Orvosi Hetilap, 1874. május (18. évfolyam, 18-22. szám)
1874-05-03 / 18. szám
333 334 szólam, egy harmadlagos alakja az alkatbeli bujakórnak, s nem lehet, hogy mellette még más bujakóros tünemények, mint gammák, csontbetegségek, vagy az orr- vagy szájüreg fekélyesedése stb. ne volnának jelen; de mindezekből nem találtatott egy sem, és oly kevéssé lehetett az elsődleges bujakórnak egy nyomát feltalálni; végre c) a lepra egy kétség kívüli esete már általam Romániában constatálva lévén, kétség nem lehetett ezen eset kórisméje felett sem, minek utána a syphilis kizáratott. A meddig a beteget alkalmam volt észlelni t. i. 1873-diki május haváig, az jodkaliummal kezeltetett, de minden eredmény nélkül. A kórházbani tartózkodás, a tisztántartás és jó táplálkozás következtében a fekélyes gümők között igen sokan tisztultak ugyan, úgy hogy sima és ép felületet kaptak, de annál több új gümő támadását, különösen a felső végtagok bőr alatti kötszövetében lehetett constatálni. (Folytatása következik). A mesterséges vesebántalmaknál előfordul a hengeres képletekről. Hőgyes Endre tr. magántanártól Budapesten. (Folytatás). Ami a zsíros hengereket illeti,azoknak megjelenése mindig feltételezi azt, hogy a kanyargó csatornákban már zsírosodási folyamatok jelenjenek meg, így a fenntebb említett kísérleteim egyikében a tubulus contortusban már 9 óra múlva megjelent a zsírosodás és a vizeletben csak a 4-dik napon mutatkozott a zsíros henger. Az ívesen kanyargó húgycsatornákban a zsírosodás jelleme a következő. A Bowmann-féle tok bélfaláról lehulló nagy világos sejtek szétesési folyamata más jellemet ölt. A rendes szétesés folytán — mint említettem — oly szemcsék keletkeznek a népszerű hám részére, melyeknek egy része eczetsavban feloldódik, a másik pedig nem. Az eczetsavban fel nem oldódó szemcsék aetherrel és benzinnel semmi változást nem szenvednek. A szétesési szemcsék alakja egyes nagyobb protoplasma daraboktól az elenyésző csekélységű szemcsékig megyen által. A lob inger behatása után egy idő múlva a széteső sejtek oly szemcséket produkálnak, melyek kerekek a fényt erősen törik és eczetsavban nem oldódnak, míg aetherrel, benzinnel kivonhatók, jeléül hogy zsírcseppek. E folyamatok fellépte után jó idő telik el, míg a vizeletben zsíros hengereket találunk. A fehérnye már ekkor jelen van benne, az áttűnő homogén és a szemcsés hengerek vegyest találhatók a górcső alatt. Végre azonban a zsírszemcsék is megjelennek a szemcsés hengerek szemcséi között, jeléül annak, hogy az egyes elzsírosodott húgycsatornák kitolt hámsejtjei is elérkeztek az alább eső húgyútakba. A zsíros henger nem tekinthető egyébnek, mint a tubulus contortusok elzsírosodott hámjának, melyet a lecsorgó vizelet áram sodort az alább fekvő húgyútakba, melyeknek alakját vette fel magára. És csakugyan, ha vizsgáljuk e hengereket, azt tapasztaljuk, hogy ezeknek zsírszemcséit is ki lehet aetherrel és benzinnel belőlök húzni, mikor aztán egyszerű szemcse henger áll a szemlélő előtt, melynek ugyanazon vegyi tulajdonságai vannak, mint az egyszerű szemcsés hengernek, t. i. hogy meleg vízben és hígított savakban felolvad. Ha gyógyulással végződik a mesterséges lábfolyamat a megváltozott jelenségek, szabály szerint a következő rendben tűnnek el a vizeletből. Előbb eltűnnek a zsíros, azután a homogén áttűnő hengerek, utóljára a fehérnye is. Tehát röviden ismételve mesterséges vesebántalmaknál, a következő hengeralakok lépnek fel. 1-ször. A normális szemcsés hengerek nagyobb mennyiségben. 2 szor. Áttünő homogén hengerek, különböző átmeneti alakokkal a szemcsés hengerbe. 