Orvosi Hetilap, 1874. április (18. évfolyam, 14-17. szám)

1874-04-05 / 14. szám

B fizetési ár: helyben és vidékén egész évre 10 írt., félévre 6 frt. A közlemények és fizetések bérmente­­sitendők. Hirdetésekért aoránkint 15 új kr Meg­jelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségi nádor-utcza 12. sz., és Kilián György könyvkereskedését.«» váczi-utcza Drasehe-féle házba». ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kóron­vázlat közlönye. Tiaeian­­y­olc­ad­ik é­vfolya­m. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Ú­rt.ink­t.7i tanár. Tartalom: M­i­h­á­­­k­v­i­c­s G. tr. Előleges közlemény a turkamirigy fejlődéséről. — Balogh K. t­r. A bolygidegek sértéseinek befolyásáról a tüdők bántalmazására. (Folyt.) — Doll­inger Gy. Közlemények Navratil t­r. korodájából. IV. V. — K­ö­v­é­r K. tr. Adatok a himlő gyógytanához. (Vége). — Könyvis­mertetés. Heber die Therapie der Magen-Krankheiten v. Prof. Leube. L­ap­sz­e­m­­­e. A légenysavas diazobenzol hatásáról. — A vérátbocsátás egy esete. — Szemcsés és zsíros elfajulás postáznál. Tárcza. Elnöki beszéd a magyar orvosi könyvkiadó társulat 1874. mart. 31-kén tartott közgyűlésén. — Korytnicza. (Folyt.)­­ Vegyesek. Budapest, 1874. Április 5. Előleges közlemény a turhamirígy fejlődéséről. Mihálkovics Géza tr., egyetemi magántanártól, Strassburgban. A turhamirígy (gl. hypophysis) nem a garat hámjából képződik, — mint taníttatik, — hanem a kültaka­rónak egy részéből. Lényeges különbség ez, mennyiben első esetben az alsó, másodikban a külső csirlemezre vezetendő vissza annak első eredése. Az eddigi vizsgálók Rathke-től kezdve egész W. Mül- t­e­r-ig e tekintetben csalatkoztak, mert a turhamirígyet az előbélnek felső vak végéből származtatták. Számos vizsgálat meggyőzött arról, hogy ezen vak vég nem lesz turhamirígygyé, hanem egy kis öblöt képez, mely később elsimul, — ellenben hogy a turhamirígytasak a garathártyának (Rachenhaut) a fejtől való eredése és a fej alapja közötti külső zugnak felel meg. Kezdetben a két képlet derékszög alatt ütközik össze, ké­sőbb a fej alapjának lefelé való hajtásával hegyes lesz, azután a garathártya egészen odafekszik a fej alapjához, s így egy kis lapos tasak származott: a leendő turhamirígy. Most a ga­rathártya a bevett közönséges szólásmód szerint megreped. E folyamatot olyannak találtam, hogy a középső lemez elemei e helyről visszahúzódnak, ennek folytán a külső és alsó lemez érintkezik, s miután e hámból álló képlet véredényekkel nem bír, nem tápláltatik és szétfoszlik, így jön létre a közlekedés a szájöböl (Mundbucht) és fejbél között. A­mint ez megtörtént, a fej alapján két tasak van: egy mellső nagyobb és egy hátsó kisebb, s a kettő egymástól a fej alapján egy kiemelkedés — a garathártya volt lelépési helye — által választatik el. A mellső nagyobb öblösödés, mely az előadottak nyomán a kültakaróból kép­ződött, lesz a turhamirígy; a hátsó kisebb lassan kint elsimul, s a garatboltozat legmagasabb helyének felel meg. Az eddigi észlelők tévedtek, midőn a turhamirígyet a garat hámjából származtatták, de tévedtek abban is, midőn e folyamatot beburjánozásnak írták le, mert ez nem m­ás, mint a kültakarónak már kezdettől fogva az előagy alapján fekvő részlete, mely az előagyhólyagnak túlnyomó kifejlődésével lát­szólag mindinkább hátra húzódik, tulajdonkép azonban már kezdettől fogva azon a helyen fekszik, hol később található. Kezdetben a turhamirígytasak és előagy között a középső lemez csak egy réteg sejtsorozatból áll, — felületes vizsgálatnál még ez sem vehető ki, — úgy hogy a tasaknak egész mellső felülete az agy alapjával érintkezni látszik. Ezen elemek azután a tasak oldalfalai körül igen, de felső vak vége körül nem gyarapodnak, s így történik, hogy a közötti agy alapjának egy kis kiöblösödése, a leendő tölcsér, a turhamirígytasak csúcsához hozzáfekhetik. A kötszöveti elemek azután az agy alapja és egyúttal a turhamirígytasak oldalfalai körül erősen szaporodnak, s így folytatódik azután azon fejlődési folyamat, melyet W. M . 11 e­r vizsgálataival nagyrészt megegyezőnek találtam. Megjegyzem még, hogy a háthúr (chorda dorsalis) végét emlősöknél egészen a turhamirígytasakig követhettem, de azzal fejlődésileg semmiféle összefüggésben nem találtam. Kez­detben tehát a házhoz egész a garathártya lelépéséig terjed, azaz egy lefelé tekintő kampószerű hajtást ír le (olyan mint egy püspöki pásztorbot). Később a török nyeregházban találjuk felfelé kanyarodva, vége egész a csonthártyáig terjed. Míg később mellső csúcsa vékony fonallá húzódik ki és egészen elsatnyul. Ezen vizsgálatok emlősökre (házi nyulakra) vonatkoznak. 4 mm. hosszú házi nyúléblénynél turhamirígytasak még nincs, a garathártya függélyesen lép le. 7 mm.-nyieknél már meg van a tasak és kezd a garathártya szakadozni. 8—9 mm.-nyieknél mindkét leírt öblösödés jól látható már. Bővebben e tárgy fejtegetésébe bocsátkozni jelenleg nem tartom szükségesnek, miután a végleges dolgozat egyéb ada­tokkal együtt nemsokára megjelenend. A bolygidegek sértéseinek befolyásáról a tüdők bántal­mazására.1) Balogh K. tar-tól Budapesten. (Folytatás). Miután találtam, hogy a felső és alsó gégeidegek át­metszése épen úgy mint a bolygidegek folytonosságának megszakítása a tüdőkben lobos bántalmat eredményez, azt *) Az OHL. 13. számában 231. hasáb felülről 5. sor „gégecsíp* helyett olvasd „gégsíp" ; 9. sor „kitűnő* h. olv. „kitevő.“ 14

Next