Orvosi Hetilap, 1874. december (18. évfolyam, 49-52. szám)

1874-12-06 / 49. szám

észlelhető. A túlképzékeny hurut jellegzésére szolgáló tünetek közül kiemeljük ezeket: 1) a hyperplasticus nyakhártya egyenletesen kellemes, élénk vörös színezettel bír; 2) a nyakhártya szövete feszes, ruganyos, összeálló; 3) váladék kevés vagy semmi; 4) a hurut különben ép, legalább nem alkatilag bántalmazott egyénnél áll fenn. Az egyszerű helybeli hurut túltengésig nem fokozódik, valamint kiterjedtebb fekélyzésre nem vezet. A gége nyakhártyájának részletes hurutja. Az idült hurutnál még inkább tapasztalhatni, mint a hevenynél, hogy sokszor nem az egész gége, hanem csak egyes részei lesznek kiváló székhelyei a bántalomnak. Igen gyakran észleljük, pl. erős dohányzóknál, hogy a fennálló erős garathurut mellett a gégefedőn idült hurutos folyamat van jelen, amennyiben azon majd kisebb, majd nagyobb mértékben a nyákhártyát belöveltnek, sötétvörösen színezettnek, többé-kevésbé duzzadtnak látjuk. A gégefedő hurutnál leginkább a gégefedő hátsó felszínét és annak ismét azon részét borítja teltebb vörös színezet, mely a gégefedő-gumónak megfelel, hol a nyákhártya igen laza kötszövettel bír. A gégefedő szabad szélén olykor apró kirágódások foglalnak helyet, melyek huzamos tartam mellett a szabad szélt egyenetlenné teszik. Túlképzékeny hurutnál a gégefedő alakját változtatja, tömöttebbé, duzzadtabbá lesz, olykor apró szemcsék borítják, melyek nagyban hasonlítanak a szem közhártyáján előforduló szemcsékhez, azonban itt sem haladja túl a gégefedő megnagyobbodása annak kétszeresét. A gégefedő szabad széle a hurut magasabb fokán igen gyakran mutat apró, kimaródott helyeket, melyek főleg oly egyéneknél, kik maró gőzökkel dolgoznak, igen konok és makacs lefolyást követnek, inkább szőltöbben terjednek, mint mélybe és ennélfogva jelentékeny anyagveszteséget nem hagynak maguk után. A gyorsabb gyógyulást kétségen kívül nagy fokban akadályozza azon körülmény, hogy a gégefedő a lenyelendő szereknek folytonos hídja gyanánt szolgál. Igen gyakran észleljük, hogy a hurut tisztán a gége hátsó falát, a két kánporcz közti redőt és a kánporczokat egyenkint vagy mind a kettőt (arytaenoiditis, mesoarytaenoiditis) választotta tanyájáél. A hurut itt is a nyákhártyának intensív, kellemes vörössége, nagyobb fokú duzzadása felernyedése által külöli magát. A nyákelválasztás a hurut fokához képest majd csak csekély, majd igen bő; nemkülönben a szerint a mint kisebb vagy nagyobb fokban erősiók vannak jelen kocsonyaszerű, szürkés, fehéres vagy sárgás. Ha az egyik kánporcz van a hurut által megtámadva (ami egyébként ritka), a másiknál erősebb színezete és duzzadtsága, magasabb állása által tűnik ki.1) Ezen duzzadtság az ellenoldalinak prompt illesztkedését a középvonalhoz akadályozza, minek következtében a hangoztatás meg lesz nehezítve, amennyiben a hangszalagok közeledésére nagyobb izomerő szükséges. Hang ugyan létrejö, de létrehozása a betegeknek nagyobb erőlködésébe kerül, s így gyorsabb elfáradással jár. Erosiék rendesen a kánporcz belső felületén vannak jelen, ott, hol az ellenoldali kánporcz nyákhártyájával történik a surlódó érintkezés. Ha mindkét kánporcz szenved, s velük együtt — mint rendesen — a közti nyákhártya (a gége hátsó fala) is, úgy a tükörben a szerint, a mint a hátsó fal kevésbé