3-szor. Elzsírosodott hengerek, hasonlítván részint a hyalinhoz, csak hogy benne zsírszemcsék léteznek, részint a szemcsés hengerekhez, csak hogy egyes szemcsék helyén zsírcseppek tűnnek fel. E hengerek mindig a finomabb húgyutak változásával vannak kapcsolatban. Oly vesebántalmaknál, melyek zsírosodással nem járnak (tengeri nyulakra vonatkozólag), mint a viszér lekötés és a heveny cantharidin mérgezés, zsíros hengerek nincsenek a vizeletben, csak szemcsés és homogén hengerek. Míg ha idült cantharidin mérgezésnél a kéregállományban elzsírosodás lép fel, vagy erőművi veselobnál, ha a zsírszemcsék megjelennek a kanyargó húgycsatornák pépszerű hámában, a vizeletben is megjelennek a zsíros hengerek. A vizeletben megjelenő hengerek tehát mindig tükre gyanánt szolgálnak azon változásnak, melyek az ívesen kanyargó húgycsatornákban lefolynak. Ha ily mesterséges vesebántalmaknál azt tapasztaljuk, hogy a vizeletben csak a normális hengerek vannak megszaporodva, el lehetünk készülve, hogy ha rögtön leöljük az állatot, nem fogunk más kóros változást találni annak kanyargó húgycsatornáiban, mint azt, hogy azok különösen telvek azon nagy világos sejtekkel, melyek rendes viszonyok között is megvannak és szemcsésen szétesnek, hogy itt csak a szétesési folyamat öltött nagyobb mérvet, de magának a szétesésnek jelleme nem változott. Míg ellenben ha zsíros hengerek tűnnek elő e vizeletben, az mindig jele annak, hogy a tubulus contortusokban létező szemcsés szétesés (mindig tengeri nyúlról szólva) élettani jelleme megváltozott, amennyiben az ott széteső sejtekből nem a közönséges eczetsavban oldódó és nem oldódó, aetherrel, benzinnel változást nem szenvedő szemcsék keletkeztek, hanem eczetsavban nem oldódó, a fényt erősen törő szemcsék, melyek aetherrel és benzinnel kivonhatók, tehát nem egyebek, mint zsírcseppek. (Folytatása következik). Adatok a himlő-oltás kérdéséhez és a variola haemorrhagica tanához. Kicska Emil tr. bányaorvostól Aninán. II. Térjünk most e közlemény második részére, melynek czélja, adatokat szolgáltatni az ú. n. variola haemorrhagica tanához. A variola haemorrhagica mellett a purpura variolosa elnevezés létezik némelyek szerint, mint sinonim, mások szerint mint lényegesen különböző folyamatot jelző név. Melyik nézet helyesebb? E kérdésre egyelőre adósak maradunk a felelettel. Én 261 esetre 12 idevágó himlőalakot észleltem, mi minden esetre ritka szomorú szerencse. Úgy hiszem nem lesz felesleges dolog, ha ezen esetek kórtörténetét előre bocsátom, s talán az sem, ha azokhoz még néhány, más időben és helyen észlelt esetek leírását csatolom. Kezdjük mindjárt az utóbbiakkal. 1. eset. Észleltem 1872. január havában mint a bécsi wiedeni kórház másodorvosa. Délután 3 órakor figyelmezteti az ápolónő mint azon napi felügyelő orvost, hogy épen egy új nehéz beteg érkezett ez osztályra. Én a kórterembe siettem, hol egy 20 éves, igen jól alkotott és táplált fiatalember beszéli, hogy tegnap délig még munkában volt, bár már tegnapelőtt óta roszul érezte magát, s keresztcsontja fájt. Ma délben egyszerre igen roszul lett, nagy forróságot érzett, a növekvő kereszt- és fejfájás fogván el őt, s torkában túlságos nyálkaképződés lépvén fel, úgy hogy azóta alig győzi a folyton szaporodó nyálkát kiköpködni. Ennyit tudtam meg a betegről. A vizsgálat a következő képet nyújtotta: Nagyfokú hőség, igen gyors és gyenge érvelés, 150—160 közt; a bőr vörhenyhez hasonló pir árnyalatait mutatja, a karok és combok, a hát és mell bíborpirosak, az arcz kékespiros, az alhas sötétpiros; nyomásra e pir eltűnik, kivéve az alhas táját, s itt különösen a lágyéktájat, hol a 18*