Orvosi Hetilap, 1871. december (15. évfolyam, 49-53. szám)

1871-12-03 / 49. szám

815 pont anyagforgalma csökken, hogy ez vérszegényebb lesz, s az alkalmazkodási készülék hasonló állapotát okozza. A gátló befolyás visszavezetése edényösszehúzódásra vagy az inger hiányzása következtében lehangolt anyagfor­galomra, a szívnél igen fontos, de a viszonyok bonyolódott­­sága miatt egyszersmind legnehezebb. Itt ugyanis nemcsak a bolygideg befolyásával, hanem a szív sajátszerű mozgá­sával is van dolgunk, mely szintén gátló, még­pedig a pit­varok falában székelő dúczok hatása által látszik feltételez­­tetni úgy a mozamosság, mint a felülről aláfelé haladás te­kintetében. E mozgás előhaladó jelleme tudniillik nem szár­­mazhatik a pitvarok összehúzódásának egyszerűen izomzatuk alakján alapuló rövidebb tartamából, mert ha a pitvarok összehúzódása csak e miatt előzné meg a gyomrocsokét, nem volna belátható, hogy miért ne húzódnának össze gyakrab­ban is mint a gyomrácsok. Felülről aláfelé való haladás tekintetében hasonlít a szív mozgása a belekéhez, mit a következő észlelet még vilá­gosabban fog kitüntetni: Ha a belet valamely helyen alá­kötjük, akkor természetesen nem terjedhet többé a kötés feletti részlet mozgása a kötés alatti részletre, de azonkívül most nem folytatja ez utóbbi részlet magától mozgását, ha­nem a­meddig azt szemünkkel követhetjük, nyugton marad, s csak akkor jön újra mozgásba, ha gyenge villámáram vagy ujjunkkal való érintés által ingereljük. Ha továbbá a rendes mozgásban levő belet valamely helyen úgy ingereljük, hogy az ismeretes görcsgyűrű támad, akkor csak az ingerlés első pillanatában látunk az alsó részleten előrehaladó összehúzó­dást fellépni, s azután épen oly nyugton marad, mint midőn alákötöttük a belet, s csak akkor jön mozgásba, ha kissé ingereljük; a görcsgyűrű feletti részlet mozgása, ha ezt fo­kozzuk is, a görcsgyűrűn nem terjed túl. A szívnél egészen hasonlót észlelünk: a viszszérmedencze alákötése következ­tében teljesen megáll a szív, ha azonban ingereljük (mi akkor is történik, ha a pitvarokat úgy lemetszük a gyomrácsoktól, hogy ez utóbbiak mozgató dúczaikkal összeköttetésben ma­radnak), akkor mozgásba jön (Stannius). Épen úgy, mint a viszszérmedencze alákötése után, megáll a kötés alatti részlet akkor is, ha a pitvarokat alákötjük, de érintéskor vagy midőn villámáram reá hat, megint össze kezd húzódni (Goltzi). A viszszértömlő ingerlése végre (Weber E.), épen úgy mint a délen létrehozott görcsgyűrű az ez alatti részlet nyugalmát okozza. A viszszértömlő falának izomrétege igen kevéssé van kifejlődve, semhogy szembetűnő görcsgyű­­rűt okozhatna összehúzódása által; de azért nem lehet két­ség, hogy az ingerlés következtében valóban görcsbe jön, s nincs okunk a bolygideg hatásának magyarázatát másban keresni, mint abban, hogy ez szintén a szív felső részében a rendesnél magasabb ingerületet idéz elő, s hogy ezen inge­rület tovaterjedése az alsóbb részekre épen az ingerelt rész által akadályoztatik. Megegyezik ellenben ezen értelmezés a szív mozgásának jellemével, melyet mint a belekéhez hason­lót, csakhogy kisebb mértékben kifejlődöttet már Bezold és Gscheidlen az edényekre is kiterjesztett. (Folytatása következik). ‘) Vagus und Herz 1. 57 lapunkat. 