Orvosi Hetilap, 1874. szeptember (18. évfolyam, 36-39. szám)

1874-09-06 / 36. szám

jelen állapot. A beteg középtermetű, középszerűen táplált, szellemi és külérzéki működései rendesek; közérzete a jelenlevő mellcsont alatti fájdalom, nehéz légzés és nyelés folytán lehangolt. Nyelv piros, a garativek és nyelcsap belö­­veltek, kissé duzzadtak, a mandolák alig megnagyobbodvak, a garat hátsó falán, vagy mélyebben, meddig az ujj hatolhat, dagot látni vagy kitapintani nem lehet. Nyelés nehéz. Mellkas dombordad, légzéskor egyenletesen emelkedett, kopogtatáskor a mellcsont kopogtatási hangjának eltérésén kívül rendellenesség nem fordul elő. A mellcsont nagyobb alsó felén a kopogtatási hang tompa, baloldalt a szívtompulatba megy át, jobb oldalt a szegycsont jobb széléig; a beteg a mellcsont kopogtatásánál nagyobb fájdalmakat érez, mint különben. Hallgatódzásra elter­jedt nagy szörnyzörejek hallhatók. Beteg köhög és sok savós köpetet ürít ki. Szívtompulat a szegycsonton levő tompulatba megy át, ballesé a bimbóvonalig terjed a 3—5-dik borda közt. Csúcslökés nem érezhető. Szívhangok tompák, de tiszták, dör­­zsölési zörejek nem vehetők ki. Más, lép eltérést nem mutat­nak. Has kissé puffadt, de nem fájdalmas. Vizelet fajsúlya 1020, savi hatású, kevés fehérnyét tartalmaz, górcses alakele­mek nem fordulnak benne elő. Kórlefolyás: Betegség 3-dik napján este a hő 43°. 3, 4-dik nap reggel 39°8, este 40°.6, a torokfájás kissé engedett, nyelés könyebben történik, a köhögés folytonos; 5-dik nap reggel 39°.8, este 40°.6, elterjedt szörnyzörejek mindkét tüdő­ben, nehéz légzés, bő savós köpet; 6-dik nap reggel 39°.8, este 40°.2, a mell vizsgálatánál baloldalt hátul lenn a kopog­tatási hang tompa, légzés nem hallható, szívhangok tiszták; 7-dik nap reggel 38°.2, a tompulat hátul baloldalt nagyobb, egész a lappsz közepéig haladt, légzés nem hallható, mellrez­gés feltűnő változást nem mutat, este a bő 39°.2, 8-dik nap reggel 39°, beteg nehezen légzik, szívműködés, érlökés gyenge, a tompulat hátulról mellfelé a hónali vonalig terjed, este a hő 40°.2, s ugyanez éjjel a beteg meghalt. * * * A jelen állapotban leírt tünetek közül a mellcsont alatti fájdalom a tompulattal és nehéz légzéssel, a torokfájás nyelési nehézséggel és a nagyfokú láz, végre a köhögés a bő savós kiköpéssel vonták magukra figyelmünket. A mellcsont alatti fájdalom és tompula nem igen felel­tek meg egy szívburki izzadmánynak, mert ennek jellemző tompulata, mely már magasan, t. i. a tüdütér és függér ma­gasságában kezdődik, nem volt kifejezve; a dörzszörej, mely nélkül pedig az izzadmányra egész biztonsággal kórismét nem lehet csinálni, hiányzott, csupán két tünet volt, t. i. a szív­­csúcslökés hiánya és a szívhangok tompa volta, melyek egészen még sem hagyták kizárni a szívburoklobot, de abból a tompulat a mellcsont alatt nem volt magyarázható, hogy a tompulatot előidéző ok nyomást gyakorolván a tüdőkre, nehéz légzést idé­zett elő, azt lehetett gondolni, bár ez más okból is volt szár­maztatható. A torokfájást nyelési nehézséggel és a nagyfokú lázat némileg lehetett indokolni. A torokfájás, nyelési nehézség és láz fel lehettek tételezve a garativek, nyelcsap és mandolák belöveltsége és duzzadtsága által, s ez ellen nem szólt semmi, sőt kórodánkon több eset észleltetett már, hol a toroklob kis mértékben — mint ezen esetben is — ki volt fejlődve, s mégis igen nagyfokú láz nyelési nehézséggel volt jelen. A köhögés a