem bátorkodtunk volna e lapok hasábjait igénybe venni szemben azon ténnyel, hogy az említett gyógyszer a mai orvosoknak majdnem összeségétől elhagytatott, ha több kitűnő esetben nem csupán annak e tekintetben kiváló hatásáról nem győződtünk volna meg, s azok által egyszersmind némely okokkal is alkalmunk nincs megismerkedni, melyek megmagyarázzák, miképen történhetett, hogy e gyógyszer a meg nem érdemlett általános feledésnek adatott át. Az e szerrel való kísérletekre Oesterlen azon nyilatkozata által — kit valami túlságos jóhiszeműségről a gyógyszerek hatása iránt vádolni épen nem lehet, — lettem ösztönözve, miszerint „ezen szert, mivel jó hatásait túlzották és Störk állításainak helytelenségét belátták, talán elhamarkodva, az esetek megkülönböztetése nélkül mellőzték.“ Kezdem tehát több évvel ezelőtt azt mindazon esetekben rendelni, melyekben 1-szer, érzékenyebb, nem szoptatós gyermekágyasok már gyermekágyuk első napjaiban emlőikben nagyobb fokú fájdalmakról panaszkodtak; 2-szor, hol szinte nem szoptatós gyermekágyasoknál a tej felszívódása lépést nem tartván annak elválasztásával, ennek folytán az emlő feszültsége, keménysége, fájdalmassága a szokott időnél tovább tartott, sőt fokozásuknál fogva emlőléb kifejlődése nagyon valószínűnek látszott; 3-szor ott, hol elválasztó anyák vagy dajkáknál a tejelválasztás a megszakított étkezés, s különben is rendes maguktartása daczára szűnni nem akart, s annak meggyülése és rekedése lehot előidézni készült. Végre 4-szer, mielőtt még szerünk hatástalanságáról oly esetekben, hol az emlőláb már tényleg kifejlődött, meggyőződtünk volna, ott is, hol felvekedés következtében emlőleb már kifejlődött,ennek eloszlatása végett. Számos, a nevezett három első osztályba tartozó esetekben alkalmam volt meggyőződni arról, hogy ezen szer hatását hamar, biztosan és kellemesen fejti ki, minden kellemetlen mellékhatás nélkül, mégpedig az első osztályba tartozó esetekben már egyszeri 24 óra alatt néhány csekély adag után ; a második és harmadik osztályba tartozókban, ha azok nagyobb fokúak is, 2—4 nap múlva. Sok idevágó esetünkből hármat akarunk különösen kiemelni és itt közölni, mely nézetünk szerint kiválóan alkalmas lesz egyes, az újabb időben felmerült vitás kérdések megvilágítására, s mely a gyógyszer hatását szinteígy mint sikeres alkalmazásának szabályait kitüntetni képes lesz. * * * Első eset: D. L., 22 éves, erős alkatú, egészséges kinézésű, második gyermekágyát fekvő asszony, kereskedő neje Szegeden, állítása szerint már első gyermekágya alkalmával tályogképződésbe átment emlőrákban szenvedett, annak daczára, hogy nem szoptatott, s hogy étrendi hibát nem követett el, vagy pedig tudomására jutott valamely más káros hatálynak magát kitette volna. A tályogok egy ottani ügyfél által kétszer metszettek fel: először, mint a beteg gondola, még mielőtt geny képződött volna, s ezúttal sok hétig bajlódott említett bántalmával, míg az végre meggyógyult. Minthogy ugyanakkor házánál így másik, az újszülött gyermeket illető baj is előfordult, mely szerencsétlenül végződött, indíttatva érzé magát most, midőn egyik emlőjében már ismét több nap óta, bár még csekély fájdalmakban, de érezhető keménységben szenvedett, rendes orvosát változtatni, s így alkalmam volt őt második gyermekágyának 6-dik napján láthatni. A beteg jókedvű volt és vidám ; csak csekély fájdalmakról és keménységről panaszkodott egyik emlőjében, de különben jól érze magát. Vizsgálatnál a jobb emlő valamivel nagyobbnak találtatott mint a bal; takaróján semminemű pir sem volt észrevehető, mindenütt egyszínű; alsó felületén a bimbón alul körülbelül 2 hüvelyknyire kezdődő, a mélységben észrevehető, nyomásnál kevéssé fájdalmas, galambtojás-nagyságú keménység észlelhető, melynek genyképződésbe való átmenetétől a beteg félt, minthogy a betegség lefolyása az első gyermekágyban körülbelül színe az volt. A megtámadott emlő különben többi részeiben alig volt már feszült, s a 2—3 nap óta jelen volt feszültség elmúlt. ") fájjon a némely gyermekágyasoknál előforduló azon öntejkifolyás — Selbstansfliessen der Milch — és az úgynevezett tejfolyás — galactorrhoea — szinte ilyen kóros összehúzódási állapot-e ? vagy pedig ellenkezőleg inkább a tejvezeték rugrostjainak rendkívüli lazaságát jelenthe ? azt itt eldöntetlenül hagyjuk. 2) Alkalmam volt taval egy igen elfoglalt és az orvosi gyakorlatban megőszült ügyféllel adott esetben e tárgy felett beszélhetni. Ő e gyógyszert ezen oldaláról nem is ismerte, ajánlatomra rendelte, s meg volt vele elégedve