Orvosi Hetilap, 1874. szeptember (18. évfolyam, 36-39. szám)
1874-09-06 / 36. szám
jelen állapot. A beteg középtermetű, középszerűen táplált, szellemi és külérzéki működései rendesek; közérzete a jelenlevő mellcsont alatti fájdalom, nehéz légzés és nyelés folytán lehangolt. Nyelv piros, a garativek és nyelcsap belöveltek, kissé duzzadtak, a mandolák alig megnagyobbodvak, a garat hátsó falán, vagy mélyebben, meddig az ujj hatolhat, dagot látni vagy kitapintani nem lehet. Nyelés nehéz. Mellkas dombordad, légzéskor egyenletesen emelkedett, kopogtatáskor a mellcsont kopogtatási hangjának eltérésén kívül rendellenesség nem fordul elő. A mellcsont nagyobb alsó felén a kopogtatási hang tompa, baloldalt a szívtompulatba megy át, jobb oldalt a szegycsont jobb széléig; a beteg a mellcsont kopogtatásánál nagyobb fájdalmakat érez, mint különben. Hallgatódzásra elterjedt nagy szörnyzörejek hallhatók. Beteg köhög és sok savós köpetet ürít ki. Szívtompulat a szegycsonton levő tompulatba megy át, ballesé a bimbóvonalig terjed a 3—5-dik borda közt. Csúcslökés nem érezhető. Szívhangok tompák, de tiszták, dörzsölési zörejek nem vehetők ki. Más, lép eltérést nem mutatnak. Has kissé puffadt, de nem fájdalmas. Vizelet fajsúlya 1020, savi hatású, kevés fehérnyét tartalmaz, górcses alakelemek nem fordulnak benne elő. Kórlefolyás: Betegség 3-dik napján este a hő 43°. 3, 4-dik nap reggel 39°8, este 40°.6, a torokfájás kissé engedett, nyelés könyebben történik, a köhögés folytonos; 5-dik nap reggel 39°.8, este 40°.6, elterjedt szörnyzörejek mindkét tüdőben, nehéz légzés, bő savós köpet; 6-dik nap reggel 39°.8, este 40°.2, a mell vizsgálatánál baloldalt hátul lenn a kopogtatási hang tompa, légzés nem hallható, szívhangok tiszták; 7-dik nap reggel 38°.2, a tompulat hátul baloldalt nagyobb, egész a lappsz közepéig haladt, légzés nem hallható, mellrezgés feltűnő változást nem mutat, este a bő 39°.2, 8-dik nap reggel 39°, beteg nehezen légzik, szívműködés, érlökés gyenge, a tompulat hátulról mellfelé a hónali vonalig terjed, este a hő 40°.2, s ugyanez éjjel a beteg meghalt. * * * A jelen állapotban leírt tünetek közül a mellcsont alatti fájdalom a tompulattal és nehéz légzéssel, a torokfájás nyelési nehézséggel és a nagyfokú láz, végre a köhögés a bő savós kiköpéssel vonták magukra figyelmünket. A mellcsont alatti fájdalom és tompula nem igen feleltek meg egy szívburki izzadmánynak, mert ennek jellemző tompulata, mely már magasan, t. i. a tüdütér és függér magasságában kezdődik, nem volt kifejezve; a dörzszörej, mely nélkül pedig az izzadmányra egész biztonsággal kórismét nem lehet csinálni, hiányzott, csupán két tünet volt, t. i. a szívcsúcslökés hiánya és a szívhangok tompa volta, melyek egészen még sem hagyták kizárni a szívburoklobot, de abból a tompulat a mellcsont alatt nem volt magyarázható, hogy a tompulatot előidéző ok nyomást gyakorolván a tüdőkre, nehéz légzést idézett elő, azt lehetett gondolni, bár ez más okból is volt származtatható. A torokfájást nyelési nehézséggel és a nagyfokú lázat némileg lehetett indokolni. A torokfájás, nyelési nehézség és láz fel lehettek tételezve a garativek, nyelcsap és mandolák belöveltsége és duzzadtsága által, s ez ellen nem szólt semmi, sőt kórodánkon több eset észleltetett már, hol a toroklob kis mértékben — mint ezen esetben is — ki volt fejlődve, s mégis igen nagyfokú láz nyelési nehézséggel volt jelen. A