Orvosi Hetilap, 1875. április (19. évfolyam, 14-17. szám)
1875-04-04 / 14. szám
ORVOSI HETILAP. Bndnpest. 1875.m -m . Aprilis 4. Honi s külföldi gyógyászat és környvállat közlönye. Tizenkilenexedik Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: L e n h o s s é k J. tr Az emberi vese viszér-rendszere. — Bichler I. tr. Máckik tr. belkórodájából. Kimutatás az 1872 3 4/4-diki tanévről. (Folyt.) — Schwimmer E. tr. Orvosi jelentés a budapesti általános policlinikáról. B) Részletes (számbeli) kimutatás. (Folyt.) — Lövy N. tr. Csontkinövés a külső hangvezetékben. — Könyvismertetés. Die physiologische Diagnostik der Nervenkrankheiten. Von Dr. G. Burckhardt. — Lapszemle. Iodoform bujakóri fekélyek ellen. — Villamos bontás (electrolysis) a heredaganatok kezelésénél. Tár 187.a. Rupp N. J. elnöki beszéde a m. o. könyvkiadó társulat 1875. mart. 31-diki közgyűlésén. — Jelentés a m. o. k. k. társulat 1874. működéséről. Az igzgató tanács működése. Az alapítványi bizottmány jelentése. — 1 xe 1 S. Emlékbeszéd Kaczander Á. tr. felett. — Vegyesek. — Előfizetési felhívás az Orv. Hetilap else april—júniusi folyamira. Melléklet. A budai Erzsébet-sósfürdő helyi rajza. Klftfizetési ár: helyben és vidéken egész évre 10 írt., félévre a frt. A közlemények és űzetések bérmentesitendők. Hirdetéseken soronkint lő új kr. Megjelent minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerfesztítségről nádor-úteza 12. sz., és Kilián György könyvkereskedésében vác.i-útcza Drafiche-térfi házban. Az emberi vese viszér-rendszere. Lenhossék József tr., egyetemi tanártól Budapesten. A corrosio-módszer által, melyet Hyrtl J. hazánkfia talált fel, a terimbeles szerveknek nemcsak belső edényviszonyait lehet kikutatni és előállítani, mint ezt már egy más alkalommal felemlítem), hanem némi gyakorlat után az embernek egészen hatalmában áll a befecskendési anyagot annyira behajtani, mennyire ez épen szükségesnek látszik, miáltal az edény faszerű elágazása törzsétől egész a hajszál előtti végelágazásokig elkülönítve kipuhatolható, mi — különösen a terimbeles szervek viszerei között létező viszonyokat illetőleg — annyival is inkább nagy fontosságú, mivel azok a szervek helyében kiterjedt és változás edényfonatokat képeznek, melyek sűrű és finom hajszál előtti csőrendszerbe bomlanak fel, miért is a mélyebb viszerek belső viszonyai csupán a felületnek lassan kinti letördelése által tüntethetők elő. A vese véredényeit illetőleg Hyrtl J. csakis az litereket kutatá ki és írta le tüzetesen corrosio-rendszerének segélyével) ; én tehát ugyanazon kutatási és előadási módszer alapján, e szerv viszereinek eddig még kevéssé ismert viszonyait tettem buvárlásaim tárgyává, s hol a szabad szemmeli vizsgálat nem mutatkozott elegendőnek, górcsövet vettem igénybe. Hogy azonban a viszeres edényrendszerének viszonyai könyebben felfoghatók legyenek, czélszerűnek látom részint a vese durvább szerkezetére vonatkozólag egyet-mást emlékezetbe idézni, részint bizonyos, csak újabb időben tökéletesebben kipuhatolt pontokat fejtegetésre méltatni; továbbá a vese finomabb szerkezetét illetőleg, a hadcsövecseket a Bowmann-tokokkal, a véráramlásra szolgáló fiteres és hajszáledényrendszert röviden vázolni. A vesének szabad szemmel kivehető szerkezetéről. A vese, mely Cicerónál és az ó-testamentumban mint „a nemi gerjedelem és vágyak szerve említtetik meg”), a már Mózes által ismert zsiradékban), az úgynevezett zsírtokba (capsula adiposa) van beágyazva, s egy rostos vagy saját burokkal (tunica fibrosa seu propria) körülvéve, mely a veseköldökön benyomulván, a Henleöbölbe (sinus Henler) folytatódik.8) Ezen Henle-féle öböl a tömött zsiradékba beágyazott edény- és idegelágazódásokat, továbbá a vesemedencze szétoszlását a kelyhekbe, vagyis az úgynevezett Haller-tölcséreket (infundibula Hallért) foglalja magában. Hosszú, úgyszintén haránt metszeteken szürkés, háromszögű, alapjával a vese domború széle felé tekintő helyek vehetők észre, a Malpighi-féle lobrok (pyramides Malpighii*), melyeknek száma 6—12 közt változik és az úgynevezett vellős állományt (substantia medullaris) képezik. E lobrok vörösbarna tömegtől, a kéregállománytól (substantia corticalis) vétették körül, mely az egyes lobrok közé Bertini oszlopcsák (colmmae Bertini) név alatt nyoraul be. Ez oszlopcsák csakis ott hiányoznak, hol 2 vagy 3 lobor egybeolvadása által iker- vagy hármas lobrok keletkeznek. Azonban a Bertini oszlopcsak nem egyszeri válaszfalak gyanánt húzódnak át a vese termbelén, mint azt eddig hitték, hanem mint Hyrtl J. kimutatta( *), 5—8 befelé álló bordákat (Riffe) képeznek, melyek hasonlóan a hajó oldalán alkalmazott bordagerendákhoz, a veseköldöktől a kéregállomány hasi és háti felének határszéléig sugárszerűen haladnak. Hossz- és harántmetszeteken igen különböző szélességben jelentkeznek, miután átmérőjük 1—8 mmtr. közt változik ; továbbá nem érnek egész a vesemedenczéig, hanem s) Hyrtl. Nierenbecken. 29 lap.H *) J. Hyrtl. Die Corrosions-Anatomie und ihre Ergebnisse. Wien, 1873. Mit 18 Tafeln. Folio. 17—32 lap. . 2) Lenhossék J. Hyrtl corrosio-anatomiája. A természettudományok köréből. Kiadja a m. t. akadémia. Budapest, 1873. 7 lap stb. 3) J Hyrtl. Das Nierenbecken der Säugethiere und des Menschen. Wien, 1870. Mit 7 Tafeln. 4. *) M. T. C i c e r o. Tuse, quaest. I. 2. cap. 25. — A három király könyve. 5. fejezet. 19. vers. ,Filius tuus qui eggreditur de renibus meis “ 2) Liber Leviticus. Cap 3, vers 4 és cap. 8, vers 25. 3) J. H e n 1 e. Handbuch der Eingeweidelehre des Menschen. Braunschweig. 1863. 291 lap. 220 ábra y és 222 ábra 4 alatt. 4) M. Malphighi. Opera omnia. Londini, 1686. Cap. Ill, De renibus.