Orvosi Hetilap, 1873. március (17. évfolyam, 9-13. szám)
1873-03-02 / 9. szám
143 Bennett elnevezésével azon állapotokat is kifejezzük, melyek a fehér vérsejteknek ideiglenes — „transitorisch“ — szaporodásával járnak, pl. terhességnél, tetemes vérveszteség, hosszú böjtölés után. Úgy hiszem, a fogalmak tisztázását nagyon elősegítjük azáltal, ha e két elnevezést egymás helyett nem használjuk. A Virchow, Bennett közti vita kifolyását sokoldaldalú kutatások képezték és főleg ezeknek köszönhetjük azt, hogy azon viszony csakhamar meg lön állapítva, melyben a lép és a nyirkmirigyek, a fehérvérűségnek e két alakja, aránylag rövid idő múlva, kórtani jogosultságra jutott. Hogy ily heves és érdekes előzmények után a vérvizsgálat kórodai divattá lett, az természetes dolog. De e vizsgálatok mindig csak tevőleges eredményre indultak ki, míg ellenben a nemleges eredményeket, vagyis azon eseteket, melyekben a lép és a mirigyek túltengése mellett, a fehér vérsejtek száma a rendest túl nem haladta, nem figyelték meg és nem közölték. Ezért nehéz az álfehérvérűség történetét híven megírni, így pl. nem tudjuk Wunderlich, Laboulbene és Cossy eseteit hová sorolni. Az álfehérvérűségnek első észlelt esetét, azért is bajos meghatározni, mert a különböző nemzetek maguknak igénylik az elsőséget. A francziák szerint Bonfils észlelte az első esetet, míg az angolok az érdemet Hod gk in-nak tulajdonítják és a kórt szerinte „Hodgkin’s disease“nek nevezik. Ha az idevágó irodalmat pontosan kutatjuk, úgy kitűnik, hogy az álfehérvérűségről Yirchowl tesz először határozott említést, mégpedig egy igénytelen kis utóiratban. Annyi bizonyos, hogy a sebészek a mirigyeknek hol helybeli, hol sokszoros túltengését régen ismerték és kezelték és a dagokat lymphomoknak vagy lymphosarkomoknak nevezték. A helybeli bántalmak tökéletesen a sebészet körébe vágnak; minket itt csak azon alak érdekel, melyet ők a sokszoros roszindulatú nyirkdagok czíme alatt tárgyalnak, s melyek bizonyos idő lefolyása után a szervezetre visszahatva, azon kórállapotot idézik elő, mely mint álfehérvérűség a belgyógyászok határába esik. Hogy Hodgkins már 1832-ben észlelt oly kórt, melynél a mirigyek túltengettek, az tény, hanem az ő eseteit nem merném kényelműen az álfehérvérűséghez sorolni, mert ő maga bujafenyves és gümős elfajulásról szól. Pontos vérvizsgálat kíséretében az első hiteles esetet Wilkis3) közölte és a bántaimat „anaemia lymphatica“-nak nevezte el. A francziák ezután ily eseteknek egész seregével léptek fel , melyeknek hitelességében kétkedni azonban elég okunk van. A következő hiteles esetet Woillez4) a „Société méd. des hôpitaux“-ban adta elő. Hérard, Leudet, Mayer, Black és Wood-on kívül Trousseau5) észlelt több érdekes esetet, melyeket „adéne“ czím alatt írt le. Wunderlich6)három esetet közölt és ő volt az első, ki a most általánosan elfogadott „álfehérvérűség” elnevezést ajánlotta. Minden esetek még ezelőtt rövid idővel általán mint ') Virchow’s Archiv. 1852. 2) Med. Chirurg. Transact. 1832. Vol. XVII. 68 lap. s) Guy’s Hosp. Rep. 1856. Ser. III. Vol. II. 114. lap. *) Canstatt J. Bericht. 1859. II . 347 lap. 5) Clinique méd. III. 555. lap. 4) Arch. d. Heilkunde. 1866. 