Orvosi Hetilap, 1871. december (15. évfolyam, 49-53. szám)
1871-12-03 / 49. szám
- 817 - 1 — T 818 — azon okok egyike szerint történt, melyek a búvárok közt még eddigelé csak elmélkedés tárgyai. Ezeket itt egyenkint felhozni ezen közlemény czélján túlesvén, csak legközelebb Billrothnak „Über die Verbreitungswege der entzündlichen Processe“ czimű Volkmann által kiadott (Sammlung klinischer Vorträge) munkájában felhozott feltevését, mely szerintem a legplausibilisabb, akarom felhozni. Billroth lobtermelő mérget (phlogistisches Gift) vesz fel, mely az eredeti lobfészekben képződik, s onnét a következő utakon terjedhet tova (1. idézett munka 31. lap): „1) A lobtermelő folyadék a laza sejtszövetbe behatol, kiköltvén a sejtközti ürecskéket, vagy talán a mennyiben a felerjedési hajlam engedi a kötszöveti rostokba is bejut. „2) A lobtermelő méreg a nyirkedényekbe lép át, s ezek „által a bőrhöz (orbáncz), vagy a bőralatti sejtszövet nyirkedény, törzsei által a legközelebbi nyirkmirigyhez (lymphangoitis,lymphadenitis) vitetik, vagy végre behatol a visszerekbe, s előidéz visz„szőrkörüli lábot és esetleg értömülést. „3) A tovaterjedés mindkét rendbeli módozatánál a belsőés külső edénynyomás hathatós befolyással van.“ A lábgerjesztő méregnek a nyirkedényeken át és a sejtszövet közt való tovahaladása közt a nyirkedények hálózata sűrű mivoltánál fogva megkülönböztetést tenni azért nem lehet, mivel a méreg, mely csak folyadékban feloldva gondoltatik, az egyikben tovahaladni alig fog, anélkül hogy a másikat érintetlenül ne hagyja, amint ezt Billroth 1. helyen maga kiemeli. Ezen körülménynél fogva hajlandó vagyok felvenni, hogy ezen esetben az orbánczos bőr láb kifejlődésénél a nyirkedények, a mellhártya- tüdőlobnál pedig a sejtszövet, majd a viszszerek, utóbbiak tán értömálás képződésével, vitték a közvetítő lob tovaterjesztési szerepét. II. Jobbfelöli tüdőlob átalános hüdéssel. Hadászi Mihály, 21 éves, közlegény a 14-dik honvédhuszár századnál, g. kath., nőtlen, Tisza-Büdről, azelőtt soha ágyban fekvő beteg nem volt, i. é. febr. 2-án lázas rohammal kezdődött jobboldali tüdőláb által lepetvén meg, febr. 7-éig Elbel Károly tr. honvéd főorvos úr által a laktanyán kezeltetett, a midőn a lobos állapotnak már meglehetős helybeli kiterjeszkedése mellett észrevétetett, hogy a beteg végtagjainak mozgási képességét elveszítette. Febr. 8-án következő lelet feljegyzése mellett a kórházba felvétetett. A beteg középnagyságú,erős testalkotású. Mellkasa domború, széles, s jobbfelőli alsó részén belégzés alkalmával a mozgási kitérések korlátoltabbak a balénál. A kontatási hang a jobb tüdő felett a csecsvonalban, ugyancsak felülről a csecsbimbóig telt és éles, s onnét lefelé dobos, majd rövidebb a 6-dik bordáig, ahol is az üres hangba megyen át. A hónai vonalban dobos az 5-dik bordáig , onnét lefelé üres. Hátul, felülről a lapoczcsúcsig rövidebb; onnét lefelé üres. A bal mellkason a tüdők felett mindenütt a kontatási hang telt és éles. Hallgatódzásnál a jobb tüdőben mellül a csecs vonalban a légzés érdes hólyagcsás,s az 5-dik és 6-dik borda táján apró hólyagcsás szörtyögés hallható. A hónal felső részében mindenütt szörtyögés,az 5-dik borda táján hörgi légzés. Hátul a tüdőcsúcson határozatlan légzés, a tövisnyujtványok és lapocz közt szörtyögés, a lapocz alatt majdnem mindenütt hörgi légzés,s a bal tüdőben itt-ott gyér, nedves légzés. Jelen van gyakori köhecselés gyér, nyákos köpedékkel.A beteg fejfájásról, élénk mellszúrásokról, s 24 óra óta beállott teljes mozgási képtelenségről panaszkodik. Az alhas mérsékelten behúzott, a nagy zsigerek rendes szérfogatúak, s a bélhuzam renyhén működik. A húgyban kevesebbek a halyagok és kénegek (Chloride u. Sulfate), több a hugyang és húgysav (ureum et acidum uricum), úgyszinte a színadók (Farbstoffe). Érverés 98, légzés 24 egy perczben, hőség 39,4°. Az akaratnak alávetett izmok egész összege közül egyike sem bírható még erősebb, ú. m. tűszúrás, csipkedés által sem összehúzódásra ; az alkalmazott izgatásra azonban a beteg fájdalmat külö. Az egész test úgy fekszik, amint fektetik, mindaddig, míg szenvedőleges mozgással nem változtatnak rajta, még az ujjak perczei sem képesek akaratlagos mozgásra, csak