Orvosi Hetilap, 1875. június (19. évfolyam, 23-26. szám)

1875-06-06 / 23. szám

A férfi-ivarszervek gyümős elfajulása leggyakrabban a m­ellékherékben kezdődik, mely egyszersmind leggyakoribb székhelye különösen a húgycsőből átvezetett lábfolyamatok­nak. Sali­er­oni­ összeállítása szerint 51 eset közül 37 esetben az egyik, 10 esetben mindkét mellékhere, 4 esetben a here volt a megbetegedés székhelye. Eltekintve azon ondó­vezérek, hólyagcsák és dülmirigyyek tovaterjedés útján létre­jött együttes megbetegedésétől, S­alle­r­o­n csakis egy eset­ben találta a többi szerveket is hasonlóan megbetegedve. A kórfolyamat a m mellékheréről átterjedhet a herére, ondóvezérre, ondóhólyagcsákra, dülmirigyre, húgycsőre, hó­lyagra. A mellékhere után az elsődleges megbetegedés gya­koriságára nézve az ondóhólyagcsák következnek (Ri­cord2), s csak azután jönnek a herék. Az ondóvezéreknek elsődleges megbetegedése még nem észleltetett. Azon körülmény, hogy az elsődleges güm­ős megbete­gedés székhelye gyakoriságára nézve az ivarszerek tulajdon­­képeni lobjának góczával összeesik, arra enged következ­tetni, hogy a gümős és a lábfolyamat között valóban okbeli összefüggés létezik. A mellékherében a gümős elfajulás kezdete egy göb alakjában tűnik fel. Ezen göb legyakrabban a mellékhere fejében (caput epididymis) jelen meg. Ezen göb ponto­sabb vizsgálatra több kisebb göböcskékből van összetéve, melyeknek egymásfelé néző felületeik el vannak lapítva. A mellékhere csövecseinek bennéke, melyek a falzatok meg­­vastagodása és a közti kötszövet bujálkodása folytán szét vannak feszítve, megszaporodottnak tűnik fel, zsírszem­­csék és szemcsés törmelék hozzájárulása folytán, s rendelle­nes, sárgás színt mutat, sőt Virchow és Neopen vizs­­gálása nyomán genyteszecseket is tartalmaz. A csövecsek hámbélése a kezdeti korszakban még épségben van. A to­vábbi lefolyásban hasonló göbök lépnek fel a mellékhere testében és farkában is, míg az egész mellékhere göbök által töltetik ki. A kórfolyamat ezen ponton nem szokott meg­­állani; a régibb keltű göbökben zsíros szétmállás és elfolyó­­sulás lép fel, mint már láttuk, a csövecsek kernekéből kivá­­lólag, mely magába vonja a kisebb göböcskék falait is, s így az eredetileg tömött kemény göb, zsíros pépszerű barlangi változik át. Ha a szétmállás átterjed egyszersmind a barlang falzatára is, az csakhamar szétroncsoltatik, s feltörés, sipoly­képződés jön létre. Ezen ecsetelés után a mellékhere sajtos elfajulása úgy fogható fel, mint az ondócsövecsek belfelüle­­téről kiinduló hurutos lábfolyamat, mely sajtosodással vég­ződik. Hasonlóan fogta fel a keregümősödési folyamatát Carswell3) is, míg Craigie és Curling4) a gu­mőnek a csövecsek közti kötszövetből való kiindulását is felveszik, sőt Demme és Villemin5) kizárólag csakis a szövet­közi előállás mellett nyilatkozik. Miután a szövecsek közti kötszövet vér- és nyirkedény­­hálózattal bír, melynek fala a güm­ők kiindulására nézve kedvező talajnak tekintetik, egyelőre mindkét nézet bír a valószínűség elég sok feltételével. Hasonló folyamat megy végbe az ondóvezér és ondóhó­lyagcsak gümős, vagy ha úgy tetszik, sajtos lábfolyamatá­nál is. A kóros elváltozás itt is a fajzatból indul ki; e fel­hám és kötszöveti sejtek bujálkodása és szétesése folytán, sárgás pépszerű anyag jön létre, mely az ondóvezeték űrét teljesen kitölti. A szétesési folyamat az ondóvezér