Orvosi Hetilap, 1874. szeptember (18. évfolyam, 36-39. szám)
1874-09-06 / 36. szám
697 698 nem légtelen és vérszegény, felső részében azonban kevés habzó savó, hörgőkből kevés fehér nyák jön ki. Nagyobb hörgők nyákhártyája igen belövett, a kevés nyákozafattal bevont hörgmirigyek nagyok, puhák, közepükön feketék, széleik felé vörösesszürkék , bárzsing mellett fekvő nyirkmirigyeknél pedig a környi kötszövet genyesen beszűrődött. A jobb tüdő szalagosan odanőtt, az összenövesztő szalagok közt pedig a tüdő hátsó részében erős savós bezűrődés, míg mellső felületén genyes savós beszűrődés; azon rekeszben, hol az alsó lebeny a többiekkel összefügg, fenn savósan beszűrődött és pirosan petyegetett kötszövet, lenn genyesen beszűrődött kötszövet találtatik; úgyszintén a tüdő és a rekesz közt genyesen beszűrődött az odanövesztő szövet, egyébként a tüdő is légszegény és mérsékelt vértartalmú. A hörgmirigyek megnagyobbodvak, puhák, szürkésen feketék. A függér belfelülete sima. Légcső nyákhártyája kevés nyákkal bevont, valamint a gégéé erősen duzzadt és belövelt, úgy a toroké is, bárzsing halvány. A bárzsing és gerinczoszlop közti kötszövet vastagon, genyesen beszűrődött, a beszűrődés fenn jobboldalt kezdődik a gége magasságában, lefelé a fossa jugularis alatt kissé balra tér és a légcső oszlása táján már baloldalt túlnyomó, azonban jobb oldalon is egész a hörg közötti nyirkmirígyekig elterjed; mellfelé a genyes beszűrődés felül a pajzsmirígy hátsó felületéig ér, lejebb pedig a nyakedényekig, s a horgászlás táján a bárzsing legnagyobb részét körülveszi, kivéve a helyet, hol a bárzsing a légcsőhöz rögzítve van. A légcső közötti nyirkmirígyek dagadtak, puhák és közötti szövetük genyes. Lép kétszer akkora, állománya puha, középvértartalmú. Vesék középnagyok, középvértartalmúak, kissé lazábbak. A glomerulusok belöveltek, baloldali vese felületén egy daraszemnagy sárgás-zöldes szemcse. Gyomorban sárgás folyadék, gyomor nyákhártyája duzzadt és belövelt, nyombélben epés nyák, epeutak átjárhatók. Epehólyagban narancssárga epe. Máj nagyobb, nevezetesen vastagabb, kívül belül fakó reczézetet mutat, melyben a májállomány van, különben elég tömött, közép vértartalmú, valamint a hasnyálmirigy is. Belekben sárgáspépes bélsár, nyákhártyája halvány. Az S hajlatban 5 széles kocsányú, barnán festenyzett nyákhártyahabarcz. Végbélben darabos bélsár, nyákhártyája halvány. Hólyagban zavaros vörhenyes vizelet, összehúzódott, kissé belövelt. Herék halványak. Fodormirigyek aprók, puhák. A mellvezeték egészen a mellülalsó ötödéig genyes szövettel körülvett, külső falán belövelt, de űrében átjárható. A jobboldali lágyékmirigyek főtt babnagyok, puhák, vöröses-szürkék ; a baloldaliak mogyorónagyok és vérdúsabbak. Az orr nyakhártyája erősen erősen duzzadt és belövelt, a Highmar-barlang nyakhártyája mérsékelten belövelt. Kórisme: Phlegmonosis textus cellulosi retrooesophagialis cum mediastinitide, pleuritide sinistra purulenta, pericarditide et phlegmonosi textus synectialis pulmonis dextri cum compressione pulmonis sinistri. Intumescentia glandularum bronchialium et trachealium recens. Catarrhus pharyngo-tracheo-bronchialis. Ulcus superficiale in corona glandis. * * * A bonczlelet tehát bárzsing mögötti kötszövetlobot, gátőr-, szívburok- és baloldali mellhártyalobot mutatott. A mellcsont alatti tompalat meg van magyarázva a genybeszűrődések által, melyek a mellső gátorban találtattak, melyek nyomást gyakorolva a tüdőkre, nehéz légzést idéztek elő, vájjon ezek egyedül-e, vagy pedig a már ekkor jelen volt szívburoklob is, az kétséges, mert meglehet, hogy a szívbojroknok egyidejűleg jött létre a mellhártyalábbal. A