Orvosi Hetilap, 1873. október (17. évfolyam, 40-43. szám)

1873-10-05 / 40. szám

— 1­ 0 699 -700 alakokból állanak, melyeket minden rohadó folyadékban mil­liárd meg milliárd mennyiségben lehet találni, honnan van még­is azon különbség, mely a VII. és IX. kísérletben az ugyanolyan gombaelemeket tartalmazó friss choleraürülék és régi rohadó folyadék hatása között mutatkozott ? A lassú légáram a choleraürülékből csaknem kizárólag ezen apró gombaelemeket ragadja tovább, melyek mint láttuk az élet­tani hatásukra nézve közönyös felfogó közegek befolyását az állati szervezetre képes kártékonnyá változtatni? A cho­­leraürü­lékek hatásának magyarázására váljon szükséges-e valamely sajátszerű oly alakelemeket felvenni, melyek az optikai vizsgálatok elől eddig elő elvonták magukat ? avagy megelégedjünk-e azon közönséges gombaelemekkel, melyek kétségen kívül találhatók a hatni képes choleraürülékben,—­melyek talán az által hatnak, hogy a különböző talajba a bélhuzamba, szövetekbe, vagy a vérbe jutva ott táplálkozási folyamatuk folytán oly vegy bomlásokat hoznak létre, me­lyeknek a különböző talajhoz képest különböző természetű és hatályosságú terményei kártékonyan hatva a jellegző kórtüneményeket lennének képesek előidézni ? eldönteni még ez idő szerint megközelítőleg sem lehet. Mindenik nézet mellett lehetne pro et contra sok érvet felhozni, ismerete­ink jelen állásán azonban az ily találgatások nem sok hasz­not hajtanának a kérdés positív értésére. Bár így a chole­­raürülékek ható­anyagairól azok hatásainak lé­nyegéről e töredékes kísérletek megtétele után sem va­gyok képes magamnak sokkal biztosabb képzeletet alkotni mint azelőtt, sőt éreznem kell Madách Luciferé azon mondásának: „Minden dolognak oly sok színe van, hogy a­ki mind azt régi észleli, kevesebbet tud mint első pilla­natra, s határozatra jönni rá nem mer,a mély igazságát, azonban azt hiszem e kísérletekből legalább a choleraürü­­lékeknek hatás­módj­ára némely pozitív eredményt még­is lehet elvonni. Ez eredményeket pedig a következő pon­tokban vélem összefoglalhatni. 1. Az üde choleraürülékek kártékony hatással vannak az állati szervezetre, még­pedig úgy látszik, hogy a külön­böző állatoknál különböző mértékben. 2. E kártékony hatás fő és majdnem kimaradhatlan jelenségei történjék a choleraürülékeknek a szervezetbe való kebelezése bármiképen — a gyomor és bélhuzamon mutatkozik, annak kisebb nagyobb fokú lábos változásaiban. 3. A mesterségesen előidézett gyomor és bélhurut fo­gékonyabbá teszi az állatokat e kártékony hatás irányában. 4. Nem fertőztelenített choleraürülék részecskékkel telített légáram belehelése hasonló tüneteket idézhet elő, mint a gyomron-végbelen vagy az edényrendszeren keresz­tül történő bekebelezés; míg a carbolsavval fertőztelenített choleraürülék részecskékkel teli levegő belégzése úgy látszik, hogy egészen ártalom nélküli. 5. Nem fertőztelenített choleraürülékekből a légáram apró gombaelemeket ragad tova, melyek kedvező talajba jutva buja tenyészetnek indulnak és hirtelen felszaporod­nak, míg a carbolsavval fertőztelenített choleraürülékből tova ragadt gombaelemek tenyészésre képtelenek. 