Orvosi Hetilap, 1873. március (17. évfolyam, 9-13. szám)

1873-03-02 / 9. szám

143 Bennett elnevezésével azon állapotokat is kifejezzük, melyek a fehér vérsejteknek ideiglenes — „transitorisch“ — szapo­rodásával járnak, pl. terhességnél, tetemes­ vérveszteség, hosszú böjtölés után. Úgy hiszem, a fogalmak tisztázását nagyon elősegítjük azáltal, ha e két elnevezést egymás he­lyett nem használjuk. A Virchow, Bennett közti vita kifo­lyását sokoldaldalú kutatások képezték és főleg ezeknek köszönhetjük azt, hogy azon viszony csakhamar meg lön álla­pítva, melyben a lép és a nyirkmirigyek, a fehérvérűségnek e két alakja, aránylag rövid idő múlva, kórtani jogosultságra jutott. Hogy ily heves és érdekes előzmények után a vérvizs­gálat kórodai divattá lett, az természetes dolog. De e vizsgálatok mindig csak tevőleges eredményre indultak ki, míg ellenben a nemleges eredményeket, vagyis azon eseteket, melyekben a lép és a mirigyek túltengése mel­lett, a fehér vérsejtek száma a rendest túl nem haladta, nem figyelték meg és nem közölték. Ezért nehéz az álfehér­vérűség történetét híven megírni, így pl. nem tudjuk Wunderlich, Laboulbene és Cossy eseteit hová sorolni. Az álfehérvérűségnek első észlelt esetét, azért is bajos meghatározni, mert a különböző nemzetek maguknak igénylik az elsőséget. A francziák szerint Bonfils észlelte az első esetet, míg az angolok az érdemet H­o­d g­k i­n-nak tulajdonítják és a kórt szerinte „Hodgkin’s disease“­­nek nevezik. Ha az idevágó irodalmat pontosan kutatjuk, úgy kitű­nik, hogy az álfehérvérűségről Yirchowl­ tesz először ha­tározott említést, még­pedig egy igénytelen kis utóiratban. Annyi bizonyos, hogy a sebészek a mirigyeknek hol helybeli, hol sokszoros túltengését régen ismerték és kezel­ték és a dagokat lymphomoknak vagy lymphosarkomoknak nevezték. A helybeli bántalmak tökéletesen a sebészet körébe vágnak; minket itt csak azon alak érdekel, melyet ők a sokszoros roszindulatú nyirkdagok czíme alatt tárgyalnak, s melyek bizonyos idő lefolyása után a szervezetre visszahatva, azon kórállapotot idézik elő, mely mint álfehérvérűség a belgyógyászok határába esik. Hogy Hodgkins­ már 1832-ben észlelt oly kórt, melynél a mirigyek túltengettek,­­ az tény, hanem az ő eseteit nem merném kényelműen az álfehérvérűséghez sorolni, mert ő maga bujafenyves és gümős elfajulásról szól. Pontos vérvizsgálat kíséretében az első hiteles esetet Wilkis3) közölte és a bántaimat „anaemia lymphatica“-nak nevezte el. A francziák ezután ily eseteknek egész seregével léptek fel , melyeknek hitelességében kétkedni azonban elég okunk van. A következő hiteles esetet Woillez4) a „Société méd. des hôpitaux“-ban adta elő. Hérard, Leudet, Mayer, Black és Wood-on kívül Trousseau5) észlelt több érdekes esetet, melyeket „adé­­n­­­e“ czím alatt írt le. Wunderlich6)három esetet közölt és ő volt az első, ki a most általánosan elfogadott „álfehérvérűség” elnevezést ajánlotta. Minden esetek még ezelőtt rövid idővel általán mint ') Virchow’s Archiv. 1852. 2) Med. Chirurg. Transact. 1832. Vol. XVII. 68­ lap. s) Guy’s Hosp. Rep. 1856. Ser. III. Vol. II. 114. lap. *) Canstatt J. Bericht. 1859. II . 347 lap. 5) Clinique méd. III. 555. lap. 4) Arch. d. Heilkunde. 1866.