Orvosi Hetilap, 1875. július (19. évfolyam, 27-30. szám)
1875-07-04 / 27. szám
— 531 — 532 állított melaninjával majdnem azonosnak mutatkozott. Azon vizelet, melyből a melanin ki volt vonva, az idézett sajátságokat nem mutatta többé. Ő ezen vizsgálatokból következő általános értékű eredményeket vonta le: Festenyrákban szenvedő betegek vizelete sajátságos, oldékony, festenyképző (chromogen) anyagot tartalmaz, mely oxydatio által fekete festenynyé válik. Ez a festenyrákból előállított melauinhoz igen közel áll, sőt valószínűleg vele azonos. Az ilyféle vizelet a levegőn állva és mi különösen jellemző, oxydáló anyagok által megfeketedik-Ezen történeti előzmények után átmegyek saját esetem vázolására. 1873. augustus vége felé rendelésemben jelentkezett Gr. K., 62 éves asszonyság, azon kéréssel, hogy venném kezelésem alá. Elbeszélte, s később családjától is megtudtam, hogy mindig egészséges, erőteljes, jól táplált nő volt, körülbelül egy év óta kezdett emésztési zavarokban, néha gyomorfájdalmakban szenvedni, s azóta soványabb lett. Hányás alig egyszer-kétszer fordult elő. Gyomorbaját nem tartotta valami lényeges betegségnek ; felkért, hogy ezentúl látogassam s remélte, hogy nemsokára felgyógyul. Az erős alkatú nő még meglehetősen volt táplálva, s fiatalabbnak látszik koránál; arczszíne kissé sárgásba vág, de nem senyves; a szem porczhártyája fehér. Nagyfokú étvágyhiány és szétszorulás van jelen, majdnem folytonos fájdalom az egész felhas és mindkét ágyék táján; nyelve szürkésen be van lepve. A vizsgálat a mellkasi szervek ép voltát tanúsítja. A has kissé petyüdt, lapos; az egész felhastáj, különösen annak jobb oldala egészen hátfelé a gerinczoszlopig nyomásra érzékeny. A májtompulat a 6. bordaközben kezdődvén, a bordaívet a bimbóvonalban körülbelül 2", a szegy melletti vonalban mintegy 311- nyire haladja túl, lefelé mindinkább teljesebbé és dobossá válván. A máj tapintásra keménynek mutatkozik, hozzáférhető felülete sima; ennek közepén többszörös vizsgálat után igen lapos, sima körös domborulatot találtam, mely a májszélt el nem érte. Emezt a hónalj vonaltól egész 2"-nyire a középvonalon túl elég tisztán ki lehet tapintani; a középvonaltól alig valamivel jobbra szokatlan mély bevágány érezhető, mely az igen megnagyobbodott jobb lebenyt a baltólelválasztja. Gyomortágulat nem mutatható ki; a lép rendes nagyságúnak látszik. Néhány látogatás után a vizeletet megküldetvén vizsgálat végett, meglepetésemre egészen feketebarnának, noha tisztának és áttetszőnek találtam. Vegyhatása savanyú, fajsúlya 1025, üledék nincs; epefestenyt, fehérnyét, czukrot nem mutat. Kérdezősködvén, mióta ily sötét a vizelet, a beteg azt mondá, hogy friss állapotban sokkal világosabb, s csak állás után feketedik meg; ezt már többszörösen vette észre, az utolsó 2- 3 hét alatt folyton. Igyekeztem a friss vizeletet ismételten észlelni, s csakugyan mindig pirossárgának találtam (Neubauer 4—5), de néhány óra múlva egészen sötétbarna lett (Neubauer 8—9). A friss vizelet tömény légsav hozzátétele által azonnal füstszerű felhőkkel telt, melyek csakhamar az egész folyadékot megbarníják. Ugyanazon eredménynyel bromsavat és füstölő légsavat is alkalmaztam. Ezen lelet megerősíti bennem a gyanút, hogy roszindulatú újképlettel van dolgunk. E mellett szólott az egyénnek rövid idő óta való lesoványodása és lápulása, a nagyfokú emésztési zavarok, a néha rohamosan fellépő cardialgicus fájdalmakon kívül a folytonos fájdalmak és különösen a nyomási érzékenység a máj egész terjedelmében, a máj jelentékeny nagyobbodása és keménysége, s azon, bár csekély sima lapos dudorlat a felületén. Ide járult még, most a jellemző vizelet, mely