Orvosi Hetilap, 1875. március (19. évfolyam, 10-13. szám)

1875-03-07 / 10. szám

KI'.fizetési ár , helyben és vidéken etrész evrt­ 1 ■. írt., félévre o írt. A közlemények és fizetések bérmente­­sitendők. N­ írd ötösökért soronkint 15 új kr. Slögrjd­en minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postaim­itálnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi­ út.cza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. mxim Bndiipest. 1875. Martins 7. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. ra­íZ£«IOL]cl.l«iB.eKedLjLl£ évrfol^rsa-xn.. Felelős szerkesztő és tulajdonos Mark­usovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: K­o­n­r­ád M. t­r. A gátrepedésekről és ezek kezeléséről. (Folyt.) — Büchler I. tr. Máchik Béla tnr. belkórodájából. Kimutatás az 1878/4-diki tanévről. (Folyt)— Schwimmer E. tr. Orvosi jelentés a budapesti általános policlinikáról. A) Általános történeti és megfejtő észrevételek. (Folyt.) — Könyvismertetés. Die Ueberanstrengung des Herzens, von Dr. J. Seitz. — Lapszemle. Kísérletek a czukros búgyárról. — Jaborandi. — A salicylsav hatása a diphtheritis moszataira. — Az alsó végtagok elüszkösödése hagymáznál. — Iblanyfestvény fej-vérdaganatnál Tárévá. Meghívás a m. orvosi könyvkiadó társulat évi közgyűlésére. —­­ Kac­zander Áron tr. — Miskolcz, martius 1-jén. — A magyar tud. akadémia II. osztályának mart. 1-jén tartott üléséből. — Vegyesek. — Igazítás. — Szerkesztői levelezés. A gátrepedésekről és ezek kezeléséről. Kokbád Makk t­r.-tól, a nagyváradi m. k. orsz. bábaképezdén. (Folytatás). Még eddig a hanyatt és oldalfekvés mindig a legczél­­szerűbb és legkényelmesebb mind a szülőnőre, mind a se­­gélynyujtó szülész és szülésznőre nézve, s e két helyzet com­­binálva minden kívánható előnyt nyújt. A hanyatt fekvés emelt derékkal a gyermekfej beállá­sáig czélszerű; magasabbra emelt felső testtel ismét czél­­szerűbb az oldalfekvés; a magasabbra emelt felső testtel jobban nyújtjuk a gerinczoszlopot és a gyermek súlya is jobban érvényesül. Ezenkívül az oldalfekvésnek azon czélja van, hogy a fej keresztü­lmetszésénél a szülőnő ne legyen képes annyira erőlködni, továbbá hogy mint a fej a meden­­czekijáraton áll és a gát kidudorodik, ezt jobban szemünk előtt tarthassuk s a gát megmentésére szükséges segély­nyújtásokat könyebben eszközölhessük. Hogy folytonosan tudomásunk legyen a gát állapota felett, szükséges, hogy az egyszersmind szemünk előtt legyen. Csakugyan Scanzoni indicatio-jának „it fiat“ felel meg azon gáttámogatás, me­lyet eddig többnyire sc­ablonszerűleg űznek a takarók alatt, nehogy a szülőnő szemérmét sértsék. Szabad szem szüksé­ges, ha jó figyelemmel akarjuk kísérni azon feltételeket, melyek a gát megmentésénél fontosak. Ezen feltételek rövi­den következő 3 pontba foglalhatók : 1) Hogy a lágy szülszervek ruganyossága kellőleg érvényesüljön, szükséges, hogy a gyermekfej keresztü­lmet­­szése egyenletesen, lassan kint menjen véghez. 2) A hüvelyzés szélei egyenletesen feszüljenek, azaz a feszítő erő egyenletesen legyen megoszolva, mi leginkább akkor lehetséges, ha a gyermekfej, a kihajtó erő irányát megtartva, a hüvelyrés közepe felé nyomul. 3) A magzat kihajtása alatt a hüvelyrés kitágulása minél csekélyebb legyen, mit leginkább azáltal lehet elérni, hogy a koponyát kisebb átmérőivel vezetjük kifelé. Ha ezeket szem előtt tartjuk, önként következik a minden időpontban szükséges segélynyújtás. Mindenek előtt arra kell figyelnünk, a koponyafekvés­nél, — hogy a nyakszirtcsont a fanív alatt tökéletesen előnyomuljon és ez alá helyezkedjék; ha ebben egy felette feszes gát a nyakszirtet gátolná, akkor ezt ujjunkkal a fanív alatt a gát felé gyakorolt nyomással vezetjük a fanív alá. S h­a végre sikerült a nyakszirtet úgy a fanív alá vezetni, hogy az egyszersmind jól odafekszik, szükségtelen minden további segédkezés a nyakszirtcsont helyzetének megtartása végett. A gát támogatása, különösen a nyakszirtcsontra irá­nyítva, tehát nem abban áll, mint ezt általában még ma is követik, hogy a nyakszirtcsontot a gátra helyezett kézzel nyomás által szorítsuk a fanív alá, hanem a fő az , hogy a nyakszirtcsontot a fanív alá vezessük. Ezen nyomásra csak különös esetekben lehet szüksé­günk, milyenek : a laza medenczealap, gyenge medenc­ehajlás, lapos keresztcsont. Továbbá czélszerű a gátra gyakorolt nyo­más, midőn az igen széles lig. triangulare szolgál akadályul. Az utolsó időkben a gáttámogatás különféle módosítá­saival találkozunk, melyek részint a koponya kivezetését és a gát megőrzését czél­ozzák. Goodelli­ a gát erőszakos kitá­gítását ajánlja, szerinte két újjal kell bemenni a végbélbe és a végbélnyílás mellső szélét a gáttal együtt erősen előre­­h­ízni. Ezen eljárással az egész gát ruganyosságát akarja érvényesíteni és a rima vulvae kellő kitágítását eszközölni. Ezen eljárás nemcsak hogy nem képes a gátat meg­menteni, sőt lényegesen elősegítheti a gátrepedést. Ezen eljárás analóg Olshausenéhez 1­­­2), ki a fájdalom­szünet alatt tanácsolja a végbélen keresztül gyakorolt nyomás által a gyermekfejt mintegy kinyomni. Ezen eljárást szintén nem tartom czélszerűnek az előbb említett okoknál fogva, s ha Olshausen különösen gyenge szülfájdalmaknál ajánlja, azt hiszem, a szülfogó alkalmazása sokkal inkább van ja­vulva. Evvel nem akarom azt állítani, hogy a szülfogó alkal­mazása annyira ajánlatos a gát megtartására, mint azt Hüter és Schnitze véli. Ha az átmérőiben nagyobbodott ko­ponya veszélyezteti a gátat, a szálfogó alkalmazása által ezen átmérők még inkább nagyobbodnak és vele a veszély a gátra. 1) W. Goodell. A Critical Inquiry into the Management of Peri­­naeum during Labour. Amer. J. of. Mad. Science. January, 1871. 2) Sammlung klinischer Vorträge. Nr. 44. — Olshausen, Ueber Dammverletzung und Dammscbutz.30

Next