­ ­ 144 álfehérvérűségek tárgyaltattak; s míg az anyag és az iro­dalom a mai bőségre nem nőtt, bajos is volt az egyes közle­ményekben előforduló ellentmondásokat egy közös szempont alá helyezni. A régibb esetekben az ellentmondások a dagok­­nak állományára vonatkoztak, mely majd lágynak, majd ke­ménynek mondatott. Az újabb ellentmondások a dagoknak szövettanát illetik és szorgos tanulmányozásra indíták, főleg Langhansot1) és Hüttenbrennert2), kiknek kutatásá­ból kitűnt, hogy az esetek nagy számát el kell különíteni és a­dagoknak szövettani alkata szerint az álfehérvérűségnek kemény és lágy alakját megkülönböztetni szükséges. Je­lenlegi beosztásunk tehát ez: I lépbeli; fehérvérűség j mirigybeli és­­ kevert; I lépbeli, ( lágy álfehérvérűség­­ mirigybeli és 1 vagy­­ kevert , kemény. Az eddig ismert esetek közül a lágyalakúak túlszámban vannak, míg kemény alak eddig csak hét ismeretes, ide tartoznak: Wunderlich, Wilkis, Hutchinson, Billroth, Hillier (Leuder), Williams és Huttenbrenner esetei. A nyolczadik esetet nekem volt alkalmam észlelni Bamberger kórodáján. (Folyt. köv.) Adatok a művi koraszülés előidézéséhez nyolcz észlelettel. Liebmann Mór tr.-tól Bécsben. (Vége). Ezen félévben a bécsi egyet. 2. szülkórodáján eddig vég­rehajtott művi koraszü­lések száma nyolcz. Ezen eseteknek kime­rítő, s minden irányban tökéletes leírását az anyaggal önálló rendelkezési lehetetlenség miatt nem közölhetvén, csupán a gya­korlati tekintetben fontos adatokat akarom röviden előhozni. I. eset. S. A., 23 éves, 2-szer szülő; utólsó tisztulása 1872. jan. 30-kán volt; a terhesség idejének megfelelőleg jól kifejlett magzat első koponyafekvésben van. Conjugata 1­3." Miután a nő állítása szerint első gyermeke nehéz, általa meg nem nevez­hető műtét által, s halva jött világra, oct. 12-kén 1. 9 órakor a magzatburkok méh­kutaszszal megnyittattak, mire másfél óra múlva szülfájdalmak jelentkezvén, a szülés 39 óra eltelte után állott be. Az anyának nem lévén elegendő teje az 5 font 29­­. nehéz és 18‰ hosszú gyermek egészséges állapotban a lelencz­­házba vitetett. A gyermekágy lefolyásában semmi rendellenesség, a nő szülés utáni 12-dik napon hagyta el az intézetet. II. eset: P. A., 22 éves, először szülő. October 25-kén vétet­vén fel a II-dik szülkórodára, következő előzményeket ad elő: három éves korában kezdett járni, s gyakran beteges volt, első tisztulása 12 éves korában jelentkezett, utólsó havadzása 1872. febr. 16-kán volt. Magzata II-dik koponyafekvésben van; a me­­denczemérés következőket eredményezett: conj. vera = 3“; a csipcsont mellső felső tövisének egymástóli távola — 8"; a ta­rajoké == 10“ és a tomporoké = 11­2." Oct. 27-kén ruga­nyos szálacs (elast. Bougie) vezettetvén a méhbe, 48 óráig ha­gyatott benn. Fájdalmak nem sokára jelentkeztek, 28-kán reg­gel a méhszáj egy­ és esti 6 órakor három ujjnyira tág, mire a szálfájdalmak hevesebben működvén, a magzatburkok megre­pedtek és a szülés 29-kén esti 9 órakor ment végbe. A gyer­mek súlya 4 font 14 lát, s 17“ hosszú az. A gyermekfej egye­nes átmérője = 4x/4 “, circumferentiája = 12 diám. bitem­­por. = 2“ 10'“; diám. bipariet. = 3“ 2'“. A gyermekágy első napjaiban gyenge lázas állapot mutatkozott, mi miatt a gyer­mek a lelenczházba vitetett; a gyermekágy további lefolyása igen kedvező, s a nő a második hét végén bocsáttatott el. III. eset. N. H. 28 éves, először szülő, gyermekkorában *) Virch. Arch. 54. kr. 3 frt. 509 1. *) Kinderheilkunde. 1871. 15 fl. --

Next