Orvosi Hetilap, 1872. április (16. évfolyam, 14-17. szám)

1872-04-07 / 14. szám

Közlemények az idegkórtan köréből. Kétli Károly ír. egyet, magántanártól. II. Agybeli hűdés egy ritkább alakja.1) Az orvosi gyakorlat terén többször találkozunk oly hű­­dési kórképekkel, melyek első tekintetre és felületes vizsgá­lat mellett vagy csalékony útra vezetnek vagy látszólagos paradox természetüknél fogva épenséggel meg nem fejtet­nek. E nehézségek legyőzésére kiváló szolgálatot nyújtanak az élet- és kórboncztan — karöltve a kórtani kísérletekkel; ezek alapján sikerült számos hűdési alakra nézve speciális helybelisítő törvényt felállítani, melyek biztos fonálként ve­zetik a gondolkodó karbúvárt az agykórok tömkelegén át. Hogy azonban az említett szabályok értékesítése kivihető lehessen, elkerülhetlenül szükséges, hogy az idegkórokkal foglalkozó orvos a központi és környi idegrendszer boncz­­élettani viszonyait tökéletesen ismerje, s ismeretét az adott esetben elfogulatlanul és tárgyilagos úton érvényesítse. Alig szükséges felemlítenem, hogy épen e téren gyakran nélkü­­lözhetlen a kétnemű villamos áram használata, mely eljárás által objectív módon határozhatjuk néha meg, vájjon az előt­tünk álló hűdési alak központi vagy környi okból szárma­zott-e. Az idült és heveny központi idegkórok helybelisítő törvényei ez idő szerint rendszeresen még egy karbú­­vár által sem állíttattak össze, a­mely körülmény azáltal fejthető meg, hogy az agy és gerinczagy szöveti ismerete még mai nap is igen hiányos, s a kórbonczi hiteles adatok közlése oly rövid időre vihető vissza, hogy összegyűjtésük eddig alig értékesíthető. Legújabban Benedikt bécsi tanár, kinek az idegkórtan már több geniális felfedezést köszönhet, a bécsi orvosegylet múlt évi jan. 16-kán tartott ülésében idevonatkozólag egy közleményt nyújtott be, mely „az idült központi idegkórok h­ely­tele­s­í­t­é­sé­­nek törvényeit“* 2) foglalja magában. A szorgalommal összeállított adatok részben saját, részben mások által gyűj­tött tapasztalatok és vizsgálatok eredményei, s noha nem teljesen kimerítők, s talán itt-ott még feltevésen alapszanak is, értékük és hasznuk eléggé kézzelfogható. Kétes vagy bonyolult hűdési esetek megvizsgálásánál mindenek előtt a Bell által felállított szabályt tartsuk szem előtt, mely így szól: „a m­egbetegedett ideg­rostok összegére legyünk figyelemmel és a kórgóczot —locus morbi — oda helyezzük, hol ama rostok bonczilag egymás mellett fekszenek.“ Ezen törvény figyelembentartása mellett gyakran képesek le­szünk látszólag környi idegbántalmakat központiakul felis­merni. Nem lévén azonban c­élom a jelen alkalommal az említett törvények további ismertetésébe bocsátkozni, áttérek azon kereset tárgyalására, melynek megfejtésénél azok figye­lembe vétele tetemesen elősegített. Noskovits Jakab, 31 éves, napszámos, pozsonme­­gyei, jelenleg a Rókuskórház 26-dik számú szobájában fekszik. Az egyén 3 év előttig tökéletesen egészséges volt, ezen idő­ben heves átfázás és átázás után, fejfájás és lázas állapot miatt ágybadült, lefekvése után néhány nap múlva jobb karját és bal alvégtagját nem volt képes mozdítani, bal arczfele elsimult, ezen az oldalon szemhéjait zárni nem tudta, s állítólag egy ideig nehezebben beszélt. Azt, várjon eszméletét elvesztette-e? nem tudtam a betegtől biztosan kivenni. Hatheti fekvés után fel­kelt, de azóta említett végtagjait csak kis mérvben használhatja, ugyanis jobb karját csak nehezen emelheti a fej színvonaláig, ujjai félig hajlított helyzetben rögzítvék, abból tetemes erőmegfeszítés­sel sem távolíthatók el, s kezét e miatt ökölre egyesíteni nem bírja; hasonló gyengeségben és mozgatási akadályban szenved bal alvégtagja is. Járásnál ez utóbbit csak nehezen vonszolja maga után, s támaszul botot használ. Mind a jobb felső, mind a jobb al­végtag érzékenysége is szenvedett. A tápérzet majdnem tel­­jesen elenyészett; a hőérzet szintén csökkent. A beteg oly behatásokat sem érez, melyek rendes viszonyok között már fájdal­makat gerjesztenek , tehát analgia és analgesia vannak jelen. A villamos izom- és bőrérzékenység mindkétnemű áram irányában tetemesen csökkent, úgyhogy a Dubois-féle közép szánkakészüléknek ó-ra beállítása mellett, alig külöl valami érzést, míg más testré­szen ugyanezen áramra a fájdalom miatt feljajdul. A v i 11 a m o s 14 ') Bemutattatott a budapesti kir. orvosegylet 1872-dik mart. 16- kán tartott rendes ülésében. 2) Ueber die Lokalisationsgesetze bei chron. centralen Neurosen. Von Prof. Benedikt. ■ 41. mxm Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 6 frt. A közle­mények és fizetések bérmentesitendők.­irdetés­ekért soronként 15 njk. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségű Erzsébet-tér 10. sz., és Kil­an György könyvkereskedésébe váczi­ utéz a Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP Pest, 1872. Április 7. Honi s külföldi gyógyászat és körüvvázlat közlönye. Vicenta.avtod.uli. I „ Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom. K . 11 i K. tr. Közlemények az idegkórtan köréből. II. Agybeli hűdés egy ritkább alakja. — Hajnal 1. tr. Adatok a rákműté­­telek tanához. — Schweiger ng.tr. Adalék a méhelhajlások gyógytanához. (Vége.) — Könyvismertetés Chirurgische Briefe aus den Kriegslazarethen in Weissenburg und Mannheim. 1870. Von Dr. Theodor Billroth. (Folyt.) — Lapszemle. A xylonit. — A zsáspaal alkalmazása tü­dőgyuladásnál. Tárcza. Észrevételek a baraque-kórházakról. I. — A kir. m. természettudományi társulat 1872. ápr. 3. szakülése. — C­z i f r a F. tr. Úti rajzok. VI.—Vili. — Felhívás a nagy közönséghez és különösen a hazai orvos urakhoz. — Vegyesek. — Pályázat. — Szerkesztői levelezés.

Next