6. A choleraürülékek alakelemü­kből megszabadítva, tisztán vegyi alkatrészeiknél fogva, ugyanazon kórtani ha­tást képesek előidézni, mint alakelemeikkel együtt. Még csak az első ponthoz kívánok némely megjegyzést csatolni. Azon búvárok közül, kik a choleraürürülékek hatását tanulmányozták, Meyer, Crocq, Legros és Goujon csak az üde choleraürülékek beadásánál tapasztaltak hatást. Thiersch pedig csak akkor, ha a choleraürülékek már bomlásnak indultak. Burdon-S­ander­son pedig azt ta­lálta, hogy úgy az üde mint a régi choleraürülék hatályos. P o p o­f­f szinte hatályosnak találta mind a két féle ü­ríté­­ket, csak hogy az üde ürülék szerinte cholera jelenségeket a régi pedig putrid-mérgezést idéz elő az állatokon. Leg­több munkában mely a cholerajárvány keletkezésével, elter­jedésével és lefolyásával foglalkozik a choleraürü­lékekben felvett fajlagos méregre vonatkozólag az a nézet van fel­említve, hogy az csak bizonyos idő múlva fejlődik ki vagy válik hatékonnyá az ürülékben. Felhozzák e nézet támogatására egy­felől Thiersch kísérleteit, más­felől azon tapasztalati tényt, hogy orvosok, ápolók kik cho­lera betegekkel vannak, kik el nem kerülhetik az ürülék behatását, aránylag ritkán fertőztetnek, míg a hullákkal bánók, leginkább pedig a már több ideig állott ürülékkel bemocskosodott ruhaneműeket kezelő mosónők fertőztetnek kiválólag. Nekem úgy látszik, hogy egyik vagy másik né­zet mellé állani kizárólag, egy­oldalú. Nagyon valószínű, hogy maguk az üde, — értve alatta a kiürítés után rövid idő múlva felhasznált ürítőket,— ü­rítékek is különféle képen hat­nak. Én fenntebbi kísérketeteimben a kiürítés után egy-két óra múlva használtam fel a bacterium­okkal minden esetben tömve talált ü­rítékeket és kisebb nagyobb hatást majd­nem mindig találtam. Itt csak egy körülményre hívom fel a figyelmet. Némely búvár az üde choleraürülékben nem talált semmiféle vagy csak igen gyér mennyiségű közönsé­ges rohadó folyadék­­gomba elemeket. Mások tömve talál­ták azokat ily gomba alakokkal. Douglas Cuningham vizsgálatai pedig oda mutatnak, hogy a cholera különböző szakaiban kiürített ürülékek különböző viszonyban tartal­mazzák e gombákat, ahhoz képest mint a betegek a béltar­talmaimat kevesebb vagy több ideig tartják vissza bélhuza­­mukban. Azon vizsgálatok folytán, melyek a rohadásra nézve eddig elő­tétettek, a gomba tartalom mennyiségét min­dég kritériumul vehetjük fel a bomlás fokának megítélésére nézve. E körülmény folytán valószínű, hogy az, mit „üde choleraürülék“-nek nevezünk, egy esetben a kiürítéskor még valósággal üde, még bomlásnak nem indult, míg máskor már a kiürítés pillanatában mint rohadó folyadék áll ren­delkezésünk alatt. E körülményre kísérleteimnél eddig elő figyelmet fordítani nem volt időm, nem vizsgálhattam azt, hogy a kiürítéskor gomba­mentes ürülék hatása eltér-e az eleitől fogva gomba telt ürítők hatásától, hanem nekem úgy látszik, hogy­ e viszonyokban van megadva nyitja azon el­térő leleteknek, melyek az üde choleraürülékek hatására vonatkozólag a különböző búvárok kísérleteinél mutatkoztak. Budapest 1873 sept. 8. Szemhéj képlések, hámrákos újképletek kiirtása után.1) Kovács József tanár sebészi korodájáról a budapesti m­. kir. egyetemen. Szilágyi Ete­­r. mestőnövendéktől. (Folytatás). (Mindkét szemhéj és az arcz egy részének utonképlése, egynyelű lebeny használatával) *) *) L. az OHL. 37. számát. -

Next