Orvosi Hetilap, 1871. október (15. évfolyam, 40-44. szám)
1871-10-01 / 40. szám
OG 7 668 eltérési szöglet alatt, vagy pedig most társért mozgások alakjában mindinkább kifelé tér. Két esetemben, melynél évek hosszáig széttérő kancsalság a kancsal szem tökéletes mórja mellett állott fenn, hiányzott minden összetérési mozgás, s a rögzítő szem befelé,míg a kancsal szem kifelé mozdult. Míg tehát összetérő kancsalságnál a kancsalsági szeglet az összetérési ingerületek öregbedésével keveset és rendszeresen változik, addig itt előre nem látható ugrások jönnek elő. 5. Nagy súlyt fektetnek arra, hogy összetérő kancsalságnál a kancsalsági szöglet oldalti rögzítésnél épen olyan nagy mint a középvonalon, mint amely tünet lényeges különbséget alkot a kancsalság és izomhűdés közt. Széttörő kancsalságnál e tünet csak a mozdulási ív középső részére illik ; nagyobb fokú oldalnézésnél az egyik szem külső szaruszéle a külső szemzugon áll meg, míg a másik szem belső szaruszéle még valamivel beljebb mozog, úgy hogy oldalfelé a kancsalsági szeglet kisebbedik. Ezen, minden esetre feltűnő jelenségből azon tételt bátorkodom felállítani, hogy tisztán kísérő széttörő kancsalság nem létezik, mert ilyennél a kancsalsági szegletnek minden fokú oldalnézésnél változatlannak kellene maradni. A széttérő kancsalság tünettana általában bonyolódott, benne a sokféleség uralkodik, míg az összetérő kancsalságnál csekély részletekben fordul ugyan elő eltérés, de nagyjában szabály uralkodik. Következik, hogy a fennemlített tünetekből következtetéseket vonjak. Bár széttérő kancsalságnál a kancsal szem kifelé áll, mégis eseteimben kimutattam, hogy a mozgékonyság kifelé a rendes maradt (lásd 1.) és hiszem, hogy ez szabálynak fog bebizonyulni. Ha az igaz, akkor belőle következik a fontos tétel, hogy a külső egyenes izom nem változott meg, hogy tehát benne nem fekhetik a kancsalsági eltérés oka. És ha így, akkor a széttérő kancsalság nem a külső egyenes izom túlságos működése folytán állhatott elő, mint ez az összetérő kancsalságnál a belső egyenes izomra nézve be van bizonyítva. Az eltérés oka ennélfogva csak engedésben a belső egyenes izom részéről keresendő. Ez úton azon nézetre jutunk, hogy a széttérő kancsalság a belső egyenes izmok tétlenségéből (Passivität) áll elő, tehát szenvedőleges, míg az összetérő kancsalság tevőleges származású. Donders-nek korszakot képező művében (a fénytörési és alkalmazkodási rendellenességekről) felállított azon törvény, hogy rövidlátóságnál, különösen nagyfokúnál, az összetérési nehézségek szenvedőleges módon viszonylagos (közelnézésnél beálló) széttérő kancsalság által kerültetnek el, ezáltal kiterjedést nyer a feltétlen (absolut) széttérő kancsalságra, tehát oly esetekre is, melyekben a feltétlen széttörést nem viszonylagos széttérés — rövidlátóság következtében — előzte meg. Ennek alaposabb kimutatására statistikai adatokhoz kell folyamodnom. 1867-ki octobertől 1871 - ki júliusig bezárólag, mely idő alatt a bécsi szemészeti kórodán voltam alkalmazva, 16878 szembeteg lett a járóbetegek naplójába bejegyezve. Ezek közül 62 jött túllátóság miatt, hozzászámítva az összetérő kancsalsági eseteket is, ha náluk túllátóság találtatott. Összetérő kancsalság 169 esetben fordult elő, mely számból 97-nél túllátóság,míg 2-nél rövidlátóság találtatott,s 70-nél a fénytörés nem jegyeztetett fel, bár biztos vagyok, hogy ezek nagy részénél szinte túllátóság volt jelen. Rövidlátóság miatt jött 427 (a széttérő kancsalságoknál előfordult rövidlátóságot szinte hozzászámítva). Széttérő kancsalságból 33 eset találtatott és nem több, bár ezek nagyobb része is olyan, kik más baj miatt jöttek, s kiknél a panasz okát nem képező kancsalságot a naplóba bejegyeztettem. Ezen 33 eset közül 27-et tüzetesebben észleltem, 6-ot nem. Ami a majdnem 4 év alatt előfordult 33 széttáró kancsalsági eset látviszonyait illeti, ezek következő összeállításból láthatók: Rendeslátóság és jó hitelesség mindkét szemen...............................1 eset. Rendeslátóság és részlátélesség, egyfelől vagy mindkét szemen . 