vagy jobban duzzadt, a kánporcz majd igen kiemelkedő, vagy a közti nyákhártyával egy niveau-t elfoglaló magasságú daganatot praesentálnak. A közti nyákhártya a szerint, amint a hurut majd enyhébb és a nyákhártya lazaságával van egybekötve, ránczos, majd, ha tetemesebb fokán van a hurut, vagy ha tán hyperplasticus folyamat van már jelen, feszes, tömöttebb daganatot képez, mely kisebb-nagyobb éket szolgáltat a hátsó hangrésbe, s a hangszalagok könyv egyesülésének megfelelő gátot vet eléje. A hang azonban itt is, hacsak a hagszalagok nincsenek megtámadva, tetemes változást nem szenved, mert erősebb izomműködés az akadályt legyőzheti. A beszéd ennélfogva — főleg a huzamos — megerőltető, fárasztó. A kán és kánporcz közti ily hyperplasticus hurut egymagában szerfelett ritka, rendesen a gége egyetemes, vagy a hangszalagok hurutjával együttes. Többször észleltem olyanoknál, kik egyidejűleg gyomorhurutban is szenvedtek. Az egyszerű hurutos fekély e helyen nem ritka, lefolyása igen makacs, főleg vérszegény embereknél. Gyakrabban tapasztaljuk nőknél, s ezek közt ismét olyanoknál, kik részint életmódjuk, részint egyéb élet- vagy kórtani változásoknál fogva igen nehezen vagy épenséggel el nem távolítható okot szolgáltatnak a hurutos fekély állandósítására, így pl. szakácsnők, mosónők, terhesek stb. Nem épen ritkák azon részletes hurutok sem, melyek a gégefedő-kárredőket, voltaképen az álhangszalagokat szokták felkeresni. A hurut itt a laza tapadású nyakhártya miatt buja földet talál, s azért mind a színezet erősebb myanjainak, mind a nagyobb fokú megduzzadásoknak helye elanynyira, hogy nemcsak a Morgagni-féle gyomrácsok elfedeznek, hanem maguk a hangszalagok csak mint apró csikók tűnnek a hangoztatásnál elő, vagy szintén egészen beboríttatnak, bár ily fokon többnyire lympathicus — görvélyes — egyéneknél találtam, vagy olyanoknál, kik gümőre mutattak hajlamot. Ily fokon az álhangszalagok hurutja a valódiak működését akadályozza, habár a beszélő hangban tetemes változást nem okoz, de énekhangra képtelenné teszi a beteget. Az álhangszalagokon kirágódásokat vagy fekélyeket az egyszerű álhangszalag-hurutnál nem tapasztaltam valószínűleg azért nem, mert súrlódás az ellenoldali álhangszalaggal fenn nem áll. Egy álhangszalagnak hurutja egymagában a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Leggyakoribb részletes hurut a h a n g s z á l a g hurut. Ez számos variánst mutat fel, melyek közül csak a fő typusok ismertetésére szorítkozom. 1) Csak az egyik vagy mindkét hangszalagnak nyakhártyája egyarányosan belövelt, nagyon kevéssé duzzadt; a szabad szál majdnem egészen rendes; a beszélő hang érdes, az énekhang bár tiszta, de beteg részéről az éneklés megerőltetéssel jár. Belégzésnél vagy rendes hangoztatásnál a hangszalagok vörös színüket megtartják, míg erősebb hangoztatáskor vagy énekhing adásánál fehérebb színt öltenek. Ezen alak leginkább színészeknél, tanítóknál szónokoknál stb. fordul elő. 2) Az egyik vagy mindkét hangszalag egyarányosan belövelt, duzzadt. A szabad szél hasonlólag duzzadt, miért is úgy éneknél mint beszédnél jelentékenyebb fokú hangzavar van jelen. Igen gyakori bántalom. 1) Épen ellenkezője ez annak, mit egyoldali kánporcz porczkörüli lábjánál látunk, hol a kánporcz szintén duzzadt nyakhártya mellett az ellenoldalinál mélyebben fekszik.