nyelési nehézség is más magyarázatot nyer a bonczlelet által. Ugyanis a bárzsing hátulról genyes beszürődések által volt körülvéve, mely beszürődések valószínűleg nyomást gyakorolva a bárzsingra, idézték elő a nehéz nyelést. Kétségtelen, hogy betegünknél az elsődleges baj a gátorlob volt a bárzsing mögötti kötszövet lábjával, s csak másodlagosan fejlődött ki a szívburok- és mellhártyalob, bár sehol áttörés vagy a tályogoknak összefüggése a szívburok- vagy mellhártyaűrrel nem találtatott. De mint pl. szívburoklob tüdőlob folytán átterjedés útján fejlődhetik ki, mint ezt kórodánkon egy esetben láttuk is, miért ne fejlődhetnék ki a gátorlob folytán szívburok- és mellhártyalob áttörés vagy genygócz sülyedése nélkül. Az oktanra nézve betegünknél mire sem támaszkodhatunk, miből a bajt származtatni lehetne; ő nyerges volt, s ily mesteremberek, úgy hiszem, nem kéntelenek mellcsontokat valami tárgyhoz nyomni, mint pl. czipészek a csizmafákhoz. Ütésről említést nem tett; törés nem volt jelen; hátul a csigolyák sem mutattak kórosat, s így e beteg is szaporítja azok számát, kiknél a baj ismeretlen okból fejlődött ki. Jegyzetek a pesti gyermekkórház april-májis havi betegforgalmából. Közli Wittmann LÁZÁR tr., intézeti alorvostól. E két hó összes betegforgalma 1420 bemutatott beteget tett, s 733 april, 687 május hóra esik; nemre nézve volt 684 fiú, 763 leány; 486 egy éven alul; 442 1—3 évig, 264 3—7 évig, 228 7—14 évig. Túlnyomólag a légzőszervek bántalmai vannak képviselve ; volt 39 hökhurut, 130 nagyobb hörgők hurutja, 64 hörgehurut, 66 tüdőláb. A hökhurut az idén, s a kanyaró fellépésével vagyis inkább szüntével kezdett előtérbe lépni, s gyakran a beteg múltával azonnal sújta a kis betegeket. 1 éven alul 6 beteg szenvedett benne, ezek közül néhány csak az első élethónapokban volt, hol a görcsös szakban általános lánggörcsök is mutatkoztak, ily korban a gyermekek többnyire a beálló lebenykés tüdőlobban mennek tönkre. A gyógyeljárást illetőleg Bókas tanár számtalan kísérletek után jelenleg leginkább a hambüreget (6—10 szem.) rendeli specacuauha-főzetben, sétákat a szabadon, selters-i vizet, néha benzin-beleheléseket. A tüdőlobok többnyire a hurutos lábok osztályába tartoztak, hörghurutokból fejlődvén, az eddigi tapasztalatok után többnyire jobboldaliak, s lefolyásuk általában kedvezőbb mint felnőtteknél, azonban ezen körülmény egyensúlyoztatik a gyakoriság által. Angolkóros beteg volt a 2 hóban 82, görvélyes 40; megjegyzendő azonban, hogy heveny betegség felléptével az utóbbi bántalom szerepel a kórismében, s a vérvegyi kór csak másodlagosan szerepel; felemlítem ezen körülményt azért, mivel az ily gyermekek heveny légzőszervi bántalom hozzácsatlakozásánál többnyire tönkre mennek. Az utóbbi időben annyira túlnyomó gyermekhalálozás nem annyira a főváros kedvezőtlen egészségügyi tényezőiben, hanem inkább a túlnyomó nyomor, hiányos ápolás és segélynyújtásban keresendő. A két hónap betegforgalmában előfordult érdekesebb esetekből néhányat akarok kiemelni. — A 8 éves, jól fejlett és táplált, víg kedélyű, mívelt R. Aug. május hó 18-án biczegő járása miatt mutattatott be az ambulatóriumon ; a leányka nem volt képes jobb lábfejét hajlítani és feszíteni, s általában mindazon izomcsoportok, melyek a jobb nervus ischiadicus és elágazásai által beidegezvék, hűdéses, állapotban vannak. A kórismét Kétli tr. úrral jobboldali filideghüdésben (paralysis nervi ischiadici dex.) állapították meg. A leányka jobb alvégtagját bevezetett árammal villamoztam, a villamos bőr- és izomérzékenység és mozgékonyság ép volt, ép úgy a visszahajlási mozgás képessége, mindennek daczára két hét után