Orvosi Hetilap, 1872. október (16. évfolyam, 40-43. szám)

1872-10-06 / 40. szám

687 tej különböznek a tok hámsejteitől, a glom­erulust bevonó membrana propria pedig rendkívül vékony és inkább homogén összekötő anyagnak tekinthető. Ludwig szerint „a tokba becsüngő gomoly kacsait nem érinti közvetlenül a tokban levő folyadék, megakadá­lyozza ezt az élesen meg nem határozható gömbölyű mag­vakkal ellátott sejtréteg, mely kívülről bevonja az edény­fa­lakat. E buroknak közelebbi viszonyai még kevéssé vannak ismerve; látszólag minden lebenyt körülvesz az, melyből a gomoly alkotva van, s így annak egyes edényeit összetartja. Két szomszédos lebeny burkolata nem függ össze azoknak külső környezetén : ha egyáltalában összefüggenek, ez csak a lebenyek tövénél történhetik.“ Lengi­ kutya, disznó, tengeri nyúl és felnőtt ember­veséken bár meggyőződött jelenlétük felől, nem tudta előállí­tani a glomerulus kacsait bevonó alapi hártyát és hám­réteget. Annyival inkább sikerültek ébrényi vesén tett vizsgá­latai. 4—9 hónapos emberi ébrények veséjében azt találta, hogy az edénygomolyt membrana propria borítja, mit a tok bélhámjával szakadatlan összefüggésben levő sejtréteg von be. Ezen réteg sejtei hathónapos ébrényi vesében kocz­­kaalakúak, finoman szemcsézett protoplasmával vannak el­látva, s közepüket élesen határolt mag foglalja el. Minél idősebb az ébrény, a tok belháma annál jobban lapul, még­pedig leginkább azon a tájon, hol a tok a húgycsatornákba átmegy, míg a glomerulus koczkaalakú sejtei még sok ideig fennmaradnak. (L. a vesét chromsavas kali­ban kezelte). Én e szövettani viszonyokat terjedelmesebb tanulmány alá vettem. Vizsgálataim tárgyát különösen tengeri nyúl és tengeri malacz vesék képezték, mint a­melyek leg­inkább állottak különböző korban ébrényi és felnőtt állapot­ban rendelkezésem alatt. Minthogy pedig történelmi tanulmányaim alatt arra a meggyőződésre jöttem, hogy e viszonyokat egészen heveny ve­séken bővebben nem vizsgálták, mely vizsgálati módszer ve­zethet különösen a húgycsatornát bevonó hámfedezet ren­des viszonyainak felismerésére nézve czélhoz; e vizsgála­tokat egészen friss veséken hajtottam végre, figyelmemet kiváltképen a hámborítékra fordítván. Rendesen humor aqueus-ban vizsgáltam a vese kéregállományából vett szét­szedett vagy finoman metszett készítményt. Az így nyert eredményeket után vizsgáltam még azután ku­t­ja,ma­cska, patkány, egér, bornyú, disznó, ló és gyermek­veséken friss állapotban , felnőtt embernél 48 óra után. Főbb vázlataiban mindezen különféle veséknél ugyanazt találtam, csak a részletekben van eltérés az egyes állatok közt. (Folytatása következik). Közlemény a pesti szegény gyermekkórházból. Maszlagos redőszirom (datura strammonium) magvaival mérge­zés egy esete; kezelés chlor állal. Fejsír Lajos tr. első segédorvostól. E folyóirat 1868-diki folyamában atropinnak­, az 1869-ikben pedig beléndekmagvakkali mérgezési eset közöltetett intézetünk­ből; az elsőt Tordai Ferencz tr., az utóbbit Kövér Kál­mán tr., tisztelt barátaim írták le. Miután azon eseteket magam is észleltem, s mindkettő élénk emlékemben van, a jelen esetet részint mint olyant kórtani szem­pontból, részint az említett más két kórtörténetteli összehason­lítás, s végül talán kezelési tekintetből is érdemesnek tartottam a közlésre. A nadragulya, maszlagos redőszirom és beléndek a csucsor­félék (solanaceae) osztályába tartozó rokontermészetű hódítók, sőt a két előbbinek ható­anyaga az atropin és daturin átalában azonosnak is tartatik. Mind­három nálunk is mindenütt elterjedt, s gyümölcseik gyakran szolgálnak gyermekeknek játékszerül. Épen e forrásból veszi eredetét keresetünk is. Kis betegünk, Koscherák Kamilla, 6 