Orvosi Hetilap, 1875. augusztus (19. évfolyam, 31-35. szám)

1875-08-01 / 31. szám

tetemes megszűkülését hozta létre. Később a szétmállási folyamat az ondóhólyagcsák és dülmirigyben, valamint a húgycső hártyás részének hátsó falán érvényesítvén magát, a hólyag­nyak megetti űrt és a húgycső hártyás részének ezen űrrel való összeköttetését eredményezte. Vizelés alkalmával a vizeletnek egy része a húgycsővel nyílt összeköttetésben álló hólyagnyak megötti űrbe jutott, s pedig annyival inkább, mert a húgycső sajtos beszűrődése a fekélyedő nyílás széleinek megfelelőleg még mindig fennállott, s a vizelet kiürítése elé tetemes akadályokat gördített. A hólyagnyak megetti űrben levő vizelet egyfelől a hólyag, másfelől a szűkület részéről tetemes nyomás alatt állván, az űrrel közlekedésben álló hal ondóvezérbe nyomatott bele, melyben a sajtosodó lábfolya­mat már szétesést és az űrnek kitágulását hozta létre. A ki­tágult ürű és elfolyósodott bennekű hal ondavezérben a vize­let mind magasabbra hágott, míg annak egész hosszát meg­futva, falait több helyt átfúrta, s a herék barlangjaiba tört át, melyek már jóval azelőtt is közlekedtek a külvilággal. Így egy igen ritka, s a mennyiben az irodalom ily esetet nem mutat fel, mondhatni, a maga nemében egyetlen „vizelet­sipoly a borékon a hal ondóvezér közvetíté­sével“ jött létre. Teirlinck-nek fenntebb idézett esetében a húgycsőnek sajtos beszűrődés szülte szűkülete szintén messze terjedő vize­letsipoly képződésére adott alkalmat, azonban ez esetnél a vizelet nem az ondóvezérek űreiben, hanem azok mellett ké­szített utat magának, mindkét oldalon a Poupart-szalag felett törvén ki. A hólyagnyak átfúródása és a megötte levő ürzeli össze­­nyílása csak a legutóbbi időkben jött létre a sajtosan beszű­rődött góczok szétesése folytán, mely időtől fogva egyszers­mind folytonos vizeletcsurgás lépett fel úgy a húgycső­ben, mint a sipolynyílásokon át, mely tünet azelőtt nem volt jelen. A kölesgümő-szem­csék, melyek úgy a hólyag, mint a húgycső és vesék nyákhártyáján, valamint a tüdőkben mutat­koztak, minden valószínűség szerint csak a legutóbbi időben csatlakoztak a sajtos folyamathoz, részint és pedig neveze­tesen a hólyag és húgycső nyákhártyáján szomszédsági át­terjedés útján, részint a távolabbi szervekben — mint a ve­sék és tüdők — talán az edények közvetítésével átrakódás útján jöttek létre. A bal heréből vett górcsős készítmény (3-dik ábra) az úgynevezett rostos gümő képét mutatja; a szétnyomott ondócsatornácskák űrét (a­ carmin által testetlenül hagyott, sárgásszínű, szemcsés törmelék tölti ki, melyben itt-ott még szétesésben levő sejtek láthatók. A közti szövet tömött, köt­­szövetrostokból áll; a rostok közé igen nagy, durván szemcsé­­zett, több maggal ellátott, kerek és ovális sejtek (c), s kisebb, kerek, tojásdad és orsósejtek, továbbá itt-ott még épnek látszó összenyomott ondócsatornácskák (d) vannak beágyazva. A rendes közti sejteknek sehol semmi nyoma. A kötszövet itt­­ott szemcsés szétesést mutat. A sajtos barlangok faláról vett takarékban górcső alatt szemcsés törmeléket, sejtmaradványo­kat, zsírhalmazokat, helyenkint szétesésben levő rostokat, s az ondócsatornácskák falainak egyes, szintén szétesésben levő körszeleteit lehetett látni. II-dik eset: V. Pál, 22 éves, kecskeméti kocsis. Felvétetett 1875. április 