Orvosi Hetilap, 1875. június (19. évfolyam, 23-26. szám)
1875-06-06 / 23. szám
A férfi-ivarszervek gyümős elfajulása leggyakrabban a mellékherékben kezdődik, mely egyszersmind leggyakoribb székhelye különösen a húgycsőből átvezetett lábfolyamatoknak. Salieroni összeállítása szerint 51 eset közül 37 esetben az egyik, 10 esetben mindkét mellékhere, 4 esetben a here volt a megbetegedés székhelye. Eltekintve azon ondóvezérek, hólyagcsák és dülmirigyyek tovaterjedés útján létrejött együttes megbetegedésétől, Salleron csakis egy esetben találta a többi szerveket is hasonlóan megbetegedve. A kórfolyamat a m mellékheréről átterjedhet a herére, ondóvezérre, ondóhólyagcsákra, dülmirigyre, húgycsőre, hólyagra. A mellékhere után az elsődleges megbetegedés gyakoriságára nézve az ondóhólyagcsák következnek (Ricord2), s csak azután jönnek a herék. Az ondóvezéreknek elsődleges megbetegedése még nem észleltetett. Azon körülmény, hogy az elsődleges gümős megbetegedés székhelye gyakoriságára nézve az ivarszerek tulajdonképeni lobjának góczával összeesik, arra enged következtetni, hogy a gümős és a lábfolyamat között valóban okbeli összefüggés létezik. A mellékherében a gümős elfajulás kezdete egy göb alakjában tűnik fel. Ezen göb legyakrabban a mellékhere fejében (caput epididymis) jelen meg. Ezen göb pontosabb vizsgálatra több kisebb göböcskékből van összetéve, melyeknek egymásfelé néző felületeik el vannak lapítva. A mellékhere csövecseinek bennéke, melyek a falzatok megvastagodása és a közti kötszövet bujálkodása folytán szét vannak feszítve, megszaporodottnak tűnik fel, zsírszemcsék és szemcsés törmelék hozzájárulása folytán, s rendellenes, sárgás színt mutat, sőt Virchow és Neopen vizsgálása nyomán genyteszecseket is tartalmaz. A csövecsek hámbélése a kezdeti korszakban még épségben van. A további lefolyásban hasonló göbök lépnek fel a mellékhere testében és farkában is, míg az egész mellékhere göbök által töltetik ki. A kórfolyamat ezen ponton nem szokott megállani; a régibb keltű göbökben zsíros szétmállás és elfolyósulás lép fel, mint már láttuk, a csövecsek kernekéből kiválólag, mely magába vonja a kisebb göböcskék falait is, s így az eredetileg tömött kemény göb, zsíros pépszerű barlangi változik át. Ha a szétmállás átterjed egyszersmind a barlang falzatára is, az csakhamar szétroncsoltatik, s feltörés, sipolyképződés jön létre. Ezen ecsetelés után a mellékhere sajtos elfajulása úgy fogható fel, mint az ondócsövecsek belfelületéről kiinduló hurutos lábfolyamat, mely sajtosodással végződik. Hasonlóan fogta fel a keregümősödési folyamatát Carswell3) is, míg Craigie és Curling4) a gumőnek a csövecsek közti kötszövetből való kiindulását is felveszik, sőt Demme és Villemin5) kizárólag csakis a szövetközi előállás mellett nyilatkozik. Miután a szövecsek közti kötszövet vér- és nyirkedényhálózattal bír, melynek fala a gümők kiindulására nézve kedvező talajnak tekintetik, egyelőre mindkét nézet bír a valószínűség elég sok feltételével. Hasonló folyamat megy végbe az ondóvezér és ondóhólyagcsak gümős, vagy ha úgy tetszik, sajtos lábfolyamatánál is. A kóros elváltozás itt is a fajzatból indul ki; e felhám és kötszöveti sejtek bujálkodása és szétesése folytán, sárgás pépszerű anyag jön létre, mely az ondóvezeték űrét teljesen kitölti. A szétesési folyamat az ondóvezér falát néha