az irodalomban talált kis számú észleletek nyomán legalább nagy valószínűséggel, festényrákra, tehát a rák leggonoszabb fajára utal. A betegnek alig aggódó családja egészen elrémült azon véleményem által, melyet néhány napi kezelés után kijelentettem, hogy a baj valószínűleg májrák kimenetelére nézve a lehető legszomorúbb. A kór lefolyásából a következőket említem. Alig egy hétre a beteg felvállalása után határozatlan szabályú fázási rohamok léptek fel, a hőmérséknek azonban csak csekély emelkedésével (38°), melyek majdnem májtályog felvételére késztettek. Azonban csakhamar nyom nélkül eltűnvén, s jelentékeny hőemelkedéstől nem lévén kísérve, úgy látszik, hogy inkább ideges tünetnek, mint lázrohamnak tekinthetők, s az új képlemek gyors tovaterjedése által voltak feltételezve. Mert a fájdalmak e mellett erősbödtek, a máj észrevehetőleg nagyobbodott, s az említett lapos emelkedés a máj felületén is mindinkább tisztábban lett tapintható. Rheum, gieshübeli víz és melegedő borogatásokra az étvágy javulni és a fájdalmak alábbhagyni kezdtek. September 8-kán a vizeletet friss állapotban ép olyannak találtam, mint eddigelé, fajsúlya még nagyobb volt (1028), de az illető reactio-kat többé nem adó, több órai állás után is csak valamivel sötétebb lesz, s így maradt hosszabb ideig. September közepe táján a beteg ismét roszabbult, elgyengült olyannyira, hogy ágyból ki nem jött, s az étvágytalanság annyira fokozódott, hogy csak híg tápot vehetett csekély mértékben; szilárd eledelt émelygés miatt rágni vagy nyelni nem bírt. A folytonos fájdalom, mely azonban soha szúró természetű nem volt, különösen a jobb ágyéktájból indult ki, s gyakran évszerűleg terjedt az egész törzs körül. Kísérletül kis adagban karlsbadi vizet rendeltem, bátorítva egy előbbi eset által, hol egy több éven át észlelt májrákos nőnél, ezen víz, időnkint mérsékelten adagolva, mindannyiszor az étvágyat helyreállító, s a cardialgicus fájdalmakat megszüntető, nyilván a kísérő gyomorhurut javítása által. Azonban itt semmi sikere nem volt. September vége felé a folyton igen nagy fajsúlyú, epefestényt nem tartalmazó vizelet hosszabb állás után is teljesen változatlan maradt. October első felében a kínzó állapot folyton tartott, éjjelnappal fájdalmak, a legtökéletesebb anorexia, gyarapodott nyálkiválasztás, folytonos köpés, szárazság érzetével a szájüregben. A jobb váll táján soha sem volt fájdalom, s a bal kulcscsont feletti árokban keményedett nyirkmirigyet (Virchow szerint a ductus lymph. útján támadó jele a májráknak) nem találtam. Az éjjeli fájdalmak csilapítására szunyái befecskendését kísértettem meg többszörösen, de a beteg émelygést és hányást kapott tőle és sehogy sem tűrte. Épen úgy jártam a chloral rendelésével, mely hányingert és kínzó gyomorégetést okozott. Egyéb hódítók is, valamint az emésztésre hatandó számos szerek minden legcsekélyebb siker nélkül lettek használva. Végre sodával összekötött szunyái belső adagolása némi könyebbülést okozott. October közepén a beteg csak jobb oldalon fekhetik, ha balra fordul, azonnal oly érzetet kap, mintha valami nehéz test le akarna benne szakadni. A máj jobb lebenyének széle vastagodott, a köldök magasságában érezhető, a bal lebeny szélét csak ritkán sikerült tapintani rézsűt felhágó irányban egész a bal bimbóvonalon túl, hol a bal bordaív alatt eltűnt. A jobb lebeny széle lassan kint egész a csípőcsontig terjedt. Az említett dudor a jobb májlebeny hozzáférhető felületének közepén mind tisztábban lett tapintható, mint lapos golyómetszet alakú, a többi májnál alig keményebb emelkedés, de mindig sima maaradt, s más dudor kívüle nem észleltetett. October 26-kán egy-