falát néha teljesen átfúrja, részleg szétroncsolja, s az ondózsínór környé­kében sajtostartalmú tályogok lépnek fel. A kórfolyamat a mellékherékről gyakran a herékre ter­jed át, s pedig vagy szétszórt kemény göbök alakjában, me­lyek a herének különben ép szövetébe ágyaztatnak be, s avval szorosan összefüggenek, vagy a gümős beszűrődés zárt sorozatba mint kemény tömeg nyomul előre a here reczéjébe. Ritkább esetek közé tartozik az, midőn az elfajulás magában a herében elsődlegesen lép fel. Míg a mellékherében, mint láttuk, a kórfolyamat kivá­lóan a kitágult csövecsek sajtos hurutjának alakjában tűnik fel, addig a herében a sokkal kisebb on­dócsövecsek ürei, a közti kötszövet bujálkodása folytán összenyomva elenyész­nek, mialatt a közti kötszövet bujálkodása a sejtes beszűrő­dés stádiumát elhagyva, finom rostozott szövetté alakul át. Tetemesebb nagyítás mellett egy ily gócz közepében szem­csés szétesést, sajtos elmállást találhatni, mely sajtos szét­esés, a gócz központjából kiindulólag, annak környi része felé haladva, sajtos tályog, s felfakadás esetén sipoly-képződésre vezet (Kocher). A dh­lmirigyek önálló elsődleges gümős megbetegedése nem észleltetett. A herék és mellékherék gümős, vagy jobban mondva, sajtos elfajulásának tünetei röviden a következőkbe foglalha­tók össze. Az esetek legnagyobb számában első tünet a he­rének és illetőleg mellékherének csekély fájdalmaktól kísért megnagyobbodása. A fájdalomérzet rendesen oly elmosódott, hogy a beteg e mellett rendes napi foglalkozását végezheti. A here és illetőleg mellékhere rendesen pár hét alatt eléri állandó nagyságát, melyen túl ritkán növekszik, mialatt az esetek nagy számában egyszersmind a régibb góczokban el­­lágyulás, tályogképződés és feltörés jön létre. Új góczok képződése és ellágyulása folytán egy herén több sipoly is képződhetik, melyek évekig fennállhatnak, a­nélkül, hogy legcsekélyebb gyógyulási hajlamot mutatnának. Gyakran a herék savós hártyái is részt vesznek az idült lábfolyamatban, a saját burkok közé savó izzad ki, s így az eredeti megbete­gedéshez vízsérv (hydrocele) szegődik ; a savógyülem néha oly fokra hághat, hogy csak csapolás után vagyunk képesek a kórállapot valódi lényegét felismerni. Az ondóvezérek, ha a kórfolyamat több ideig állott fenn, ritkán maradnak megkímélve, megtámadtatásuk esetén mint egyenletesen, vagy mint csomósan megvastagodott, ke­mény tapintatú kötegek húzódnak fel a lágyékcsatorna felé, sőt sok esetben azon belül is hasonlóknak tapinthatók ki; nyomásra kevéssé fájdalmasak, azonban bizonyos rongálási érzet van állandóan bennük, mely állás- és járáskor, midőn a megnagyobbodott herék súlyukat inkább érvényesíthetik, tetemesen növekszik, sőt a fájdalom érzetéig is fokozódhatik. Az ondóhólyagcsák megtámadtatásuk első szakában mint kolbászszerű tömött, tapintatú megvastagodások tapint­hatók ki a dülmirigy felett. A kórfolyamat tovahaladtával belfelületükön zsíros szétmállás jön létre, ü­rük sajtos törme­lékkel töltetik ki; falzatuk szintén bevonatva a szétesési folyamatba, elvékonyodik, míg végre a hólyagosa helyét egy sajtos falzatú barlang foglalja el. A kórfolyamat átterjedhet x) Saliero n, Arch. gén. de méd. Juil. et aoűt. 1869. 2) Gaz. des hopit. 79. 1852. 8) Carswel. P. Anatomy. Art. Tubercle. Pl. II. fig. 4. 4) Curling i. h. 243. 1. *) Demme a, a. 0. S. 162. — Villemin o, c. p. 26. Pl. II. fig. 4.

Next