Orvosi Hetilap, 1870. december (14. évfolyam, 49-52. szám)

1870-12-04 / 49. szám

819 820 fejlődik ki.­) (Hvrtl.) Nem történhetik-e tehát könyen, hogy a nemszoptatás daczára jelenlevő nagyobb tejelválasztás némely gyermekágyasoknál a tejvezetéket és fürtös vég­­hólyagcsáit annyira megtölti és kitágítja, hogy a mirigy­­szemcséket körülvevő hajszáledényekben épen ezen kitágítás és nyújtás folytán egyrészt vérhiány ugyan,­­ de másrészt vérbőség, vérpangás és láb keletkezzék, épen csak ezen erő­művi behatás következtében, anélkül, hogy szükséges volna a tejvezetékben történő előleges tej megalvásához, mint lobot előidéző okhoz folyamodnunk? A tej megalvására vonatkozó ezen említett feltevény különben is roszul egyezik meg azon ténnyel, mely szerint a tej, mely az emlőben so­káig visszatartatik, sajtanyban szegényebb mint az, mely gyorsan egymásra következő időszakokban üríttetik ki. (Ludwig.) A szer, melyet több évi tapasztalásból és szabatos észlelésekre támaszkodva, mint kitűnő hatással bírót meg­ismerni alkalmunk volt, s melyre­­. ügyfeleink figyelmét irányozni szándékozunk, nem új, sőt inkább már régi idők­től fogva ismert; de ez az újabb és legújabb időben annyira elhagyatott, hogy nem csupán számos beteg, de egyik vagy másik­­. ügyfelünk érdekében is hiszünk cselekedni, midőn az idevonatkozó észleleteinket s illetőleg megjegy­zéseinket ezennel közöljük. A szer, melyről szólani akarunk nem más, mint a bü­rök kivonata, — extractum conii mac.2) — Már Dioscorides és Plinius idejében, mint a tejelválasztást megszüntető, általánosan ismert szer. Tudva van továbbá, hogy ezen szer későbben Sterk és mások által, — mint a túltengések, lobos izzadmányok folytán keletkezett dagok, sőt a kemény és más rákfajok ellen hatásos gyógyszer,­­ rendkívüli nagy dicsérettel halmoztatott el; hogy azonban a rákok elleni hatástalan­sága csakhamar bebizonyult, s hogy mindazonáltal időről időre akadtak orvosok, kik ugyanazt újonnan különböző da­gok és más bajok ellen ajánják. Eltekintve attól, hogy a bürök hatásáról mint felszívó, lobos izzadmányokat és túltengéseket sorvasztó szerről itt szólani épen nincs szándékunk, annak daczára, hogy ebbeli kitűnő hatásáról több esetben meggyőződni alkalmunk való,­­ hanem csupán annak a tej­elválasztást megszüntető és a tesvekedést elhárító hatásáról, erre sem bátorkodtunk volna e lapok hasábjait igénybe venni szemben azon ténnyel, hogy az említett gyógyszer a mai orvosoknak majdnem összeségétől elhagytatott, ha több kitűnő esetben nem csupán annak e te­kintetben kiváló hatásáról nem győződtünk volna meg, s azok által egyszersmind némely okokkal is alkal­munk nincs megismerkedni, melyek megma­gyarázzák, miképen történhetett, hogy e gyógy­szer a meg nem érde­m­­lett általános feledés­nek adatott át. Az e szerrel való kísérletekre Oester­len azon nyi­latkozata által — kit valami túlságos jóhiszeműségről a gyógyszerek hatása iránt vádolni épen nem lehet, — lettem ösztönözve, miszerint „ezen szert, mivel jó hatásait túlzot­­ták és Störk állításainak helytelenségét belátták, talán elhamarkodva, az esetek megkülönböztetése nélkül mellőzték.