Orvosi Hetilap, 1874. május (18. évfolyam, 18-22. szám)

1874-05-03 / 18. szám

mind a két kór új képletei ugyanazon szövettani alkatot mutatják; erről különben még alább bővebben fogok tárgyalni. Két hóval azután, hogy a beteget láttam, ez meghalt általános marasmus és az erők kimerültsége következtében. A bonczleletből csak a következőket akarom kiemelni: A gümők több belső szervben is találtattak, t. i. a garat, a gége, légcső, gyomor és a vékony belek nyakhártyáján. A két utóbbi szervre nézve azt akarom megjegyezni, hogy akkor, midőn Virchow a dagokról művét írta, a gyomor- és béllepra még nem volt ismeretes.1) A garatban 3 félmogyoró-nagyságú, a gége hátsó falán 1, a légcső felső részének hátsó falzatán 2 lencsenagyságú gümő találtatott, mindnyájan még a rendes felhámmal fedve. A gyomorról rajzot készítettem, melyet itt mellékelve lehet látni. A gyomor nyakhártyáján, mint a rajzból látszik, 6 gümő volt, melyek közül 2 lencsenagyságú még a rendes felhámmal fedve, 4 pedig nagyobb és fekélyes felületet mutat; ezek közül a csukbillentyű mellett levő a legnagyobb, t. i. babnagyságú és felszínén egy mélyenható az ulcus perforans-hoz hasonló fekélyt mutat. (A rajz a természetinek fele nagyságában van készítve). A vékony belekben végre 8—10 lencsenagyságú nem fekélyes gümő elszórva találtatott. A jobb kéz most egészen hiányzott, miután ez még az életben önkéntes kiízesülés útján magától levált. Az elgenyedés azonban már az alkarra is el volt terjedve, úgy hogy ennek alsó x/3 részében a lágy részek elmállottak és az alkarcsontok megfelelő kiterjedésben részletesen lecsupaszítva előnyúltak. A jobb lábtalpon kívül, melyen a lágy részek elmállása nagyobb kiterjedést nyert volt, a bal lábtalp közepén is a bőr és a bőr alatti részek el voltak genyesedve, úgy hogy itt is az aponeurosis plantaris kisebb kiterjedésben már szabadon feküdt. Ezen hullának feje, lábai és azon zsigerek, melyekben gümők találtattak, az általam felállított bukaresti museumban conserválva tartatnak. (Az előadás alkalmával az egyik lábtalpból egy darab gümőkkel sűrűen fedett bőrt és ezenkívül még több apró, egyes gümővel ellátott bőrdarabokat a test különböző részeiből előmutattam). A lepra második esetét 1873-diki február havában egy brailai születésű 15 éves oláh tanulónál szinte a Koltza-kórodában észleltem, kiről előadásomkor fényképet mutattam elő és azt az orvosi egylet könyvtárának felajánlottam. Ezen fiú korára nézve erős testalkotású volt, de a kór már 4 évig tartván, vérszegény lett, bőre sápadt és izmai petyüdtek. Ezen betegnél gümők az arczon, nyakon, végtagokon és a szájpadláson voltak, holott a törzsön nem látszott egy sem; de a gümők a test egyéb részein sokkal számosabbak és nagyobbak volának mint az első esetben; csak kevesen voltak babnagyságúak, legtöbbnyire félmogyorónyiak és még nagyobbak. A szemöldökön és az állón igen összehalmozvák, úgy hogy különösen amazok nagyon előreugrók lévén, az arcz többi dagjaival együtt oroszlán kinézést adtak a betegnek. A gümő állománya — ellentétben az első eseteihez — különböző vala, ti, majd keményded, majd puhább, majd végre látszólag hullámzó; a gümők nem csak kizárólag a bőrben léteztek, mint az első esetben, hanem sokan, különösen a végtagokon a bőr alatti kötszövet mélyebb rétegeiben fészkeltek, úgy hogy több helyen sűrűen egymást érve, halmazokat vagy lánczolatot képeztek; sokszor a bőr nem is mutatott felettük még semmi felemelkedést, s azt sokszor még redőkbe is lehetett a gümők felett felemelni; másutt azonban ezek már a bőrhöz tapadva találtattak, s még másutt végre a bőr felszínén gümőképen is kinőve és fekélyesedve valának. A bőr felületén dagot képező gümők vagy sima és rendes felhámmal fedett felülettel birtak, vagy sötétbarna, száraz és göröngyös kéreggel voltak fedve; a kéreg felemelése után az ily gümő vérző és kevés genynyel fedett felületet mutatott. Láznak semmi nyoma sem volt, az étvágy és álom rendes, fájdalomról nem panaszkodott a beteg sehol, sőt a gümők nyomására is alig voltak érzékenyek. A szájpadláson és vitorlán 3 babnagyságú gümő látszott, kékes vörös színt mutatván. Ittott a végtagokon egyes mélyen benyomott fehér sugaras hegek látszottak, melyekről a beteg azt mondja, hogy ily gümők gyógyulásából maradtak vissza; a beteg nem fekszik, hanem fennjár. Az állalatti és lágyékmirigyek közül 1—2 kissé dagadt; a többi szervek nem mutattak semmi rendellenességet. Itt sem volt nehéz a kórisme, mert: a) a bujakóros betegek közt egyik sem tart 4 évig ugyanazon egyformaságban, sőt ellenkezőleg ezekre nézve az a jellemző, hogy alakjai igen változékonyak, a nehezebbek felváltják a könyebbeket, holott épen a pokolkórra nézve jellemző a köteges bántalom állandósága; erről még alkalom lesz alább bővebben tárgyalni; b) a syphilis uberculosa egyre lehaladtabb, vagy ha még picord-ral akarunk ') Ö t. i. említett művének II-dik kötetében az 519. lapon szó szerint e következőket mondja : „Genau bekannt sind von ihnen (den Lepra-Eruptionen der Schleimhäute) jedoch nur die der Augen, der Nase, des Mundes und des Kehlkopfes, während es zweifelhaft ist, ob auch andere Schleimhäute in gleicher Weise leiden können Es ist ziemlich häufig, das colliquative Durchfälle gegen das Ende des Lebens auftreten, aber manche von ihnen sind sicherlich anderer Natur, z. B. dysenterischer, und es ist noch auszumachen, ob es eine eigentliche Darmlepra giebt.“ Rindfleisch és Förster azonban már említik a bélleprát. Nem ismerem ugyan azon casuisticus eseteket, melyekre ők támaszkodnak, de minden esetre azoknak újabb keltüeknek kell lenni, mint \. idézett szavai.