Orvosi Hetilap, 1871. október (15. évfolyam, 40-44. szám)

1871-10-01 / 40. szám

OG 7 668 eltérési szöglet alatt, vagy pedig most társért mozgások alakjában mindinkább kifelé tér. Két esetemben, melynél évek hosszáig széttérő kancsalság a kancsal szem tökéletes mórja mellett állott fenn, hiányzott minden összetérési moz­gás, s a rögzítő szem befelé,míg a kancsal szem kifelé mozdult. Míg tehát összetérő kancsalságnál a kancsalsági szeglet az összetérési ingerületek öregbedésével keveset és rendszere­sen változik­­, addig itt előre nem látható ugrások jönnek elő. 5. Nagy súlyt fektetnek arra, hogy összetérő kancsal­ságnál a kancsalsági szöglet oldalti rögzítésnél épen olyan nagy mint a középvonalon, mint a­mely tünet lényeges kü­lönbséget alkot a kancsalság és izomhűdés közt. Széttörő kancsalságnál e tünet csak a mozdulási ív középső részére illik ; nagyobb fokú oldalnézésnél az egyik szem külső szaru­­széle a külső szemzugon áll meg, míg a másik szem belső szaruszéle még valamivel beljebb mozog, úgy hogy oldal­felé a kancsalsági szeglet kisebbedik. Ezen, minden esetre feltűnő jelenségből azon tételt bátorkodom felállítani, hogy tisztán kísérő széttörő kancsalság nem lé­tezik, mert ilyennél a kancsalsági szegletnek minden fokú oldalnézésnél változatlannak kellene maradni. A széttérő kancsalság tünettana általában bonyolódott, benne a sokféleség uralkodik, míg az összetérő kancsalság­nál csekély részletekben fordul ugyan elő eltérés, de nagy­jában szabály uralkodik. Következik, hogy a fennemlített tünetekből következte­téseket vonjak. Bár széttérő kancsalságnál a kancsal szem kifelé áll, mégis eseteimben kimutattam, hogy a mozgékonyság kifelé a rendes maradt (lásd 1.) és hiszem, hogy ez szabálynak fog bebizonyulni. Ha az igaz, akkor belőle következik a fontos tétel, hogy a külső egyenes izom nem változott meg, hogy tehát benne nem fekh­etik a kancsalsági eltérés oka. És ha így, akkor a széttérő kancsalság nem a külső egyenes izom túlságos működése folytán állhatott elő, mint ez az összetérő kancsalságnál a belső egyenes izomra nézve be van bizonyítva. Az eltérés oka ennélfogva csak engedésben a belső egyenes izom részéről keresendő. Ez úton azon nézetre jutunk, hogy a széttérő kancsalság a belső egyenes izmok tétlenségéből (Passivität) áll elő, tehát szenvedőleges, míg az összetérő kancsalság tevőleges származású. Donders-nek korszakot képező művében (a fénytörési és alkalmazkodási rendellenességekről) felállított azon törvény, hogy rövidlátóságnál, különösen nagyfokúnál, az összeté­­rési nehézségek szenvedőleges módon viszonylagos (közel­­nézésnél beálló) széttérő kancsalság által kerültetnek el, ez­által kiterjedést nyer a feltétlen (absolut) széttérő kancsal­ságra, tehát oly esetekre is, melyekben a feltétlen szét­törést nem viszonylagos széttérés — rövidlátóság következ­tében — előzte meg. Ennek alaposabb kimutatására statistikai adatokhoz kell folyamodnom. 1867-ki octobertől 1871 - ki júliusig be­zárólag, mely idő alatt a bécsi szemészeti kórodán voltam alkalmazva, 16878 szembeteg lett a járóbetegek naplójába bejegyezve. Ezek közül 62­ jött túllátóság miatt, hozzá­számítva az összetérő kancsalsági eseteket is, ha náluk túl­látóság találtatott. Összetérő kancsalság 169 esetben for­dult elő, mely számból 97-nél túllátóság,míg 2-nél rövidlá­tóság találtatott,s 70-nél a fénytörés nem jegyeztetett fel, bár biztos vagyok, hogy ezek nagy részénél szinte túllátóság volt jelen. Rövidlátóság miatt jött 427 (a széttérő kancsal­ságoknál előfordult rövidlátóságot szinte hozzászámítva). Széttérő kancsalságból 33 eset találtatott és nem több, bár ezek nagyobb része is olyan, kik más baj miatt jöttek, s kiknél a panasz okát nem képező kancsalságot a naplóba bejegyeztettem. Ezen 33 eset közül 27-et tüzetesebben észleltem, 6-ot nem. A­mi a majdnem 4 év alatt előfordult 33 széttáró kancsalsági eset látviszonyait illeti, ezek következő össze­állításból láthatók: Rendeslátóság és jó hitelesség mindkét szemen...............................1 eset. Rendeslátóság és rész­látélesség, egyfelől vagy mindkét szemen . 