144 álfehérvérűségek tárgyaltattak; s míg az anyag és az irodalom a mai bőségre nem nőtt, bajos is volt az egyes közleményekben előforduló ellentmondásokat egy közös szempont alá helyezni. A régibb esetekben az ellentmondások a dagoknak állományára vonatkoztak, mely majd lágynak, majd keménynek mondatott. Az újabb ellentmondások a dagoknak szövettanát illetik és szorgos tanulmányozásra indíták, főleg Langhansot1) és Hüttenbrennert2), kiknek kutatásából kitűnt, hogy az esetek nagy számát el kell különíteni és adagoknak szövettani alkata szerint az álfehérvérűségnek kemény és lágy alakját megkülönböztetni szükséges. Jelenlegi beosztásunk tehát ez: I lépbeli; fehérvérűség j mirigybeli és kevert; I lépbeli, ( lágy álfehérvérűség mirigybeli és 1 vagy kevert , kemény. Az eddig ismert esetek közül a lágyalakúak túlszámban vannak, míg kemény alak eddig csak hét ismeretes, ide tartoznak: Wunderlich, Wilkis, Hutchinson, Billroth, Hillier (Leuder), Williams és Huttenbrenner esetei. A nyolczadik esetet nekem volt alkalmam észlelni Bamberger kórodáján. (Folyt. köv.) Adatok a művi koraszülés előidézéséhez nyolcz észlelettel. Liebmann Mór tr.-tól Bécsben. (Vége). Ezen félévben a bécsi egyet. 2. szülkórodáján eddig végrehajtott művi koraszülések száma nyolcz. Ezen eseteknek kimerítő, s minden irányban tökéletes leírását az anyaggal önálló rendelkezési lehetetlenség miatt nem közölhetvén, csupán a gyakorlati tekintetben fontos adatokat akarom röviden előhozni. I. eset. S. A., 23 éves, 2-szer szülő; utólsó tisztulása 1872. jan. 30-kán volt; a terhesség idejének megfelelőleg jól kifejlett magzat első koponyafekvésben van. Conjugata 13." Miután a nő állítása szerint első gyermeke nehéz, általa meg nem nevezhető műtét által, s halva jött világra, oct. 12-kén 1. 9 órakor a magzatburkok méhkutaszszal megnyittattak, mire másfél óra múlva szülfájdalmak jelentkezvén, a szülés 39 óra eltelte után állott be. Az anyának nem lévén elegendő teje az 5 font 29. nehéz és 18‰ hosszú gyermek egészséges állapotban a lelenczházba vitetett. A gyermekágy lefolyásában semmi rendellenesség, a nő szülés utáni 12-dik napon hagyta el az intézetet. II. eset: P. A., 22 éves, először szülő. October 25-kén vétetvén fel a II-dik szülkórodára, következő előzményeket ad elő: három éves korában kezdett járni, s gyakran beteges volt, első tisztulása 12 éves korában jelentkezett, utólsó havadzása 1872. febr. 16-kán volt. Magzata II-dik koponyafekvésben van; a medenczemérés következőket eredményezett: conj. vera = 3“; a csipcsont mellső felső tövisének egymástóli távola — 8"; a tarajoké == 10“ és a tomporoké = 112." Oct. 27-kén ruganyos szálacs (elast. Bougie) vezettetvén a méhbe, 48 óráig hagyatott benn. Fájdalmak nem sokára jelentkeztek, 28-kán reggel a méhszáj egy és esti 6 órakor három ujjnyira tág, mire a szálfájdalmak hevesebben működvén, a magzatburkok megrepedtek és a szülés 29-kén esti 9 órakor ment végbe. A gyermek súlya 4 font 14 lát, s 17“ hosszú az. A gyermekfej egyenes átmérője = 4x/4 “, circumferentiája = 12 diám. bitempor. = 2“ 10'“; diám. bipariet. = 3“ 2'“. A gyermekágy első napjaiban gyenge lázas állapot mutatkozott, mi miatt a gyermek a lelenczházba vitetett; a gyermekágy további lefolyása igen kedvező, s a nő a második hét végén bocsáttatott el. III. eset. N. H. 28 éves, először szülő, gyermekkorában *) Virch. Arch. 54. kr. 3 frt. 509 1. *) Kinderheilkunde. 1871. 15 fl. --