teljesen átfúrja, részleg szétroncsolja, s az ondózsínór környékében sajtostartalmú tályogok lépnek fel. A kórfolyamat a mellékherékről gyakran a herékre terjed át, s pedig vagy szétszórt kemény göbök alakjában, melyek a herének különben ép szövetébe ágyaztatnak be, s avval szorosan összefüggenek, vagy a gümős beszűrődés zárt sorozatba mint kemény tömeg nyomul előre a here reczéjébe. Ritkább esetek közé tartozik az, midőn az elfajulás magában a herében elsődlegesen lép fel. Míg a mellékherében, mint láttuk, a kórfolyamat kiválóan a kitágult csövecsek sajtos hurutjának alakjában tűnik fel, addig a herében a sokkal kisebb ondócsövecsek ürei, a közti kötszövet bujálkodása folytán összenyomva elenyésznek, mialatt a közti kötszövet bujálkodása a sejtes beszűrődés stádiumát elhagyva, finom rostozott szövetté alakul át. Tetemesebb nagyítás mellett egy ily gócz közepében szemcsés szétesést, sajtos elmállást találhatni, mely sajtos szétesés, a gócz központjából kiindulólag, annak környi része felé haladva, sajtos tályog, s felfakadás esetén sipoly-képződésre vezet (Kocher). A dhlmirigyek önálló elsődleges gümős megbetegedése nem észleltetett. A herék és mellékherék gümős, vagy jobban mondva, sajtos elfajulásának tünetei röviden a következőkbe foglalhatók össze. Az esetek legnagyobb számában első tünet a herének és illetőleg mellékherének csekély fájdalmaktól kísért megnagyobbodása. A fájdalomérzet rendesen oly elmosódott, hogy a beteg e mellett rendes napi foglalkozását végezheti. A here és illetőleg mellékhere rendesen pár hét alatt eléri állandó nagyságát, melyen túl ritkán növekszik, mialatt az esetek nagy számában egyszersmind a régibb góczokban ellágyulás, tályogképződés és feltörés jön létre. Új góczok képződése és ellágyulása folytán egy herén több sipoly is képződhetik, melyek évekig fennállhatnak, anélkül, hogy legcsekélyebb gyógyulási hajlamot mutatnának. Gyakran a herék savós hártyái is részt vesznek az idült lábfolyamatban, a saját burkok közé savó izzad ki, s így az eredeti megbetegedéshez vízsérv (hydrocele) szegődik ; a savógyülem néha oly fokra hághat, hogy csak csapolás után vagyunk képesek a kórállapot valódi lényegét felismerni. Az ondóvezérek, ha a kórfolyamat több ideig állott fenn, ritkán maradnak megkímélve, megtámadtatásuk esetén mint egyenletesen, vagy mint csomósan megvastagodott, kemény tapintatú kötegek húzódnak fel a lágyékcsatorna felé, sőt sok esetben azon belül is hasonlóknak tapinthatók ki; nyomásra kevéssé fájdalmasak, azonban bizonyos rongálási érzet van állandóan bennük, mely állás- és járáskor, midőn a megnagyobbodott herék súlyukat inkább érvényesíthetik, tetemesen növekszik, sőt a fájdalom érzetéig is fokozódhatik. Az ondóhólyagcsák megtámadtatásuk első szakában mint kolbászszerű tömött, tapintatú megvastagodások tapinthatók ki a dülmirigy felett. A kórfolyamat tovahaladtával belfelületükön zsíros szétmállás jön létre, ürük sajtos törmelékkel töltetik ki; falzatuk szintén bevonatva a szétesési folyamatba, elvékonyodik, míg végre a hólyagosa helyét egy sajtos falzatú barlang foglalja el. A kórfolyamat átterjedhet x) Saliero n, Arch. gén. de méd. Juil. et aoűt. 1869. 2) Gaz. des hopit. 79. 1852. 8) Carswel. P. Anatomy. Art. Tubercle. Pl. II. fig. 4. 4) Curling i. h. 243. 1. *) Demme a, a. 0. S. 162. — Villemin o, c. p. 26. Pl. II. fig. 4.