Orvosi Hetilap, 1875. május (19. évfolyam, 18-22. szám)

1875-05-23 / 21. szám

** 'SS'IIL« Előfizetési ftr . helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmente­­sítendő­k. Hirdetésekért soronkint 15 új kr. Megjelelt minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi­ utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP.­­ Budapest, 1875. Május 23. Honi s külföldi gyógyászat és kórh­ayárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: R­é­c­z­e­y J. tr. Kovács J. t­r. sebészeti koródájáról a budapesti kir. m. egyetemen. Gátvarrat Heppner eljárása szerint: — Takács E. tr. Korányi Frigyes t­r. koródáján kezelt szívbetegek az 1873. tanévben. (Folyt.) — Hajnal I. tr. Az 1873. évben Békésen uralkodott váltóláz-járványról. (Folyt.) — Könyvismertetés. Die luetische Erkrankung der Himnarterien. Eine Monographie von Dr. m. D. Heubner. — Lapszemle. Csontátültetés. Tárcza : A budapesti kir. orvosegylet május 15-kén tartott rendes ülése. — Vegyesek. — Szekesztői levelezés. — Pályázat. Kovács József tanár sebészeti karodájáról a budapesti kir. magy. egyetemen. Gátvarrat Steppner eljárása szerint. Közli Kerczeg Imre ír. Mióta Guillemeau először végezte a gátvarratott), az­óta a női ivarszervek sebészi bántalmai között alig találunk egyet, melynek gyógyításával annyira és oly behatón foglal­kozott volna a műtősebészet, mint a gátrepedésekkel. Mint minden képlő műtétnél, hol a siker legtöbbször az első szán­dékból­ (per primam intentionem) egyesüléstől függ, úgy a gátrepedés műtéténél is az eredmény fő feltétele a kellő nagyságú és alakú sebfelületek képzésén kívül a sebfelüle­teknek egyenletes és tartós összeillesztése. De épen a seb­felületek kellő összetartása a gátrepedés műtéténél a leg­nehezebb feladatok egyike, a sebfelületeknek —más hasonló műtétekhez viszonyítva — aránylag nagy kiterjedése miatt és azon mellékkörülményeknél fogva, melyek e műtétnél különösen az első szándékból­ gyógyulást veszélyeztetik; ilyenek a végbélzárizom, hüvelyzárizom és a szomszéd iz­mok összehúzódásai, a vizeletnek, hüvely- és esetleg bélvála­déknak, a bélsárnak és heveny gátrepedéseknél a gyermek­ágyi kifolyásnak odajutása. Nem csodálkozhatunk tehát, ha a gátrepedés újbóli egyesítése mindig a legnehezebb és leg­­kétesebb sikerű műtétek közé soroltatott, sőt sok régibb sebész — köztük Maurice­au, Smellie, La motte — még a műtét sikerének lehetőségét is kétségbe vonta.* 2) A megoldandó kérdés e nehézségeinek megfelelőleg a gátrepedések ismért egyesítésére — Noel (Rheimsban3) ás Saucerotte (Lunevilleben4) óta, kik a már feledésbe ment gátvarratot a múlt század elején újra felelevenítették — számtalan módot ajánlottak a műtők, melyek épen soka­ságuk által bizonyítják legjobban elégtelenségüket. Eltekintve­ a kisebb kiterjedésű, úgynevezett tökéletlen és az úgynevezett központi gátrepedésektől, melyek több­nyire műtői beavatkozás nélkül is a gát fennmaradásával gyógyulnak, a nagyobb kiterjedésű, ú. n. tökéletes gátrepe­déseknek egyesítésére ajánlott eljárások a képlőműtéteknek fenntebb említett két fő feltétele szerint két csoportba foglal­hatók össze. Egy részük u. i. a felsebzés alakjára, kiterjedé­sére fordít főgondot, míg más részük főleg a varratok egyik vagy másik nemének alkalmazásában látja a műtét sikerét biztosítva. Azon műtők, kik főleg a felsebzésre fordítják figyel­müket (természetesen csak behegedt gátrepedésekről áll ez), általános elvül tűzik ki, hogy a heg teljesen kiirtassék, a sebfelületek egészen simák legyenek, mellfelé a hüvelybe folytatódjanak és a végbélnyílás körül összeérjenek. Közülük egyesek csak a sebfelü­let alakjára fordítnak gondot, — Dieffenbach1), Pauli2), Schuh3), Laugier4), Breslau, Simon5), — mások egész tervszerű képző­­műtétet ajánlottak, mint Langen­beck (perinaeosyn­­thesis 6), Ried (2 oldallebeny képzése a hüvelylakhártyá­­ból 7) és J­ober­t. Nem c­élunk ez alkalommal mindezen eljárásokat egyenként ismertetni és azokat bírálat alá venni, hanem in­kább a gátrepedések gyógyítására irányzott sebészi eljárá­soknak fenntebb említett második csoportját, azon eljáráso­kat akarjuk szemügyre venni, melyeknél a fősúly a műtét második mozzanatára, a készített sebfelületek egyesítésére, s ezzel a gyors hegedés biztosítására van fektetve. Mindennemű varratot megkísértettek már a gázvarra­toknál alkalmazásba venni, egyenkint is, és különböző varrat­nemeket összevéve. Ép úgy alkalmazták a gátvarratra a­ *) Dieffenbach. Operat. Chir. 1845. Bd. I. p. 619—623. 2) Pauli, Untersuchungen und Erfahrungen im Geb. d. Chir. Leip­zig 1844. p. 240. 3) Schuh, Ueber die Operation d. veralteten Dammrisses. Wien, med. Wochenschr. 1855. 20., 21. sz. *) Laugier, Gazette des höpitaux 1856. 80. szám. 5) Mitheilungen aus der Chir. Klinik des Bostocker Krankenhauses. Prag 1868. II. Abth. (S. 241—311) p. 250 és Operation des veralteten complicirenden Dammrisses. Von M. Hirschberg. Langenbeck’s Archiv. Bd. XV. p. 166 stb. 6) Monatschr. f. Geburtskunde. Bd. 15, 1860. p. 401. Biefel közle­ménye. ’) Günther, Blutige Operationen. XIV. Abschn. p. 76. 21 *) Busch, Geschlechtsleben de3 Weibes. Bd. V. p. 187. 1844. 2) Dieffenbach, Operat. Chirurgie. Bd. I. p. 637 és Busch, Ge­schlechtsleben des Weibes. Bd. V. p. 187. 1844. *) Journal génér. de méd. Toma IV. Paris és Actes de la société de méd. ä Bruxelles 1799. Tom. I. p. 38. 4) Journal génér. de méd. Tom. VII. Paris és Melanges de Chirur­gie, Sédillot Becueil period. Tome IV. p. 417—425.

Next