816 Közlemények a nagy-károlyi városi kórházból, Adler Adolf Jr., városi főorvostól. I. Jobbfelöli mellhártya- és tüdölob mint lóharapás által előidézett és diphtheriticussá vált seb következménye. Dankó Károly, 22 éves, honvéd közlegény a 14-dik századból, 1870. november 18-án jobb hónalja alatt leharapást szenvedvén, ami tallér területnyi zúzódást eredményezett a lágy képletekben, s a rendelt nyugalom és hidegnek helybeli alkalmazása daczára igen roszul érezve magát, november 23-án következő állapottal vétetett fel: nagyfokú láz, kicsiny érülés 112, hő­ség 39.8°, lég­zés 26. A jobb mellkas 7-dik bordája táján a hónalj vonalban tallér­­területnyi, s e körül két-két mellső lófogalakú, barna, pergament­­szerű foltok, melyeknek kéttenyérnyi kerületében a köztakaró fel­­tűnőleg emelkedettebb hőmérsékű , élénk veresszínű és 3—4 vonallal felemelkedettebb a mellkas más részén levőnél. A beteg közönyösen viseli magát a körülötte történtek iránt, néha félre­beszél, fájdalomról nem panaszkodik. Nagy szomj, száraz nyelv, semmi étvágy; székelése rendes. A vizeletben kevesebb a hal­­yag (Chloride) és kéneg (Sulfate) , több a színanyag (Farb­stoffe), hugyang és húgysav (ureum et acid, uricum), savanyú vegyhatással. November 25- én. A pergamentszerű foltok itt-ott leváló­félben. Az így támadt nyílásokon híg, gyéren genysejtekkel ellá­tott savószerű folyadék szivárog. Az orbánczos kerület majdnem az egész jobb alsó mellkast elfoglalja, s most halaványabb színű. Beteg a hónalj vonalban levő nyilalásról panaszkodik, köhécsel; az 5, 6 és 7-dik borda felett a hónalj vonalban élénk dörzs-zörej. Szerelés: hideg borogatás alatt carbolsavas bekötés, belsőleg gyűszünkeforrázat savval. November 23-án. A pergamentszerű foltok eltávolít­tattak, az így támadt fekélyszélek fehér posztószerűek, 3—4 vo­­nalnyira aláásottak, s újjal felemelhetők, kivált a lefelé esők A ki­­terjedtebb dörzs-zörej mellett a belégzésnél 2 plessimeter területben szörtyögés hallható: nyákos köpedék,kicsiny érülés 120,hőség 40.1°, légzés 28. Szerelés: külsőleg feleselénysavas hamangéteg (kálium hypermang.), bekötés és kifecskendés ; belsőleg: hánygyökérforrá­­zat, későbben kinahéjfőzet. December 2-án. A fekély felületéről itt-ott a merev, fehéres-szürke lepedék eltűnik, a váladék sűrűbb és kevesebb. A már egészen elhaloványodott orbánczos felületről a száraz és apró ránczokba szedett felhám leváló félben van, s a fekély közvetlen kerületéről már le is foszlik; az 5- és 6-dik borda felett a hónal felé domború ívben a kontatási hang rövidebb, kevéssé tompult, a szörtyögés nagyobb területű, azonban a dörzszörej kevésbé hall­ható , kevesebb, de sűrűbb köpedék. Érverés 96, hőség 38,8, légzés 24. Beteg üdültebb, nyelve nedves, étvágya jobb. December 5-én. A fekély felényivel kisebb, szépen sar­­jadzik, a kantatás és hallgatódzás alatt csak kevés szívós nyakot lehet itt-ott észrevenni az alsó tüdősejtekben; köpedék csekély. Érvelése 84, hőség 37.8, légzés 18. Étvágy jó. Beteg vidám. December 10-én. Beteg mint üdülő — garas területnyi, szépen sarjadzó és tiszta fekélylyel — a kórházból kibocsáttatik. Ezen esetben a külső behatás — leharapás — által ejtett és később diphtheriticussá vált, valamint kövületében orbáncz kifej­lődéssel járt zúzott seb következtében fejlődött ki a mellhártya­­tüdőláb. A hagymázos tünetekkel lefolyt lobos folyamat állítani en­gedi, miszerint nem véletlenségből szegődött a külsérüléshez, másrészt meg ez utóbbinak csak felületes és úgyszólván csekély mivolta — sérületlennek mutatkozván az izmok és bordák — még sejtésre sem szolgáltat okot, hogy a mellhártya-tüdőláb vele egy időben és ugyanazon okból—t. i. leharapástól — származott legyen. Ellenkezőleg az épen előadott mozzanatok, meg — kezdettől szá­mítva — a 6. napon észrevett mellhártya- és későbbi tüdőláb ezt következőlegesen (consecutiv), azaz a lobos folyamatoknak tova­­terjedési egyik módja szerint fellépettnek bizonyítja. A sülyedés, azaz a nehézség törvénye szerinti tovaterjedést már a bonc­tani viszonyok sem engedik felvenni, hanem inkább

Next