Orvosi Hetilap, 1872. augusztus (16. évfolyam, 31-34. szám)
1872-08-04 / 31. szám
527 A kóros változások előidézésének harmadik módja az volt, hogy különféle, a veseszövetre ható mérgekkel (phosphor, kénsav, cantharidin) mérgeztem meg az állatokat. A leírt módszerek segélyével az ívesen kanyargó húgycsatornák hámfedezetének kóros változásaira vonatkozólag következő eredményekhez jutottam : A táb kezdetén, vagy a vese viszér lekötése után létrejönni szokott ú. n. szemcsés elfajulás vagy homályos megduzzadás csak magasabb fokozata a rendes viszonyok között is meglevő szemcsés szétesési folyamatnak, amennyiben a B.-féle tok belfelületén és a húgycsatornák tengelyirányában nagyobb számban képződnek a különböző nagyságú és alakú világos sejtek, de egyszersmind nagyobb mérvű a szétesési folyamat is, több népszerű hámanyag jön létre, mely azután a húgycsatornának homályosabb külemet kölcsönöz, mint amilyen rendesen van. A szemcsézetes pépszerű hámképződés a folyamat kezdetén oly tetemes, hogy a rendes viszonyok között létesülni szokott részletes vagy teljes elfolyósulás nem állhat be, s a pépszerű hámtömeg egyes részletei az edénygomolyokból leszivárgó folyadék által rendesnél nagyobb mennyiségben sodortatnak át a Henle-féle kacsokba, onnan pedig a távolabbi húgyutakba, míg végre a különböző húgyutak arfogatát mintázó hengeres képletek alakjában megjelennek a vizeletben. A hengereket alkotó anyagon különféle átmenet észlelhető a hyalintól a finoman szemcsézetten keresztül a sötéten szemcsézett állományig, a szerint a mint a hengerek képződésénél a népszerű hámnak homogén alapanyaga vagy szemcséi szerepelnek különböző mérvben. Valószínű, hogy így származnak az ú. n. „szemcsézetes hengerek, a vese különböző kóros változásainál az emberi vizeletben is. Egy idő múlva azonban (tengeri nyúlnál az erőművi inger alkalmazása után már 9 óra múlva) a kanyargó húgycsatornákban a rendesen meglevő szemcséken kívül zsírcseppecskék jelennek meg, mégpedig legelőször a szabad sejtmagvaknak zsíros szétesése folytán. Későbben maguknak a zsíros sejtek protoplasmájának széthullásából is zsírcseppecskék kezdenek előállani és e miatt a húgycsatornában a zsírszemcsék mindig nagyobb számban, a népszerű hám közönséges szemcséi pedig mindig kevesebb kevesebb mennyiségben fordulnak elő. A sejtújdonképződés forrása egy idő múlva kiapad (valószínűleg azért, mert a nagyobbmérvű hámképződés folytán kitágult kanyargó húgycsatornák többé kevésbé nyomást gyakorolnak az interlobularis üterekre, minek következtében akadályozva lesz maguknak a kanyargó húgycsatornáknak táplálkozása is) és az illető kanyargó húgycsatornában valamennyi világos sejt széteséséből zsírcseppek származnak. A zsírcseppecskéknek egy részét a még leszivárgó víz elsodorja, más része hihetőleg felszívódik, egy része pedig kisebb nagyobb csoportokba alakulva képezi az ú. n. „lábgolyócskákat“ (Gluge ,,Entzündungskugelchen Zeit). Minthogy új sejtek a táplálkozás kialvása után sem a B.-féle tokban sem a kanyargó húgycsatornákban nem képződnek, az elpusztult hámvonadék helyett új hámfedezet nem áll elő, a zsírosan átváltozott hám kimosása után a húgycsatorna összeesik és kötszövetrost alakot vesz magára. Ha e folyamat nem csak egyes kanyargó húgycsatornára szorítkozik, hanem elterjed a kéregállomány többi kanyargó húgycsatornáira is, a kéregállománynak részletes vagy teljes sorvadása jön létre. A leírt folyamattal párhuzamban a vizeletben oly szemcsés hengerek jelennek meg, melyekben egyes szemcsék helyett zsírcseppek foglalnak helyet, s a mint nő a zsírszemcsetartalom a kanyargó húgycsatornákban annál több zsírcseppet tartalmaznak a kiürített hengerek is. A szemcsés és zsíros hengerekkel tehát mindig a kanyargó húgycsatornák hámja ürül ki a vizeletben, mely hámveszteség a szemcsés hengereknél még pótoltatik a B.-féle tokban és kanyargó húgycsatornákban véghezmenő nagyobbfokú sejtújdonképződés által, akkor azonban, ha már zsíros a henger, az illető kanyargó húgycsatorna hámjának tökéletes elpusztulását várhatjuk. Ez véleményem szerint a szemcsés és zsíros hengerek kórisméi és kórjóslati jelentősége. Az itt elmondott viszonyok bővebb taglalását, valamint az egyes kísérleti leletek elsorolását egy későbbi terjedelmesebb közleményre hagyom fenn. Pest 1872. augustus 1-én. Vizsgálatok az ízületi belhártya (membrana synovialis) szövettanának köréből. Ajtai K. S. tr-tól. (Vége). Az ízületi belhártyában ekként két különböző módszerrel, csatornarendszert sikerült befecskendeznem, melynek nyirkedényi természete a fentebbiek után legalább is valószínű. Miután azonban — mint fentebb említem — sem az ezüstözési módszer sikerre nem vezetett, sem a két utóbb említett módszer által adott készítmények nem olyanok, melyek a teljes biztosságra nélkülözhetlenül kimutatandó belhám utáni vizsgálódást megengednék; s miután végre ezekkel az sem volt elérhető, hogy a testanyag a befecskendett csatornákkal összefüggésben oly utakon jelenjék meg, melyek nyirkedényi természete közvetlenül kimutatható legyen : figyelmemet a Böhm-féle kísérletek felé irányzom, s reméltem, hogy az általa követett eljárás módosításával sikerülni fog az ízbelhártyában talált réczét, az alatti kötszövet rég ismert nyirkedényeivel folytonossági összefüggésben feltűnésre bírni. E módosítás egyfelől a kísérleti időnek a minimumra való leszállításában állott, a czélból, hogy utólagosan az ízület lobos változás nélkül, vagy a láb lehető legkissebb foka mellett legyen vizsgálható, másfelől támaszkodva élettani törvényekkel karöltve járó kórtani tapasztalatokra : igyekeztem a felszívódásra kedvező viszonyokat előállítani a vérnyomás csökkentésével. A fentebbi czélból házi nyúlnak térdízületébe — a légbehatolás teljes mellőzésével — nem teljesen oldott berlini kéket fecskendeztem be, s ez után közvetlenül az állat torok alatti viszerén át az összes vémennyiségnek felét elvettem. Erre az állatot egy óráig f élni hagytam, többször szenvedőleges mozgásokat végezve az ízülettel, s azután az állatot elvérzeni engedtem. De reményem eddig nem teljesült, mert két ily kísérlet minden eredmény nélkül maradt, s más testanyagokkal történendő hasonirányú vizsgálódást további időre kellett halasztanom. Meg kell itt jegyeznem, hogy a közönségesen rendelkezés alatt álló állatoknál, az ízületül szűk voltánál fogva, az ízbelhártya megsértése nélküli befecskendés sok nehézséggel jár és nagy óvatosságot igényel; ilyen megsértés pedig okvetlenül kerülendő, mert az a nyerhető eredményt is kétessé teszi. *) Böhm kísérleteiben 4 órától 10 napig. 528 -