bő savós kiköpéssel magyarázhatók vol­tak a hurutból, miután más physicalis tünetek hiányoztak a mellkason, s ezen hurut a nehéz légzést előidézhette. A kórisme tehát egyelőre toroklábra tétetett. A tünetek a betegség hatodik napjáig nem változtak, csupán a nyelési nehézségek engedtek, de a láz folyton tartott; ekkor baloldalt hátul , lenn tompulatot kaptunk, mely a következő (7-dik és 8-dik) napokon gyorsan növekedett, úgy hogy majdnem az egész baloldali mellkast elfoglalta. Légzési zörej hiányzott. Természetes, hogy a légzés még nehezebb, a köhögés erősebb és a köpet bővebb lett, savós jellegét mindig megtartván. A tünetek nagy valószínűséggel mellhártyaizzad­­mány mellett szóltak, bár a mellkas kitágulása, a bordaközök elmosódottsága hiányoztak, úgy a szív eltolását sem lehetett kimutatni, mert tompalata ugyanazon helyen volt, mint a be­teg bejöttekor; tüdőlob ellen szóltak a jellemző légzés és kö­pet hiánya. A kétséges pontok felett felvilágosítást nyújtott a boncz­­lelet, melyet egész terjedelmében közlök. Boncllelet. Külvizsgálat. Középtermetű, középszerűen táplált férfihulla bőre hala­­vány, hátul szederjes. A nyakon számos apró mákszem, egész köles nagy, savót tartalmazó hólyagosa; a háton néhány folt, melynek megfelelőleg vérrel beszűrődött. Haj­barna, szemek félig nyitvák, köthártya halvány, láta mérsékelten szűkült, száj csukott, ajkak szederjesek, rajtuk habzó nyak. Az alajkon,len­­csényi vörösbarna pörk, állkapocs meredt; nyak részarányos, mellkas dombordad, altest meghúzódott, végtagok meredtek. Mony bőrén hosszúkás, mandolányi, halavány, kissé tömött heg, melynek szélei barnásan festenyzeltek; makk és előbőr között több, lencsényi, egész félkrajczár nagy, egymással részben össze­folyó sima és puha szélű, s szürkés-sárgás letörülhetetlen foly­tonossághiány. Belvizsgálat: Fejbőr halvány, koponyaboltozat középvastag és csontbél­­tartalmú, a sarlóöbölben véralvadék, kemény agykér közép­vastag; lágy agykérek könyen lefejthetők, kissé vérdúsabbak. Oldalgyomrokban kevés tiszta savó, edényfonatok vérdúsabbak. Agy, agyacs, karoshíd és nyúlt agy középtartalmúak. Bőr alatti kötszövet hátszegény, izomzat középszerűen kifejlődött, száraz, kissé sötétebb színű. Torkolati viszerekben véralvadék. Pajzs­­mirigy középnagy, durván szemcsés, közép vértartalmú.­­ A mellső gátőr kétszövete sárgás savóval beszűrődött, belövelt és benne több rendetlen alakú, lapos, sárgás-zöldes genybeszű­­rődés, leginkább a jobb tüdő széle felé. Szívburokban mintegy 6 obon zavaros sárgás savó, melyben rostonyaczafatok úszkál­nak; a burok zsigeri, s fali lemeze belövelt és szemcsés rosto­­nyalerakodmánynyal bevont, mely vékony álhártya alakjában levonható. Nyílt összefüggés a tályogokkal nem találtatik, a szívburok fala nincs áttörve. Szív középnagy, izomzata tömött, kissé barnás, üresben sok rostonya és véralvadék, billentyűk épek. Bal mellürben mintegy 2 liter erősen zavaros, sárgás­barnás folyadék, melynek alsó rétegei majdnem tejszerűek és sok genyesen bomló szafatkákat tartalmaznak; a mellhártyának fali lemeze igen erősen belövelt és egész 1 millim. vastagságú, fehéres-sárgás, hártyaszerüleg levonható rostonyalerakódmány­­nyal bevont, bal tüdő felfelé és a gerinczoszlop felé lohadt, erősen ránczos és szenyes sárgás-szürkés rostonyalerakodmány­­nyal bevont, mely róla hártyaszerűen levonható, mikor a sima, fénylő pleura mutatkozik. Egyébként a tüdő kicsi, szívós, majd­

Next