Orvosi Hetilap, 1874. július (18. évfolyam, 27-30. szám)

1874-07-05 / 27. szám

517 518 azelőtt kedvelt utókezelésmód nem is tartathatik valami ártatlan dolognak. A láz, mely azáltal támadt, hogy a sebben gyüleke­zett és a kötés által 2—3 napig benntartott váladék, vérsavó, geng erjedt, lázgerjesztő (pyrogeneticus) részei felszívódnak, csak arra szolgálhat, hogy a szervezet anyag-, illetőleg erőmennyi­sége csökkenjen. Hogy ennek semmi haszna nincs, nem lehet, sőt hogy határozottan káros, mai nap eléggé bizonyítva van már. A mai sebészet eszményileg jónak, kívánatosnak tartja, hogy sebzés által támadt sebszélek, sebfalak közt lehetőleg genyedés nélkül jöjjön létre egyesülés. Kívánatos tehát a sebszéleket, sebfalakat a savós váladék meggyűlésének megakadályozására lehetőleg szabatosan összeta­­pasztani, de szükséges ezenkívül a kötözést, a seb tisztítását minél hamarabb megújítani, s ezt minél gyakrabban tenni, hogy a váladék, a geny bennrekedése, tehát pyrogenetikus anya­gok felszívódása megakadályoztassék. Ily anyagok erjedésének meggátlására mindazok felhasználásához nyúl még, melyek erje­désgátlókként ismeretesek, vagy az erjedési termékeket elron­tani, ártalmatlanná tenni képesek. Ezt tűzi ki elvül a mai se­bészet a műtevés által ejtett sebek gyógyításában. És az ered­mény az, hogy míg azelőtt a csecsmirigy teljes kiirtása vagy tagcsonkítás által támadt seb gyógyulása 4—8, vagy még több hetet vett igénybe, erre jelenleg 2—4 hét kell, akkor mondjuk siker­ük­nek, ha a nélkül történik, hogy a betegnek láza lenne, a nélkül tehát, hogy táplálkozásában, tehát erejében fo­gyatkozást szenvedne. Esetünk következő : Sz. Márta, 56 éves, reform­, túrkevii, földmíves neje, ez évi május hó 18-kán vétetett fel a sebészeti kórodára, követ­kező jelen állapottal: A jobb emlő ter­méjében nagyobbodott, benne egy ökölnyi, kemény, a­mennyiben kitapintható, dudoros felületű anyagszaporulat tapintható, mely a bőrrel összefügg és önkéntes szúró-nyilaló fájdalmakat mutat, melyek nyomásra alig fokozódnak, különösen betegnek éjjeli nyugalmát háborítják. Az anyagszaporulat mellső felületén, a tönkre jutott bimbónak meg­­felelőleg egy tallérnyi, a bőrön áthatoló folytonossághiány ész­lelhető, melynek alapja piszkos, bűzös csapadékkal fedett, több mélyedéssel ellátott, s melynek széle tömött, felhányt. Az anyag­szaporulat a környékkel összefügg, a csecsmirígy alján könyen mozgatható. A jobboldali hónaljban egy mandu­lamekkoraságú, tömött, nyomásra alig fájdalmas mirígypamat tapintható ki. A dag egy év óta fejlődött, az utolsó időben rohamosan nőtt; a fekélyedés egy kis gödöcske pörkösödésével és szétnyílásával kez­dődött 4 hónap előtt. Hogy itt álképlettel van dolgunk, nem szükséges bőveb­ben fejtegetnünk, valamint azt sem, hogy a gyors növekedés és fekélyesedés, s a szomszéd szervekbe történt átrakodás roszindu­­latú álképletre utalt. Ennek pedig milyen faja volt előttünk, megtudni lehetett először is azon körülményből, hogy a dög göbös felületű, hogy a szomszéd képletekkel összefüggött, hogy kifekélyesedés aránylag igen gyorsan jött létre, még­pedig azáltal, hogy magának a dagnak egy kisebb része pörkösödött, tehát a dag elemeinek pusztulása által, hogy a fekély szélei tömöttek, végre hogy nyirkmirígyre történt az átrakodás. Ezekből világos, hogy a roszindulatú álképlettel, hám-, illetőleg csecsmirígysejtek újdonképlése által támadt rákkal volt dolgunk. A dag kiirtását május 30-kan következőleg végeztem chloroformérzéktelenítés alatt. Domború élű szikével körülkerí­tettem két félkörőszös metszéssel a fekélyt. A metszések ép bőrben történtek olyképen, hogy a kültakaró egyszerre egész vastagságában metszetett át. Azután körülbelül 3—4 hosszabb metszéssel eltávolíttatott az egész csecsmirígy. Ilyképen egy kúp alakú sebür támadt, melynek alapja a volt csecsmirígy aljá­nak, kúplapja a megmaradt emlőbőr felületének felelt meg. Miután a felső sebszél közepe táján egy kisebb vérző ütér le­köttetett, a kóros hónaljmirigypamut irtatott ki olyképen, hogy a hónaljár belfelületén, a nagy mellizom szélének mentében, egyenes és áthatoló bőrmetszés intéztetett a kóros mirigyek