Orvosi Hetilap, 1874. április (18. évfolyam, 14-17. szám)

1874-04-05 / 14. szám

vizsgáltam, hogy azon kóros folyamatban mennyi része van a felső és mennyi az alsó gégeidegeknek, minélfogva házi nyulaknál külön-külön csupán majd a felső, majd az alsó gégeidegeket metszettem át. Azon állatok közül, melyeknél a felső gégeidegeket metszettem át, szolgáljon például a következő házi nyúl, mely sárga színű, feketeszemű volt, s január 29-kén, midőn rajta azon műtétel végrehajtatott 1440 gramme-ot nyomott. Ezen állat a műtétek­, melynél a felső gégeidegeknek úgy belső mint külső ága átmetszetett, igen jól kiállotta, s azonkívül hogy légvételei valamivel szaporábbak és felüle­tesebbek lettek, s azok alatt orrát erősebben mozgatta, ki­légzése pedig nehezebbnek mutatkozott, rajta semmi lénye­ges változást se lehetett találni. Itt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az átmetszés a szívog­­ramus cardiacus, közönségesen lenyomó idegnek — nervus depressor — ne­vezve) eredésén innen történvén, az a központi csonkkal össze­függésben maradt, minélfogva a szívműködések ezen oldalról változást nem szenvedtek, s így általában nem változ­tak meg. Február 7-kén a testsúlya 1200 gramme-ot tett ki, a műtétéi helyén a seb egészen meg volt gyógyulva, s a légzés olyan volt, mint a műtétéi napján, egyébként pedig az állat elég tűrhetően érezte magát. A tüdőkben kivehető változá­sok nem mutatkoztak. A hőmérsék 37%-nél nem emelke­dett magasabbra, milyen magas műtétei előtt is volt. A súlyfogyást, mely a 16%-ot meghaladta, abból véltem megfejthetni, hogy a házi nyulak a bolygidegek vagy ezek ágainak átmetszése után egyáltalában keveset esznek, s ezen étvágytalanság semmi arányban sincs a műtétellel járó, egészben véve nem felettébb nagy sértéssel, s alkalmasint abban találja okát, hogy a szóban levő bántalmazás a lég­zésre kisebb-nagyobb mértékben zavarólag hat, mi azután a táplálkozás roszabbodását vonja maga után. Február 9-kén 1200. 14-kén nemkülönben 16-kán pedig 1180 gramme-ot nyomott, míg mártius 30-kéig test­súlya 1000 gramme-ra szállott alá. A légvételek 14-dikétől mind inkább és inkább nehezkedni és gyérülni kezdettek. 31-dikén a légvételek száma perczenkint 50 -60-nál — mi házi nyulaknál igen kevés — nem volt szaporább, s azok igen nehezen és lihegve történtek. Az állatot ekkor, hogy a tüdőket láthassam, a nyúlt agyba tett szúrással megöltem. Azt ismét megmérve, annak súlya 970 grm-nál nem volt több, s így az összes súly veszteség a 36%-ot meghaladta. Bonczoláskor, melyet az állat megölése után azonnal végrehajtottam, a szenyes vörhenyes-fehér tüdők a mellkas megnyitásakor összeestek, de a jobb, mely sötétebb színű volt, csekélyebb mértékben mint a bal; ha pedig azokba levegőt fújtam, a bal teljesen és egyenletesen kitágult, míg a jobb csak felényire, s ez három helyen köldökszerű behúzódásokat mutatott, melyek egyenetlen alakúak, 1—4 milliméternyi átmérőjűek voltak, s helyenkint egészen 3 milliméternyire hatottak a mélybe. Ezen helyek sárgás-veres foltokként tűntek le, s úgy a májhoz hasonlítható összetartá­suk, mint a metszlapon vérdúsabb voltuk által eltértek a szakadékony tüdőszövettől, mely azoknak szomszédságában igen vizenyős volt. A bal tüdőben némi vérbőségen és vizenyőn kívül semmi említésreméltót se találtunk, míg a jobb tüdő egész kiterjedésében a szövetek alakelemei duz­­zadtabbaknak látszottak. Az