3 „ Mór a kancsal szemen.............................................................................4 „ Túllátóság és jó látélesség mindkét szemen..........................................1 „ Túllátóság és rósz látélesség két felől......................... 1 „ Déltől eltérés (astigmatismus) két felől...............................................1 ,, Rövidlátóság, egyfelől csekély, másfelől nagy ....... 9 „ (ezek közül 3 esetben távolba az egyik, közelbe a másik szem használtatott). Rövidlátóság mérsékelt, rész látélesség ...................................................3 „ Rövidlátóság nagyfokú, rosz látélesség...................................................3 „ Fénytörés fel nem jegyezve ......................................................... . 6 „ Kis gyermeknél esés következtében kancsalság ....... 1 „ Összesen 33 eset. Ha e sorozatot áttekintjük, csak három esetet találunk, melyben a nagyfokú rövidlátóság és a feltétlen széttörés közti összefüggés nyilvánságos. Ezen esetekben kellett öszszetörési nehézségek miatt előbb közelben viszonylagos, később távolban is, tehát feltétlen széttörésnek fejlődnie (Bonders). A többi esetekre nézve ily átmenet — közelbeni széttörésről távolbalra is — nem oly szembeszökő. A felhozott esetek nagyobb részénél nem nagyfokú rövidlátóság, hanem a belső egyenes izmok gyengesége, részlátélesség és fénytörési különbség a két szemen (9 esetben) az, melynek egyenként vagy egymással bonyolódva kellett az összetörés és nagyobb fokban a párhuzamos állás kimaradását okoznia. Hogy a széttörés szenvedőleges, hogy az összetérés egyszerű kimaradásának következménye — az úgy látszik — előttem kicsinált dolog. Hogy mikép áll be, arra nézve ugyanazon érveket, ugyanazon mozzanatokat mellette és ellene kell felhozni, melyeket Donders fénytörési művének azon fejezetében, hol a rövidlátóságnak széttérő kancsalságra való vezetését tárgyalja, hoz fel, s melyeket annak fejtegetésére vesz igénybe, hogy mikép állhat elő viszonylagos széttérésből rövidlátóságnál feltétlen széttérés. Csakhogy itt a rövidlátóság maga háttérbe lép , s csak esetleg járul hozzá, de semmi esetre se képezi az alapot, melyen a széttérő kancsalság fejlődik. A széttérés fejlődése minden egyes esetben külön mutatandó ki, a fentebb említett viszonyok szoros figyelembe vétele mellett. Miután pedig több ok együttesen hozza létre a széttérést, — ezek közül pedig különösen a belső egyenes izmok gyengesége oly egyéb látviszonyok mellett, melyeknél a kettős látás fentartása kevés haszonnal jár, jön tekintetbe, amidőn is a beteg a csekély hasznot a két szemmeli látásban nagy izomerőlködéssel nem akarja megvásárolni, ö könyen érthető, miért oly aránylag ritka a széttérő kancsalság. Az összefüggés a széttérő kancsalság és a rövidlátóság ") Előadásomban azt mondtam volt, hogy összetörésnél a kancsalsági szöglet növekszik. A vitánál csak az ellen történt ellenvetés Knapp tanár, (New-Yorkban) részéről, ki azt kivételnek, míg az ellenkezőt szabálynak mondta, s Graefe ismert dolgozatára és az abban felállított 5 pontra hivatkozott. Most utánnézve, semmit se találok az öt tételben, mi a kérdésre vonatkoznék (Archiv, III. kötet, 1. rész, 178—182 lap). Az ellenvetés egyébként csak mellékes részletet illet.