Orvosi Hetilap, 1871. november (15. évfolyam, 45-48. szám)
1871-11-19 / 47. szám
Gyakorlati észrevételek a phenylsav hatásáról a bujakóros bántalmaknál. Ilanori Sigmund Károly ny. r. tanártól a bécsi egyetemen. A phenylsavat, — carbolsav, — mely néhány év óta mint divatos szer jutott a legkülönbfélébb kóralakoknál gyakori alkalmazásba, mind külsőleg mind belsőleg többfélekép használatba hozták, s nagy buzgalommal ajánlották a bujakóros bántalmaknál is. Mint egykor a creosonnak, úgy most a phenylsavnak is is megvannak a maga hő ajánlói, kik ezt mint a növényi (és állati) elődieket pusztító szert tekintik. Ha az akkori idő irodalmát olvassuk, azt találjuk, miszerint a creosotot egyszersmind úgyis dicsérték mint kitűnő bujakórellenes szert. Az eredmények kórodai megvizsgálása nálam ugyanezen ajánlatoknak higadtabb méltánylására vezetett, mindazonáltal ezen szert úgy tüntette fel mint valódi gyógykészletünket gazdagító értékes szert, és ez értelemben közlöm itt némely észleleteimet e tárgy felett. I. A phenylsav belső használata a bujakóros bántalmaknál legcsekélyebb sikert sem mutat, s bár ezen szert igen kis adagokban egyes betegek gyomra heteken keresztül elég jól tűri, azonban a legtöbb betegnél nem így áll a dolog. Nagyobb adagokat belőle — naponta 10 —15 — 20 szemért — több napon keresztül átalában ritkán lehet bevenni anélkül, hogy az emésztésben, a vérkeringésben és húgyelválasztásban lényeges zavar ne jöjjön létre. Épen pedig a bujakórnál szükséges rendesen hosszabb ideig (rendszerint néhány héten keresztül) folytonosan alkalmazni a szereket, és úgy alkalmazni, hogy ezek ne zavarják a táplálást, mivel különben is a legtöbb ily beteg hiányosan van táplálva: ez ok eléggé fontos arra, hogy minden oly szert, mely behatólag zavarja a táplálkozást, annyira amennyire lehetséges, kerüljünk még akkor is, ha a betegség ellen némi sikert igérne az. Azonban ezen esetben még az is hiányzik, miért én határozottan ajánlom, miszerint a phenylsav belsőleg egyátalában ne használtassák, ami eddig elméleti okokból bujakóros pikkelysömörnél és bujanövedékes fekélyedéseknél meleg ajánlatra talált. Igen messzire vezetne itt tisztán gyakorlati czélomtól, ha ezen savnak óvszerkénti alkalmazásáról csak egy szót is szólanák: a gombaelmélet (coniothecium syphiliticum Halber) a bujakór eredetének megmagyarázására még bebizonyításra vár. Azt a tényt azonban minden kórodai észlelő csakhamar megállapíthatja, hogy a phenylsavnak — a biztosan kórismézett elsődleges bujakór fellépésétől számított első 6—8 hétben történő — adagolása által nem lehet megakadályozni azt, hogy a bujakór következményi alakjaiban ki ne fejlődjék, így még ha a gombaelmélethez feltétlenül csatlakozni akarnánk, el kellene ismerni azt, hogy a phenylsav nyújtható adagban a bujakór következményi alakjainak kitörése ellen nem óvszer. Az igaz,hogy újabb időben ezen szer állítólag a fonalóczkór ellen sikeresen használtatott; meg kell jegyezni azonban erre nézve is, hogy az analógia nem vihető át a bujakórra, mivel amannál oly kézzel fogható kórok mutatható ki, t. i. élő és betokolt állati testen. Külsőleg a phenylsav mint evő, tisztító és mint kötöző szer talált alkalmazást. Ismeretes , hogy nagyszámú és igen ajánlott evő szereink vannak az elsődleges és a következményi bujákén alakok ellen , és ezek közül némelyiknek még különös fontosságot tulajdonítottak, ha annak szövetroncsoló sajátsága mellett még fertőztelenítő tulajdonságait is ki akarták emelni. E kettős hatással bíró evőszerek keretébe a phenylsavat is felvették. Ilyen használatra vagy a tiszta, a levegőn szétfolyt sav, vagy annak borszeszszeli keveréke (többnyire egyenlő mennyiségben vagy jodglycerinnel) vehető. A sav minden általa érintett szövetet meglehetős gyorsan megtámad és összezsugorodó, jó ideig csakhamar szilárdan maradó pörköt képez; az pedig (alkalmasint határon túl) körös-körül és mélyen szétszivárog, főleg akkor, ha a felhám vagy épen az irhának egy része hiányzik. A pörk leválása után később, mi egyes esetekben több nap múlva szokott beállani, nem ritkán izzadmánynyal fedett szövet tűnik elő; azonban abban az esetben is, ha tiszta szövetfelület jön napfényre, rendesen sokkal tovább késik a természet a visszapótlással,a heg- és a bőrképződéssel mint sok egyéb evőszer használatánál. Végre soha se vettem 47 49 r. suae. 3 megjelen minden vasárnapilegrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségi Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésébe váczi utcza Drasche-féle házban. Eldfizetési ár: helyben egész évre 9 írt., félévre 4 frt 50 kr., vidéken egész évre 10 írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendő). Hirdetésekért soronként 15 ujkr. ORVOSI HETILAP. November 19. Pest, 1871 Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. VftBen.öVöd.l.]£ m- ÉW►I -• . Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom. Ilanori Sigmund K. tr. Gyakorlati észrevételek a phenylsav hatásáról bujakóros bántalmaknál. — Kaczánder Á tr. Adalékok az orvosi gyakorlat köréből. II. Seggrepedés, a zárizom keresztülmetszése, négy hétre tökéletes gyógyulás. — Közlemények Korányi Fr. tr. korodájáról. Edvi Illés Zs. tr. Kimutatás az 1861/10-diki tanévben történt húgyvizsgálatokról. (Folyt). — Könyvismertetés. A vegytan alapelvei alreáltanodák és gymnasiumok számára. írta Balló Mátyás tmr. (Vége). — Lapszemle. Az egyik agylebeny felének elgenyedése. — A czukros húgyár gyógyításáról. Ticza. A közegészségtan népszerűsítése. Az alföld egészségügye. — Sebészi szemle Bécsben 187°..-ben. (Folyt.) — Pályázati figyelmeztetés. — Vegyesek. — Könyvészet.