“ Kezdem tehát több évvel ezelőtt azt mindazon esetek­ben rendelni, melyekben 1-szer, érzékenyebb, nem szoptatós gyermekágyasok már gyermekágyuk első napjaiban emlő­ikben nagyobb fokú fájdalmakról panaszkodtak; 2-szor, hol szinte nem szoptatós gyermekágyasoknál a tej felszívódása lépést nem tartván annak elválasztásával, ennek folytán az emlő feszültsége, keménysége, fájdalmassága a szokott idő­nél tovább tartott, sőt fokozásuknál fogva emlőléb ki­fejlődése nagyon valószínűnek látszott; 3-szor ott, hol el­választó anyák­ vagy dajkáknál a tejelválasztás a megsza­kított étkezés, s különben is rendes maguktartása daczára szűnni nem akart, s annak meggyülése és rekedése lehot előidézni készült. Végre 4-szer, mielőtt még szerünk hatástalanságáról oly esetekben, hol az emlőláb már tényleg kifejlődött, meggyőződtünk volna,­­ ott is, hol felvekedés kö­vetkeztében emlőleb már kifejlődött,ennek eloszlatása végett. Számos, a nevezett három első osztályba tartozó ese­tekben alkalmam volt meggyőződni arról, hogy ezen szer hatását hamar, biztosan és kellemesen fejti ki, minden kel­lemetlen mellékhatás nélkül,­­ még­pedig az első osztályba tartozó esetekben már egyszeri 24 óra alatt néhány csekély adag után ; a második és harmadik osztályba tartozókban, ha azok nagyobb fokúak is, 2—4 nap múlva. Sok idevágó esetünkből hármat akarunk különösen ki­emelni és itt közölni, mely nézetünk szerint kiválóan al­kalmas lesz egyes, az újabb időben felmerült vitás kér­dések megvilágítására, s mely a gyógyszer hatását szinte­­így mint sikeres alkalmazásának szabályait kitüntetni ké­pes lesz. * * * Első eset: D. L., 22 éves, erős alkatú, egészséges kiné­zésű, második gyermekágyát fekvő asszony, kereskedő neje Szege­den, állítása szerint már első gyermekágya alkalmával tályogkép­ződésbe átment emlőrákban szenvedett, annak daczára, hogy nem szoptatott, s hogy étrendi hibát nem követett el, vagy pedig tudo­mására jutott valamely más káros hatálynak magát kitette volna. A tályogok egy ottani ügyfél által kétszer metszettek fel: először, mint a beteg gondola, még mielőtt geny képződött volna, s ezút­tal sok hétig bajlódott említett bántalmával, míg az végre meggyógyult. Minthogy ugyanakkor házánál így másik, az újszü­lött gyermeket illető baj is előfordult, mely szerencsétlenül vég­ződött,­­ indíttatva érzé magát most, midőn egyik emlőjében már ismét több nap óta, bár még csekély fájdalmakban, de érezhető ke­ménységben szenvedett, rendes orvosát változtatni, s így al­kalmam volt őt második gyermekágyának 6-dik napján láthatni. A beteg jókedvű volt és vidám ; csak csekély fájdalmakról és keménységről panaszkodott egyik emlőjében, de különben jól érze magát. Vizsgálatnál a jobb emlő valamivel nagyobbnak találtatott mint a bal; takaróján semminemű pir sem volt észre­vehető, mindenütt egyszínű; alsó felületén a bimbón alul körülbe­lül 2 hüvelyknyire kezdődő, a mélységben észrevehető, nyomás­nál kevéssé fájdalmas, galambtojás-nagyságú keménység ész­lelhető, melynek genyképződésbe való átmenetétől a beteg félt, minthogy a betegség lefolyása az első gyermekágyban körülbelül szí­ne az volt. A megtámadott emlő különben többi részeiben alig volt már feszült, s a 2—3 nap óta jelen volt feszültség elmúlt. ") fájjon a némely gyermekágyasoknál előforduló azon öntejkifolyás — Selbstansfliessen der Milch — és az úgynevezett tejfolyás — galactorr­hoea — szinte ilyen kóros összehúzódási állapot-e ? vagy pedig ellenkezőleg inkább a tejvezeték rugrostjainak rendkívüli lazaságát jelenthe ? azt itt eldöntetlenül hagyjuk. 2) Alkalmam volt taval egy igen elfoglalt és az orvosi gyakorlat­ban megőszült ügyféllel adott esetben e tárgy felett beszélhetni. Ő e gyógyszert ezen oldaláról nem is ismerte, ajánlatomra rendelte, s meg volt vele elégedve

Next