éves, védhimlővel be­oltott pesti leányka, September hó 1-én mint elmezavarodott ho­zatott megrémült szülei által korodánkra. A gyermek — mint anyja beszélő — megelőző nap délutánján több kis barátnő tár­saságában a lakásuk körüli mezőn játszott, s nevezetesen épen ő a szakácsnő szerepét vitte, s főzött. Estefelé a leányka, fejfá­jásról panaszkodva, lefeküdni kívánt, majd forróságtól lepetve meg, nyugtalanná lett, s összefüggés nélkül kezdett mindent össze vissza beszélni. A családnak jelenlevő és vegyészettel foglalkozó egy is­­merőse, mérgezést gyanítva, fekete kávét ajánlott a betegnek adatni, s ezt megiva, a gyermek csakhamar hányt, a hányadék azonban állítólag csak a délben megevett ételmaradékból állott. A gyermek az egész élet folyton fokozódó nyugtalanságban, s álmatlan és töltés felvételénél kórodánkra a következő kórkép ta­láltatott : A korához képest jól fejlett és táplált leányka mindkét ar­­c­a erősen kipirult, testbőrszíne egyebütt rendes. Testhőfoka ta­pintásra rendesnek érezhető, de hőmérővel megmérni a nagy nyug­talanság miatt nem lehetett; érvelése 1­64, rendetlen rythmusú, a­mennyiben egyes lökések majd gyorsabban majd lassabban kö­vetkeznek egymásra. Mindkét láza nagy fokban tágult. A tekin­tet meredt, s némi rettegést mutat. A gyermek a legnagyobb fokban nyugtalan, kezeivel és lábaival folyton, s minden czél nélkül hadonáz; fekvő helyzetéből fel-felugrik; felállítási kísér­letnél tántorog, felültetésnél szintén egyik vagy másik oldalra dűl. Folyton beszél, minden összefüggés nélkül; egyes személye­ket vagy tárgyakat mutat, s nevez meg, melyeket maga előtt vél látni, így nevezetesen kis testvéreivel discurál, mintha azok mel­lette volnának. Kedélye felettébb változó, majd indulatos, s a kö­rötte levőket üti, majd a legvidámabb, s ekkor dalol vagy fü­tyül, d­e részben jellemző, hogy egyes nóták hangmenetét hi­­bátlanul adja elő. Egyébként a mell- és has­zsigerek physical vizsgálata semmi kóros változást nem mutat. A gerinczoszlop egész hosszában, kü­lönösen pedig a felső nyakcsigolyáknak gyenge érintése, még inkább azonban nyomására a gyermek nyugtalansága fokozódik, felsikolt és indulatossá lesz. Rendeltetett eczetes-olajos csőre.­­ 12 órakor bő székürü­­lés, mely kimosatván, számos apró, kendermagnyi, vesealakú vagy többé-kevésbé háromszöges, lapos, köldökkel biró, sárgás-barnás színű magvakat tartalmazott. Délben a leányka kevés levest evett. A délutáni órákban a nyugtalanság­­némileg engedni látszott, kedélye azonban mit sem változott, a legvidámabb hangulatot minden ok nélkül rögtön sírás váltotta fel, s ekkor mintha valamitől félne, a gyer­mek egész lényege rettegést árult el. Öntudata időnkint tiszta volt, így nevezetesen az őt meglátogató atyját és anyját megis­merő, az elébe mutatott tárgyakat megnevező, s egyes kérdésekre, például hol lakik, stb. találólag felelt. Délután 5 órakor gyermekkanálnyi ricinusolaj nyujtatott, mit a leányka minden ellentállás nélkül vett be. Hat óra­kor bő székürülés, melyben néhány fentebb leírt mag még talál­tatott. Ugyanezen időtájban a gyermek ruhácskáját az ápolónő el akarván tenni, annak zsebében maszlagos redőszirom két darab tokgyümölcsére akadt, melynek magvai a bélsárral kiürültekhez tökéletesen hasonlítottak. Hét óra öt perczkor 10 gr. chloralhydrát adatott fel abon­­nyi czukros vízben, mit a leányka, folytonos beszéd közt, apródon­­kint kóstolgatva, jó kedélylyel ivott meg. 10 percz múlva nyug­talansága tetemesen engedett, azonban magában még folyton be­szélgetett, s dalolt; lassan kint szavai is mind inkább ritkábbak lettek, s fél hét órakor már mélyen aludt. 10 percz múlva­ ­) Wiener akad. Sitzb. LXIV. B. II. Abth. Oct. Heft. Jahrg. 1871. 688

Next