köhögés a bő savós kiköpéssel magyarázhatók voltak a hurutból, miután más physicalis tünetek hiányoztak a mellkason, s ezen hurut a nehéz légzést előidézhette. A kórisme tehát egyelőre toroklábra tétetett. A tünetek a betegség hatodik napjáig nem változtak, csupán a nyelési nehézségek engedtek, de a láz folyton tartott; ekkor baloldalt hátul , lenn tompulatot kaptunk, mely a következő (7-dik és 8-dik) napokon gyorsan növekedett, úgy hogy majdnem az egész baloldali mellkast elfoglalta. Légzési zörej hiányzott. Természetes, hogy a légzés még nehezebb, a köhögés erősebb és a köpet bővebb lett, savós jellegét mindig megtartván. A tünetek nagy valószínűséggel mellhártyaizzadmány mellett szóltak, bár a mellkas kitágulása, a bordaközök elmosódottsága hiányoztak, úgy a szív eltolását sem lehetett kimutatni, mert tompalata ugyanazon helyen volt, mint a beteg bejöttekor; tüdőlob ellen szóltak a jellemző légzés és köpet hiánya. A kétséges pontok felett felvilágosítást nyújtott a bonczlelet, melyet egész terjedelmében közlök. Boncllelet. Külvizsgálat. Középtermetű, középszerűen táplált férfihulla bőre halavány, hátul szederjes. A nyakon számos apró mákszem, egész köles nagy, savót tartalmazó hólyagosa; a háton néhány folt, melynek megfelelőleg vérrel beszűrődött. Hajbarna, szemek félig nyitvák, köthártya halvány, láta mérsékelten szűkült, száj csukott, ajkak szederjesek, rajtuk habzó nyak. Az alajkon,lencsényi vörösbarna pörk, állkapocs meredt; nyak részarányos, mellkas dombordad, altest meghúzódott, végtagok meredtek. Mony bőrén hosszúkás, mandolányi, halavány, kissé tömött heg, melynek szélei barnásan festenyzeltek; makk és előbőr között több, lencsényi, egész félkrajczár nagy, egymással részben összefolyó sima és puha szélű, s szürkés-sárgás letörülhetetlen folytonossághiány. Belvizsgálat: Fejbőr halvány, koponyaboltozat középvastag és csontbéltartalmú, a sarlóöbölben véralvadék, kemény agykér középvastag; lágy agykérek könyen lefejthetők, kissé vérdúsabbak. Oldalgyomrokban kevés tiszta savó, edényfonatok vérdúsabbak. Agy, agyacs, karoshíd és nyúlt agy középtartalmúak. Bőr alatti kötszövet hátszegény, izomzat középszerűen kifejlődött, száraz, kissé sötétebb színű. Torkolati viszerekben véralvadék. Pajzsmirigy középnagy, durván szemcsés, közép vértartalmú. A mellső gátőr kétszövete sárgás savóval beszűrődött, belövelt és benne több rendetlen alakú, lapos, sárgás-zöldes genybeszűrődés, leginkább a jobb tüdő széle felé. Szívburokban mintegy 6 obon zavaros sárgás savó, melyben rostonyaczafatok úszkálnak; a burok zsigeri, s fali lemeze belövelt és szemcsés rostonyalerakodmánynyal bevont, mely vékony álhártya alakjában levonható. Nyílt összefüggés a tályogokkal nem találtatik, a szívburok fala nincs áttörve. Szív középnagy, izomzata tömött, kissé barnás, üresben sok rostonya és véralvadék, billentyűk épek. Bal mellürben mintegy 2 liter erősen zavaros, sárgásbarnás folyadék, melynek alsó rétegei majdnem tejszerűek és sok genyesen bomló szafatkákat tartalmaznak; a mellhártyának fali lemeze igen erősen belövelt és egész 1 millim. vastagságú, fehéres-sárgás, hártyaszerüleg levonható rostonyalerakódmánynyal bevont, bal tüdő felfelé és a gerinczoszlop felé lohadt, erősen ránczos és szenyes sárgás-szürkés rostonyalerakodmánynyal bevont, mely róla hártyaszerűen levonható, mikor a sima, fénylő pleura mutatkozik. Egyébként a tüdő kicsi, szívós, majd