Orvosi Hetilap, 1871. október (15. évfolyam, 40-44. szám)

1871-10-01 / 40. szám

4Lt. me. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt 50 kx., vidéken egész évre 10 frt., félévre 6 frt. A közle­mények és fizetések bérmentesítenünk. Hirdetés­ekért soronként 15 ujb­r. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztősségű Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésébe váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP Tartalom. S c­h u­­ e k V. tr. A széttérő kancsalság tünet- és oktana. — Wittmann 1. tr. A járványos hányszékelés gyermekeknél. — Könyvismertetés. Uber Wärmeregulirung und Fieber, von Prof. Liebermeister in Basel. Sammlung klin. Vorträge Nr. 19. Drucke und Verlag von Breitkopf und Härtel. Leipzig. — Lapszemle. A hasnyálmirigy előesése. — Ólomlövetek és lősebek. Tiliczy. Az igazságszolgáltatás érdekében letartóztatott elmeháborodottak elhelyezéséről. — A pesti kir. egyetem orvosi karánál ly7° t-diki tan­évben oklevelet a következők nyertek. — Lyon, sept. 17. — Vegyesek. — Pályázatok. — Szerkesztői levelezés. October 1. Pest, 1871 Honi s külföldi gyógyászat és kórüavázlat közlönye. rl’Jhít>4«»<1 fi ft£ «-m' ÄV*I zn ■■■_ Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. A széttérő kancsalság tünet- és oktana.1) Scholek Vilmos tr., bécsi egyetemi szemész­­tanár-segéd által. Az összetérő kancsalságról sok részletes adatot ol­vashatunk, így a kancsalsági szögletről, a mozgási viszo­nyokról összetörésnél és oldalnézésnél sat. A széttérő kan­csalsággal rövidebben bánnak el: a kancsalsági szöglet a lát­­irányon kívül esőnek mondatik el; legfeljebb belebocsátkoz­nak még az összetörési mozgásokba, s a társért oldalt mozgá­­sokról kevés vagy épen semmi se mondatik, holott épen ezek felette érdekesek, annyival inkább, mivel az oktanra tiszta világot vetnek. Úgy látszik, hogy átalánosan minden pontban találó ellentét tételeztetik fel a széttérő és össze­törő kancsalság között; ilyen azonban nem létezik. Igaz, hogy az összetérő kancsalságnál a kancsal szem befelé, míg a széttérő kancsalságnál kifelé tér el a rögzítő iránytól, s ez ellentét. De ez már minden. Magam 33 eset közül 27-en észleltem­ tüzetesebben a széttérő kancsalság mozgási viszonyait és bátorkodom az eredményt itt közölni. 1. Legfeltűnőbb és egészen új volt előttem az észlelet, hogy a külső szaruhatár az oldalt­ mozgásoknál a két szem­mel együttesen és egyenkint, a két szemnek egyikén sem és a 27 esetnek egyikében sem ment a külső szemzug alá, ha­nem ezt épen csak elérte és azután megállt. Ezen tünetet nem találtam sehol se felemlítve, s mégis széttérő kancsal­ságnál gyakran, sőt várakozásom szerint rendesen elő kell fordulnia. Ezen tünet sehogy se illik ellentétként az össze­térő kancsalsághoz, melynél a belső egyenes izom megrövi­dülése következtében befelé túlmozgás és a belső szaruhatár eltűnése a konyhűscsa alá van jelen. Az ellenvetés, mely nagyon illetékes oldalról létetett, hogy boncztani okok miatt lenne talán lehetlen, hogy kifelé túlmozgás jöhetne létre, hullán könyen megc­áfolható volt. Mert ha csipesszel a belső egyenes izmot fogjuk meg és a szemteket kifelé forgatjuk, könyen az egész szarunak is—*/s részét hozhatjuk a külső szemzug alá. De még láttam élőn évek óta fenálló belső egyenes izomhüdés esetét, melyben a szaruból bőven 1 vo­­nalnyi széles rész ment a külső szemzúg alá a legnagyobb el­vonás (abductio) alkalmával, mi bizonyítja, hogy a külső egyenes izom zsugora előjöhet, s így nem lehetetlen. A ki­felé mozgás túlsága hiányzik széttörő kancsalságnál, mivel ennél — nem mint az összetörő kancsalságnál — az illető izom zsugora áll be. Ezen tény igen fontosnak látszik előttem az oktan kifejtésére. 2. A­mi a mozgást befelé illeti, ez széttörő kancsalság­nál korlátolt, hasonlag a kifelé mozgás korlátoltságához összetérő kancsalságnál, csakhogy a módosulások sokfélék. Valószínű, hogy egy és azon esetben e viszonyok a széttérő kancsalság hosszú idejű fennállása alatt változnak. Előjön­­ a befelé mozgás korlátoltsága a kancsal szemen egyedül, ugyanaz a rögzítő másik szemen is, és pedig eleinte csak két szemmel­ látásnál, továbbát azonban a szemek egyen­­kénti vizsgálatánál is, s mindez a­nélkül, hogy a korlátozás a két szemen okvetlen egyenlő fokban növekednék. Ez is­mét máskép van összetévő kancsalságnál, mert ennél a túl­­mozgékonyság befelé a mozgékonysági fogyással kifelé lé­pést tart, a két szemen többnyire egyenlő és egyenesen a belső egyenes izom sugarától függ. 3) A mozgékonyság íve széttörő kancsalságnál belső végén fogyott. Összetörő kancsalságnál nem fogyott, hanem csak egész terjedelmében befelé tolatott, eltolása — fokokban kifejezve — a két szemen egyenlő a legtöbb esetben, s a két szemen együttvéve oly nagy, mint a kancsalsági szöglet.­) Széttörő kancsalságnál ily összefüggés nem fedezhető fel. Összetörő kancsalságnál a kancsalsági szöglet nagyságán kívül a túlmozgás befelé is ad mértéket az ínmetszés adagolására, míg széttörő kancsalságnál a műtét adagolásá­nál csak a kancsalsági szöglet nagysága és nem egyszers­mind az oldalt mozgások adnak támpontot a nyerendő ered­mény nagyságának megmérésére. 4. Az összetörési mozgásokra nézve — ezek növekedé­sekor — széttörő kancsalságnál a kancsal szem némely esetek­ben a rögzítendő tárgyat nagy közeledtéig a kancsalsági szög­let alatt követi; némelykor csak darabig követi, azután nagy fokban kifelé tér el, de néha a tárgy növekvő közele­désénél még tesz összetérési mozgásokat, csakhogy nagyobb .) Előadatott sept. 4- és 5-kén a Heidelberg­ben tartott szemészgyűlésen. , Graefe állítja, hogy a csekélyfokú összetörő kancsalsági esetek az utóbbi pontban kivételt képeznek, mit jó volna újból megészlelni. 40

Next