Orvosi Hetilap, 1875. augusztus (19. évfolyam, 31-35. szám)

1875-08-01 / 31. szám

31. *M at. Budapest, 1875. Augustus 1. Kiölcsetési ár: helyben és vidéken egész évre k­ frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmente­­sítendők. Hirdetésekért soronkint 15 új kr. Hes jelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőcégnéli nádor-utcza 12. zs., és Kilian György könyvkereskedésébe» váczi-utcza Drasehe-féle házban. ORVOSI HETILAP Honi s külföldi gyógyászat és körüuvázlat közlönye. rM'' i 'M.*- ■*. b­­ l~. i 1­. é­ v-f.oly's»m. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Antal G. tr. Kovács J. tor. sebészeti korodájáról. A férfi-ivarszervek sajtos lábfolyamata (gümősödése). (Folyt.) — Tau­ff­er V. tr. A budapesti m. k. egy. szülkórodájából. A kül nemzőrészek sérüléseinek befolyása a gyermekágyra. Ill. — H a j­n a 1 I. tr. Az 1875-dik évben Békésen uralkodott váltóláz-járványról. — Könyvismertetés. Die Blutspuren vor Gericht und das Kohleoxyd­­blut. von Dr. F. L. Huenefeld. — Lapszemle. Az egészséges mellkasfél összenyomása által mellhártyaizzadmány gyógyulása. A 18 hónapos leánynál galandféreg. — Vérhas ellen új szer. — Horganyvilág sápkóinál. — Tűzszúrás (ignipuncture) az intömlők kezelésénél. Tárcza : Bernáth J. Nehány adat Magyarország gyógyforrásaihoz. — Kivonat pestvárosi születések és esketések 1872- 63 73-diki statistiká­­jából. — Vegyesek. Melléklet. Egy kőnyomatú tábla Antal G. tr. czikkéhez. Kovács József tanár sebészeti korodájáról a budapesti kir. magy. egyetemen. A férfi-ivar szervek sajtos lábfolyamata (gümősödése). Közli Antal Géza tr., sebészkórodai tanársegéd. (Folytatás). A beteg az 187­s-ki tanév beálltával oct. 16-kán újra kórodánkra vétetett fel. A helyi tünetek mondhatni ugyanazok voltak, míg a tüdőbeli változások és általános elgyengülés tetemes előhaladást tettek. Folytonos lázai lép­tek fel reggeli tetemes alábbh­agyással, s estek­ magas 39°,8, 40° emelkedéssel. A lázakhoz később csilapíthatlan has­menés szegődött, s november 4-kén általános kimerülés tü­netei közt meghalt. Halála előtti északán heves köhögési roham alatt mintegy 10 d­obonnyi genyt köpöt ki, miből egy tüdőcavernának valamely hörgbe nyílására következtettünk, de melynek tünetei az élen nem voltak kimutathatók. A november 6-kán végzett bonczolatnak idevágó ada­tait röviden a következőkben foglalom össze. A tüdők szala­­gok által itt-ott a bordákhoz nővek, alkarélyuk középvértar­­talmú, habzó savóval beívódott; míg az egész bal felső ka­rély, a jobb felső karély és a jobb közép karély legnagyobb része légtelen, szemcsés, tömött sajtszerű és barlangoktól áthúzott, melyek közül egyik, a bal felső karélyban, diónagy­­ságtíz évvel telt, a jobb oldaliak m­ogyorónagyságúak, geny­­szerű folyadékot tartalmaznak. A jobb vese nagyobb, tömöt­­tebb, halavány, barnásvörös, vérszegény, viaszszerű ; a bal vese még tömöttebb és nagyobb, kérge felette vérszegény, erős viaszfényt mutató, a két alsó labor és a felettük levő kéregrész egy diónyi barlanggá alakultak át, melynek fajzata a külső rétegekben még kétszövetdús, mákszemnyi, szürkés­sárgás gümőkkel behintett veseszövetből áll, s a szomszéd la­­borok is tűszúrásnyi, egész mákszemnyi szürke göbökkel be­­hintvék. A húgyhólyag nyálártyája részint halavány, részint ú. m. különösen a L­­­e­u t­a­u­d-féle 3-szögnek megfelelőleg belövelt, s számos sajtszerű kölesnyi gümőket, valamint egy pár kendermagnyi, egész lencsényi anyagveszteséget mutat, melyeknek szélei tömöttek, s úgy, mint a nyakhártya alatti kötszövetnek megfelelő alap kölesnyi gümőkkel ellátottak. A Lientand 3-szög felett a hátsó falzaton egy tölcsér­­alakú, kölesnyi szájadékkal biró sipoly a hólyagnyak me­­getti barlangba vezet. Az ondóhólyagcsáknak csak egyes oldalfalrészei vannak meg, legnagyobb részük a hólyagnyak megetti barlanggá foly össze, ezen barlang belfelülete pedig szürkés színű, reczes, itt-ott sajtos anyaggal és gümőkkel fedett, s mellső fala a húgyhólyag izomrétegének maradványát mutatja. Ezen űrből vonulnak felfelé az ondóvezérek; a bal­oldalinak üre tágult, vizelet szagú túrós pépet tartalmaz, a Poupart-szalag feletti nyílással közlekedik, s a mony gyökén levő sipolynyílásnak megfelelőleg szétfoszlik; a jobboldali szintén vastagabb, tömöttebb tapintatú, s­üre túrós szétmálló anyaggal telt, falzata gümőkkel behintett. A dülmirigy részben szétmállott, részben tömött tapintatú, s szövete mák­szemnyi részint sajtosodó, részint szürkés gümőkkel behintve. A húgycső hártyás és dülmirigyes részének nyákhártyája hiányzik, falzata hegekből átvont rendetlen alakú fekélyek­kel borított, melyeknek alapja és szélei részint sajtos anyag­gal, részint szürkés gümőkkel behintvék. A húgycsőnek hártyás része az alsó falon levő babnagyságú, rendetlen szélű nyíláson át a hólyagnyak megetti ű­rrel közlekedik. A húgycső barlangos részének közepe megett és inkább jobb felé egy babnagyságú, a nyakhártya alatti szövetig hatoló anyaghiány volt látható, melynek alapját gü­m­ős heg képezte. A jobb here a mellékherével együtt majdnem egé­szen sajtszerű, de még elég tömött újdonképletté alakult át, s burkai egymással összenővek. A bal here részint hegektől, részint gümőktől, legnagyobb részben pedig öblös sajtszerű anyaggal telt barlangoktól áthúzott." Ismerve most a kórelőzmény, kórlefolyás és bonczlelet adatait, következő képet alkothatunk magunknak az esetről. Betegnek kezdetben heveny húgycsőtakarja idültté vált, az izgalom átterjedt előbb a jobb, később a baloldali herékre, illetőleg mellékkerékre. A lábfolyamat a herékben már kez­detben igen csekély intensitást mutatott. Az idült lábter­mény egy évi fennállás után mindkét herében elsajtosodásra, barlangképződésre, jóval később feltörésre vezetett. E­köz­ben a lábtermény sajtos elmállása átterjedt az ondóvezérekre, ondóhólyagcsákra, dülmirigyre, sőt később a húgycső hártyás részére is, midőn a sajtosodó lábos duzzanat a húgycsőnek 31

Next