felé, melyek azután újj hegy­­yel kikarmoltattak. A vérvesztés igen csekély volt, s miután a vérzés teljesen megszűnt, a kötözés következőleg történt. Kagtapaszcsikokkal a sebszéleket lehetőleg pontosan egyesítettem, úgy hogy a két félkörécz alakú sebszél­­ egymással egyenes, vízirányos, mintegy 7 hüvelyk hosszú vo­nalban érintkezett. Az egyesítés a netán képződendő váladék , kifolyásának biztosítására a külső sebzugban abbanhagyatott, s­­ itt kis tépet-bourdonnet vezettetett be. Azután az egyesítési vonal felett, alatt és hosszának megfelelő hosszúságú tömött , tépethengert raktam, s ezeket széles ragtapaszcsikokkal elég­­ szorosan a csecsbőrre nyomtam, úgy hogy a bőrlebenyek bel­, felületének szabatos érintkezése aljával biztosíttatott. A hónalj­a sebüjébe szintén tépet-bourdonnet tétetett. A kötésre hideg bo­rogatás rendeltetett.­­ A műtevés után, kis gyengeséget kivéve, a jól táplált be­teg semmi rendellenesről nem panaszkodott. Este a hőmérsék­­ 38 volt, az érverés, mely műtét előtt 76 volt, 100-ra em­elke­­ő­dett, különben beteg igen jól érezte magát. Másnap reggel, 22 órával a műtevés után, a kötés eltá­­­­volíttatott, s találtuk, hogy a sebszélek egész hosszukban, ki- ■ véve egy */2 hüvelyknyi hosszat, a külső zug mellett (hol a bourdonnet tétetett be) és a lekötési vonalnak megfelelő alig borsónyi helyt, per primam egyesültek; de összeforrt egyszer­smind a két bőrlebeny megfelelő alapjával, úgy hogy sebvála­­dék, illetőleg geny az egész gyógyulási időben csakis a külső , sebzugon fenntartott, mintegy 1­­2 hüvelyk mélységű űrből­­ jött. A kötés ezentúl naponkint kétszer megújíttatott az emlí­tett módon és különös gond a seb tisztántartására fordíttatók. A genyedés a kis űrből mindig igen csekély maradt, még cse­kélyebb mennyiség jött a hónalj sebüréből. Láz egyáltalában nem mutatkozott. A lekötési vonal harmadik napon vált le. Beteg már a műtevés utáni második napon jó étvágynak örvendett. A sebür csekély genyedés mellett oly gyorsan húzó­dott össze, hogy június 10-dike óta genyszalag bevitele csak nehezen sikerült. A hónalji sebar pedig akkor majdnem teljesen zárottnak mutatkozott. Az egész gyógylefolyás alatt beteg sem táplálkozásában, sem erőállapotában nem szenved fogyatkozást. Elbocsáttatott június 15-kén azon meghagyással, hogy a kis sebár végleges záródásáig a kórodán eszközlött mód szerint otthon is történjék kellő kezelés. Hasonló kedvező sikert e tanév folyamában több esetben volt alkalmunk észlelni, s kétségkívüli, hogy ezen eredményre a sebeknek vázolt kezelésmódja, különösen az igen gondos és gyakori tisztántartás kiváló befolyással vala. Machik Béla tanár belgyógyászati korodájából a kolozsvár m­. k. tudományegyetemen. Közli Böchler Ignácz jr., belgyógyászati tanársegéd. (Folytatás). II. Giimes agyburokok esetei. 1) Brad Petra, 19. év., g. k. ifjú, marjai szül., tojás­kereskedő. December hó 12-kén 1872. vétetett fel a kórodára. Baja kezdetéről említi, hogy 9 nap óta van nagyfokú fej­fájása, köhögése és hasmenése. Jelen állapot. Középtermetű, elsoványodott beteg bőre halvány, szellemi működései rendesek. Beteg fejfájásról panasz­kodik, a­nélkül, hogy a fej bizonyos pontját jelölné a fájdalom székhelyéül. Lázák középtágak, fényre visszahatnak; szemtükörreli vizs­gálatnál gümők a chorioideán nem vehetők ki. Arczizmokban rángások vagy hűdések nincsenek. Nyelv és nyelvlap rendes irányuktól eltérést nem mutatnak. Nyak nem merev, érintésre nem fájdalmas. Mellkas hosszában nyúlt, légzéskor egyenletesen emelkedik. Légzésnél rendellenesség nem fordul elő, kongroatásra eltérést nem mutat, hallgatódzásra kisfokú hurut észlelhető. Szív rendes; az érvelés valamivel lassúbb, a­mennyiben 39°2- nél 90. Lép nagyobb. Has meghúzódott, nyomásra kissé érzékeny ; hasmenés gyakori, 5—6-szor 24 órában. Vizelet eltérést nem mutat. Kór lefolyás. A betegség 9-dik napján este a hő 39 ° 2 ; 10-dik nap reggel 39°2, e. 38°8 ; 11-dik nap reggel 38°8, este 39°4; 12-dik nap r. 39°2, e. 39°; 13-dik nap r. 38°8, este 37°4; 14-dik nap r. 37°2, e. 37°; s ugyanezen este meghalt a nélkül, hogy a kórkép a lefolyás alatt változott volna. A fej-27*

Next