3 „ Mór a kancsal szemen.............................................................................4 „ Túllátóság és jó látélesség mindkét szemen..........................................1 „ Túllátóság és rósz látélesség két felől......................... 1 „ Déltől eltérés (astigmatismus) két felől...............................................1 ,, Rövidlátóság, egyfelől csekély, másfelől nagy ....... 9 „ (ezek közül 3 esetben távolba az egyik, közelbe a másik szem használtatott). Rövidlátóság mérsékelt, rész látélesség ...................................................3 „ Rövidlátóság nagyfokú, rosz látélesség...................................................3 „ Fénytörés fel nem jegyezve ......................................................... . 6 „ Kis gyermeknél esés következtében kancsalság ....... 1 „ Összesen 33 eset. Ha e sorozatot áttekintjük, csak három esetet találunk, melyben a nagyfokú rövidlátóság és a feltétlen széttörés közti összefüggés nyilvánságos. Ezen esetekben kellett ösz­­szetörési nehézségek miatt előbb közelben viszonylagos, ké­sőbb távolban is, tehát feltétlen széttörésnek fejlődnie (Bonders). A többi esetekre nézve ily átmenet — közelbeni széttörésről távolbalra is — nem oly szembeszökő. A felhozott esetek nagyobb részénél nem­ nagyfokú rö­vidlátóság, hanem a belső egyenes izmok gyengesége, rész­látélesség és fénytörési különbség a két szemen (9 esetben) az, melynek egyenként vagy egymással bonyolódva kellett az összetörés és nagyobb fokban a párhuzamos állás kima­radását okoznia. Hogy a széttörés szenvedőleges, hogy az összetérés egyszerű kimaradásának következménye — az úgy látszik — előttem kicsinált dolog. Hogy mikép áll be, arra nézve ugyanazon érveket, ugyanazon mozzanatokat mellette és ellene kell felhozni, melyeket Donders fénytörési művé­nek azon fejezetében, hol a rövidlátóságnak széttérő kancsal­ságra való vezetését tárgyalja, hoz fel, s melyeket annak fejtegetésére vesz igénybe, hogy mikép állhat elő viszony­lagos széttérésből rövidlátóságnál feltétlen széttérés. Csak­hogy itt a rövidlátóság maga háttérbe lép , s csak esetleg járul hozzá, de semmi esetre se képezi az alapot, melyen a széttérő kancsalság fejlődik. A széttérés fejlődése minden egyes esetben külön mutatandó ki, a fentebb említett viszo­nyok szoros figyelembe vétele mellett. Miután pedig több ok együttesen hozza létre a széttérést, — ezek közül pedig különösen a belső egyenes izmok gyengesége oly egyéb lát­­viszonyok mellett, melyeknél a kettős látás fentartása kevés haszonnal jár, jön tekintetbe, a­midőn is a beteg a csekély hasznot a két szemmeli látásban nagy izomerőlködéssel nem akarja megvásárolni, ö könyen érthető, miért oly aránylag ritka a széttérő kancsalság. Az összefüggés a széttérő kancsalság és a rövidlátóság ") Előadásomban azt mondtam volt, hogy összetörésnél a kancsal­sági szöglet növekszik. A vitánál csak az ellen történt ellenvetés Knapp tanár, (New-Yorkban) részéről, ki azt kivételnek, míg az ellenkezőt szabálynak mondta, s Graefe ismert dolgozatára és az abban felállított 5 pontra hi­vatkozott. Most utánnézve, semmit se találok az öt tételben, mi a kérdésre vonatkoznék (Archiv, III. kötet, 1. rész, 178—182 lap). Az ellenvetés egyébként csak mellékes részletet illet.

Next