Orvosi Hetilap, 1873. október (17. évfolyam, 40-43. szám)
1873-10-05 / 40. szám
— 1 0 699 -700 alakokból állanak, melyeket minden rohadó folyadékban milliárd meg milliárd mennyiségben lehet találni, honnan van mégis azon különbség, mely a VII. és IX. kísérletben az ugyanolyan gombaelemeket tartalmazó friss choleraürülék és régi rohadó folyadék hatása között mutatkozott ? A lassú légáram a choleraürülékből csaknem kizárólag ezen apró gombaelemeket ragadja tovább, melyek mint láttuk az élettani hatásukra nézve közönyös felfogó közegek befolyását az állati szervezetre képes kártékonnyá változtatni? A choleraürülékek hatásának magyarázására váljon szükséges-e valamely sajátszerű oly alakelemeket felvenni, melyek az optikai vizsgálatok elől eddig elő elvonták magukat ? avagy megelégedjünk-e azon közönséges gombaelemekkel, melyek kétségen kívül találhatók a hatni képes choleraürülékben,—melyek talán az által hatnak, hogy a különböző talajba a bélhuzamba, szövetekbe, vagy a vérbe jutva ott táplálkozási folyamatuk folytán oly vegy bomlásokat hoznak létre, melyeknek a különböző talajhoz képest különböző természetű és hatályosságú terményei kártékonyan hatva a jellegző kórtüneményeket lennének képesek előidézni ? eldönteni még ez idő szerint megközelítőleg sem lehet. Mindenik nézet mellett lehetne pro et contra sok érvet felhozni, ismereteink jelen állásán azonban az ily találgatások nem sok hasznot hajtanának a kérdés positív értésére. Bár így a choleraürülékek hatóanyagairól azok hatásainak lényegéről e töredékes kísérletek megtétele után sem vagyok képes magamnak sokkal biztosabb képzeletet alkotni mint azelőtt, sőt éreznem kell Madách Luciferé azon mondásának: „Minden dolognak oly sok színe van, hogy aki mind azt régi észleli, kevesebbet tud mint első pillanatra, s határozatra jönni rá nem mer,a mély igazságát, azonban azt hiszem e kísérletekből legalább a choleraürülékeknek hatásmódjára némely pozitív eredményt mégis lehet elvonni. Ez eredményeket pedig a következő pontokban vélem összefoglalhatni. 1. Az üde choleraürülékek kártékony hatással vannak az állati szervezetre, mégpedig úgy látszik, hogy a különböző állatoknál különböző mértékben. 2. E kártékony hatás fő és majdnem kimaradhatlan jelenségei történjék a choleraürülékeknek a szervezetbe való kebelezése bármiképen — a gyomor és bélhuzamon mutatkozik, annak kisebb nagyobb fokú lábos változásaiban. 3. A mesterségesen előidézett gyomor és bélhurut fogékonyabbá teszi az állatokat e kártékony hatás irányában. 4. Nem fertőztelenített choleraürülék részecskékkel telített légáram belehelése hasonló tüneteket idézhet elő, mint a gyomron-végbelen vagy az edényrendszeren keresztül történő bekebelezés; míg a carbolsavval fertőztelenített choleraürülék részecskékkel teli levegő belégzése úgy látszik, hogy egészen ártalom nélküli. 5. Nem fertőztelenített choleraürülékekből a légáram apró gombaelemeket ragad tova, melyek kedvező talajba jutva buja tenyészetnek indulnak és hirtelen felszaporodnak, míg a carbolsavval fertőztelenített choleraürülékből tova ragadt gombaelemek tenyészésre képtelenek. 6. A choleraürülékek alakelemükből megszabadítva, tisztán vegyi alkatrészeiknél fogva, ugyanazon kórtani hatást képesek előidézni, mint alakelemeikkel együtt. Még csak az első ponthoz kívánok némely megjegyzést csatolni. Azon búvárok közül, kik a choleraürürülékek hatását tanulmányozták, Meyer, Crocq, Legros és Goujon csak az üde choleraürülékek beadásánál tapasztaltak hatást. Thiersch pedig csak akkor, ha a choleraürülékek már bomlásnak indultak. Burdon-Sanderson pedig azt találta, hogy úgy az üde mint a régi choleraürülék hatályos. P o p off szinte hatályosnak találta mind a két féle ürítéket, csak hogy az üde ürülék szerinte cholera jelenségeket a régi pedig putrid-mérgezést idéz elő az állatokon. Legtöbb munkában mely a cholerajárvány keletkezésével, elterjedésével és lefolyásával foglalkozik a choleraürülékekben felvett fajlagos méregre vonatkozólag az a nézet van felemlítve, hogy az csak bizonyos idő múlva fejlődik ki vagy válik hatékonnyá az ürülékben. Felhozzák e nézet támogatására egyfelől Thiersch kísérleteit, másfelől azon tapasztalati tényt, hogy orvosok, ápolók kik cholera betegekkel vannak, kik el nem kerülhetik az ürülék behatását, aránylag ritkán fertőztetnek, míg a hullákkal bánók, leginkább pedig a már több ideig állott ürülékkel bemocskosodott ruhaneműeket kezelő mosónők fertőztetnek kiválólag. Nekem úgy látszik, hogy egyik vagy másik nézet mellé állani kizárólag, egyoldalú. Nagyon valószínű, hogy maguk az üde, — értve alatta a kiürítés után rövid idő múlva felhasznált ürítőket,— ürítékek is különféle képen hatnak. Én fenntebbi kísérketeteimben a kiürítés után egy-két óra múlva használtam fel a bacteriumokkal minden esetben tömve talált ürítékeket és kisebb nagyobb hatást majdnem mindig találtam. Itt csak egy körülményre hívom fel a figyelmet. Némely búvár az üde choleraürülékben nem talált semmiféle vagy csak igen gyér mennyiségű közönséges rohadó folyadékgomba elemeket. Mások tömve találták azokat ily gomba alakokkal. Douglas Cuningham vizsgálatai pedig oda mutatnak, hogy a cholera különböző szakaiban kiürített ürülékek különböző viszonyban tartalmazzák e gombákat, ahhoz képest mint a betegek a béltartalmaimat kevesebb vagy több ideig tartják vissza bélhuzamukban. Azon vizsgálatok folytán, melyek a rohadásra nézve eddig előtétettek, a gomba tartalom mennyiségét mindég kritériumul vehetjük fel a bomlás fokának megítélésére nézve. E körülmény folytán valószínű, hogy az, mit „üde choleraürülék“-nek nevezünk, egy esetben a kiürítéskor még valósággal üde, még bomlásnak nem indult, míg máskor már a kiürítés pillanatában mint rohadó folyadék áll rendelkezésünk alatt. E körülményre kísérleteimnél eddig elő figyelmet fordítani nem volt időm, nem vizsgálhattam azt, hogy a kiürítéskor gombamentes ürülék hatása eltér-e az eleitől fogva gomba telt ürítők hatásától, hanem nekem úgy látszik, hogy e viszonyokban van megadva nyitja azon eltérő leleteknek, melyek az üde choleraürülékek hatására vonatkozólag a különböző búvárok kísérleteinél mutatkoztak. Budapest 1873 sept. 8. Szemhéj képlések, hámrákos újképletek kiirtása után.1) Kovács József tanár sebészi korodájáról a budapesti m. kir. egyetemen. Szilágyi Eter. mestőnövendéktől. (Folytatás). (Mindkét szemhéj és az arcz egy részének utonképlése, egynyelű lebeny használatával) *) *) L. az OHL. 37. számát. -