említett behúzódások helyein a légürcsék sejtekkel voltak kitöltve, melyek legna­gyobb részben jelentékeny nagyságúak és gömbölydedek voltak, itt-ott azonban merevfalú növény-parenchymsejtekre, nemkülönben szájbeli lapos hámsejtekre lehetett akadni. Úgy az utóbb említett hám- mint a gömbölyded sejtek szemcsésen átváltozva és szétesésben voltak, sőt úgy a sejt­szétesésből származó szemcsehalmazokat, mint egyes igen apró fénylő szemcséket is lehetett látni, mely utóbbiak lomhán bár, de egy irányban mozogva, folytonosan előre haladtak. Ezenkívül a szóban levő helyeken a tüdőgyurma szinte tele volt gömbölyded, oly módon szemcsésen átváltozott sejtek­kel, de a sejtcsoportok között még mindig bőven volt köz­­anyag, valamint a véredények vérrel igen telve találtattak. Az átváltozott helyeket elszigetelt apró lobgóczoknak tekintem, melyek a száj­űrből növényi parenchym­ és hám­sejteknek a tüdők belsejébe jutása folytán keletkeztek. A hámsejtek szemcsésen szétesve, úgyszinte a merev paren­­chymsejtek lobos tényezőként szerepeltek. A szemcséket, melyekbe mind ezen bejutott idegen hámsejtek, mind a tü­dőkben keletkezett sejtek átváltoztak, úgy egyszerű szövet­törmeléknek, mint micrococcus­ok, bacterium termo vagy épen monasoknak tekinthetjük, s a mozgásokat akár szem­csés (Molecularbewegung), akár pedig szervinek nevezhetjük; annyit lehetőnek tarthatunk, hogy idegen anyagoknak egé­szen a tüdők szövetéig jutása oly folyamatokat eredmé­nyezhet, melyek végül sárga gümőképződésre vezethetnek, mint ez a jelen esetben a behúzódások helyén a lobos­ szár­­mazású sejtek szemcsés átváltozása által határozottan útban volt, s meglehet, hogy ezen az úton kutatva rájöhetünk, azon tények megfejtésére, melyek a gümők ragályossága mellett látszanak szólani. Nem valószínűtlen, hogy bármely idegen anyag, mely a tüdőkbe jutva, itten apró góczokban lehot képes előidézni, sárga gümőképződést hozhat létre. A tüdők súlya 8.17 grm. volt, s így 100 grm­. test­súlyra 842.27 m­grm. jutott, mely jelentékeny súlyszaporo­dást legnagyobb részben a vérbőségből, vizenyőből, s némi részben a baloldalon levő sejteknek túlképződéséből lehet megérteni. A szív vérrel volt tele. A máj (42.52 grm., 100 grm. testsúlyra 4.3785 grm.) és a vesék (8.14 grm., 100 grm. testsúlyra 8 . 8.86 mgrm­.) vérszegények és szemcsés átváltozásban voltak. Ezen eset mutatja, hogy a felső gégeidegek átmetszése, minthogy a gége nyakhártyájának érző idegein kívül az alaphangporczi izmok­­(musculi cricothyreoidei) idegei lesz­nek hüdöttekké, a tüdőkben szinte idézhet elő lobos folyama­tot, habár kisebb mértékben történik ez, minek okát abban kereshetjük, hogy az alsó gégeidegek sértetlenek lévén, a gége az alaphangporczi izmok hüdése után még meglehe­tősen záratik, minélfogva a légutakba és a tüdőkbe idegen anyagok kevésbé juthatnak, de mégis behatolnak azokba akkora mennyiségben, hogy érintkezésük a tüdők szövetével lobot hozzon létre. Hogy mennyire veszedelmes lehet a felső gégeidegek átmetszése, mutatja a következő eset is, melyben 810 grm.-os házi nyúlnál azon műtétéit február 2-kán délben végeztem, s mely 6-ról 7-re következő északa, tehát hato­dik napra meghalt , miután súlya 670 grm-ra esett le, mi nem egészen hat nap alatt több mint 17% súlyfo­gyást tesz ki. Az állat a műtétei után többé nem evett. Bonczoláskor a sertés helyén nagy mennyiségben túrószerűen

Next