épen az arcz és a hangadó szervek izmai bírnak némi összhatékonysággal, amenynyiben a beteg halkan és megerőltetéssel gondolatait nyilvánítani, s száját kinyitni tudja, utóbbit a neki nyújtott orvosság és csekély táplálék befogadására. Ha az egyik oldalon a fekvésben elfáradt, meg kell fordíttatnia más által; ha akármelyik végtagját felemeljük és elbocsátjuk, ólomnehézséggel azonnal visszaesik. Felültetve, vagy előre görnyedve vagy hátfelé nagy súllyal esik vissza. A szenvedőleges mozgások semmi fájdalmat se okoznak. A végtagok és azok ízületeiben semmi szövetelváltozásra következtethető kórjelek, ú. m. daganat, pir, felemelkedettebb hőség nem észlelhetők. A beteg a legnagyobb rémülésben van, hogy „a guta ütötte“. Febr. 10 - én. A tüdőlábos beszűrődés hátul majdnem a csúcsig ér, a hónalban a gödörig, mellül a 4-dik bordáig; a nehéz köhögés gyakoribb ; a köpedék gyér, de összeállóbb, sárgás színű, a hüdési tünetek ugyanazok. Érverés 100—104, légzés 24, hőség 39.8°. Febr. 12 - én. A tüdőlobos izzadmány a jobb tüdő alsó részén apadni kezd, amennyiben a kontatási hang itt-ott dobossá és a légzés szörtyögéssé válik, köhögés gyakori, több összeállóbb köpedékkel. A mozgási viszonyok ugyanazok. Érverés 94, légzés 24, hőség 39.2°. Febr. 15 - én. Beteg nagy örömmel mutatja, hogy a lábak és kezek fejeit kissé billenteni és fejét e párnától kissé felemelgetni tudja. A lábos beszűrődés alulról felfelé mindinkább fogy. Általános érzés jobb , érverés 86, légzés 20—22, hőség 38*0°. Febr. 18-kán. Az izzadmány gyorsan fogy, az akaratlagos mozgási tehetség a központ felé való irányban mindenütt fokonkint és majdnem szemlátomást visszatér. Érverés 84, légzés 18, hőség 38.0°. Febr. 20 - án. A jobb tüdőben csak hurutos tünetek, az akaratlagos mozgás azonban mindenütt gyenge. Beteg mint üdülő elbocsáttatik. Jegyzet: Ugyanazon egyén május hóban újból mint kankós a kórházba felvétetett, a midőn a kiállott betegségnek nyomát sem lehetett rajta észrevenni. Ezen kórkép áttekintésénél azonnal feltűnik, hogy a heveny jobboldali tüdőlob mellett általános tüdés volt jelen, mely a lobos beszüremkedéssel fejlődött ki, annak visszafejlődésével lépést tartva engedett, s el is múlt. Kezdetben az absolut és minden önkéntes izmot érdeklő általános büdös jelenléte épen úgy meglepett, mint oktana előttem ismeretlen volt. Azonban a kórlefolyás menete, a lobos és bénulási tünetcsoportoknak úgy a kifejlődésben mint a visszafejlődésben egymássali lépéstartása okvetlen arról győzött meg, hogy a büdös oktani mozzanatául a tüdőlábot tekintsem, annál is inkább, miután az idegközponti, valamint az akaratlagos mozgást gátló egyéb bántalmazásokat határozottan kirekeszthettem, mi oda vezetett, hogy az idegvisszahajlás törvénye szerint előidézett hüdést — visszahajlási hűdést — jeleztek. A visszahajlási hüdések, azaz más kórok által az idegközpontok közvetítése útján létrejött bénulások Marshall Hall óta írattak le több észlelő által. Azonban valamint sokan eleinte ezen másodlagosan kifejlett kórfeleséghez, a majdnem minden kór után visszamaradt végtaghűdést számították, úgy voltak későbben jelentékeny kórodászok, sőt az előbbiek (Romberg), kik kétségbehozták az egész tant, mivel ritkábbak lévén a valódi visszahajlási bénulások, azon határozott nézetet fogadták el, hogy számos visszahajlási hüdésnek vélt bántalom a kórbonettan által tovahaladási ideg lobos folyamatoknak bizonyult. Továbbá a már mint visszahajlási hüdéseknek bizonyult esetek elméleti, azaz kórélettani felfogásában sem jöhettek még megállapodásra, mert míg Leyden (i. lejebb idézendő munkáját 21. 1.) a hüdést mint ideglobot tekinteni látszik, mely akként fejlődik ki, hogy a központ felé vezető idegek a lábgerjesztő izgatást a sérületlen gerinczagyon keresztül hajlítják át a mozdidegekre, addig Niemeyer a központ felé vezető idegek hosszantartó érzékhiányától származtatja. Eulenberg megengedi azon feltevést, mely szerint a belső szervek bizonyos koraiban, amelyekben az érzőidegek— bár a lobos folyamattól menten — nagyobb izgatásnak vannak kitéve, s a mozdidegek működési korlátoltsága állhat be. Ezeket szem előtt tartva, jónak láttam ezen eset közlése alkalmával az eddig megjelent és rendelt9*