Orvosi Hetilap, 1874. február (18. évfolyam, 5-8. szám)
1874-02-01 / 5. szám
71 Az ideg környi részén lerakodott zsírszövet górcsős elváltozást nem mutat. Mennyivel az ülideg vastagságra és tömöttségre nézve a középideget felülmúlja, annyival kifejezettebbek a fenntebb leírt elváltozások a vittánczban elhalt beteg hullájából nyert ülidegben. Ezen idegnek eredetileg 20-nál több kötege 8 — 13-ra csökkent (az utóbbi szám az idegnek az álnyílásból való kilépésénél számíttatott); a köröndös kötegek szintén lelapítottnak mutatják; a bőséges zsírszövet, mely az ideget környezi, fénylő sárgás színezetet kölcsönöz neki. A vérrel túltelt idegtápláló edények megmagyarázzák a rostos kötszövetbe beágyazott és fenntebb említett vérömlenyeket. Számtalan orsó alakú magvak okozzák, hogy a kötszövet igen tömöttnek mutatkozik, míg a Schwann-féle hüvelyek dús magtartalma csak azon magsarjadzással hasonlítható össze, mely a gyermektüdésnél fordul elő. Azon kérdés, hogy vájjon az utóbb említett magvak a kötszöveti vagy a hámsejtekhez tartoznak-e, mindeddig Boll legújabb vizsgálatainak daczára is, nyílt kérdés; nekem azonban sikerült egy hosszmetszetnek szétzilálásánál — mely metszetek kiválólag mutatják a magvak nagyszámát — egy sejtet észlelni, mely inkább lemezalakú, ötszögű volt, három nyúlványnyal volt ellátva, s ilyképen határozottan belhámszerű jelleget mutatott. (2-dik ábra b). A gerinczagyban észlelhető elváltozások. A puszta szemmel észlelhető elváltozások a bonczleletben tartalmazzák. Az edények vérbősége és a gerinczagyburkok tömöttsége hosszabb tartamú lábfolyamatra mutatnak. A górcsői vizsgálat elváltozásokat mutat a véredényekben, a központi csatornában, a gerinczagy fehér és szürke állományában. Első sorba helyezzük a véredényeket, mivel az azokban mutatkozó elváltozások legelőbb tűnnek fel, s mivel a gerinczagy kötszövetével szorosabb összefüggésben vannak. Valamint a léceket kísérő, úgy a hossztengelyben lefutó viszerek (venae laterales) lefolyásukban kanyarulatosak, azaz meghosszabbodottak és megvastagodottak. (L. 3-dik ábra v.l. a.) A megvastagodás nagyobb részt a külburkot illeti, mely úgy mint a léczek hajszáledényei, bő magsarjadzást mutat. A központi csatornának egyes szerzők által tagadott, mások által ismételve létezőnek állított savas kenneke a jelen kórodai esetben valóban észleltetett, mert nem csak hogy haránt metszeteken azoknak árterében rostonyaczafatokhoz hasonló alvadékok (1, 3-dik ábra c.l. a.) találhatók, hanem annak felbümbólése oly képet nyújt, mint amilyent idült agyvízkórnál az agy oldalgyomrácsaiban szoktunk szemlélni. A hámsejtek csillszőreiből azoknak szabad szélén csak egy pálizikaréteg ismerhető fel, mely a vékony bél felhámjával hasonlítható össze; egyes felhámok, különösen a mélyebben fekvők két három magosát, s e mellett finom szemcsés külemet mutatnak; a központi csatornát környező kötszövetréteg tömöttebb és nagyon emlékeztet reczés porczszövetre, s a csatorna oldalsó részein egy-egy sejtmagosahalmazt mutat. A szürke állományban azon feltűnő körülmény észlelhető, hogy a legnagyobb négy dúczsejtcsoport (tehát a három nagyobb a mellső szarvakban, a Clarke-féle oszlopoknak megfelelő legnagyobb a hátsó kötegekben) gyűrűszerűleg környező kötszövet által szabatosan elkülönítvék egymástól. A Hartnack-féle górcsőnek immersióval járó 10-dik számú lencséjével ezen kötszövetben egyes szétszórt magvak ismerhetők fel, melyek a Rolando-féle kocsonyás állományban oly nagy mérvben gyarapodnak, mint ezt az ilidegnél leírtuk volt. Maguk a dúczsejtek nehézkes, rögös küleműek, s túlfestett metszeteken is a nyaki és ágyéki rész mellső szarvaiban, de túlnyomólag az előbbiben közönyös viszonyt mutatnak karmin irányában. Ily dúczsejteken azután a magcsa sem ismerhető fel, a sejtek rozsdaszínűek, festenyrögökkel ellátvák, s csak nyúlványaik, melyeken csekély hosszanti csíkoltság mutatható ki, gyengén színezettek. Körülöttük világos udvar látható, melyben azonban egyes helyeken sötét magcsákkal ellátott kerekded és számra nézve 2—3 sejt emelkedik ki a színtelen háttérből. Eltekintve a léczek magcsabőségétől és a véredényeknek vörös vértekecsekkeli túlteltségétől; a fehér állomány a mellső kötegek nagyobb sértetlenségét mutatja, hol még könyen megkülönböztethetők a tengelyhengerek. Az oldal és hátsó kötegekben az összes szövet magvakkal vegyes, meglehetősen tömött szemcsés tömeg gyanánt mutatkozik. A gerinczagyból eredő idegtörzsöcskék kicsinyben ugyanoly kórképet mutatnak, mint a közép- és ülideg. 2. ábra. Az ülideg hosszmetszete . b=belhámsejt. 3. ábra. A gerinczagy átmeszetének hátsó része kis viztáncznál: c. 1. = canalis centralis, v. 1. = vena lateralis. g=ideg dúczsejtek. 72