6-kán. A borok ter­méjében megnagyobodott, a bőr a jobboldali résznek megfelelőleg pirosas, a baloldali részen kékes szederjes színű, alsó részein keményebb tapintatú, megvastagodott. Mellül a varránytól balra körülbelül gyer­­mekökölnagyságú gömb alakú ter­menagyobbodás látható, mely bőrtől fosztott, s számos sarjszigetekkel fedett, melyek csekély genyt tartalmazó barázdák által vannak elválasztva egymástól; a dudor felső felületén egy nagyobb barázda tölcsérszerű bemélyedésbe vezet, melyből nyomásra geny és sajtos anyag ürül ki. A dudor a bal herének felel meg. Ezen kiemelkedő dudornak megfelelőleg a bőrok bőre tallérkiterje­désben áttört, mely nyíláson át az imént leírt dag gomba­­szerüleg emelkedik ki. Az áttört bőr szélei élénk piros sarjakkal fedvek, felhánytak, felül és oldalt alá járhatók, alul a terimenagyobbodás oldalával összenőttek. A kiemelkedő dudor a leírt nyíláson át a berék belsejébe folytatódik, s egy kisebb term­őnagyobbodásba megy át, mely a felsőnél valamivel tömöttebb göbös tapintatú, a mellékherének felel meg. A dagban önként majd semmi, nyomásra csekély fáj­dalom lép fel, a hal ondavezér, a mellékherébeli kilépésétől kezdve, felfelé lea emtr, hosszúságban megvastagodott, ke­ményebb tapintatú, azontúl rendesnek látszik. A jobb mellék­­here valamivel nagyobb, s keményebb összeállású, nem fáj­dalmas, ondózsinórja rendes. A bal ondóhólyagosa és dülmi­­rigy baloldali lebenye valamivel nagyobbak, s nyomásra érzékenyek. Az egyén kifejlődésében tetemesen hátrama­radt, satnyán táplált, azonban többi szerveiben semmi kóros elváltozás sem mutatható ki. Mint mondja, balheréje emlé­kezete óta mindig nagyobb volt, de fájdalmat soha sem érzett benne. Múlt év december havában e here minden ok nélkül elkezdett nagyobbodni, aránylag csekély fájdalom mellett felfakadt, a nyílás gyorsan nagyobbodott, s azon át a most látható daganat lépett elő. Húgycsőtakarja állítólag soha sem volt, heréjét semmiféle külerőszak nem érte. A mondottak után a herének sajtos lobját kellett kór­­isméznünk. Az eset azok közé tartozott, hol a sajtos lábfolya­mat lappangva, minden külerőszak és állítólag átterjedési (húgycsőből) láb nélkül állott elő. Mindezek szerint hiány­zott a kilátás rá, hogy javulás következvén be, a herén esett roncsolások behegedjenek, sőt a beteg alkata szerint vár­ható volt a folyamat tovaterjedése a beteg végkimerü­léséig. Annyival nagyobb óvatosságot igényelt annak eldöntése, hogy helyén lesz-e itten, igér-e javulást, sebészi beavatkozás, mely itt a kóros herének kiirtása lehet. Ismerve azonban azon veszélyeket, melyeket egy ily sajtos szétesésben levő gócz az összszervezetre nézve magában rejt, s biztatva azon negatív leletek által, melyeket a belszerveknek és különösen a tüdőknek physicalis vizsgálata mutatott, a kóros here kiirtása által a sajtos b­bgócztól megmenthetni véltük a beteget, mit jövőjére talán tartósb eredményűnek, minden esetre palliatív értékűnek tarthatunk. Addigra szerzendők mentességet a betegnek, míg alkati baja már­is gyanús ondózsinórjában, ondóhólyagcsájában stb. esetleg kifejlődésre jut. A jóslatra kedvező körülménynek tűnt fel az is, hogy az illető ondóve­zérnek csak alsó 1­2 cmtr.-nyi részlete volt bevonva a kórfolya­matba, további lefolyásában épnek mutatkozott. Épen ezen körülménynél fogva nem fektettünk nagyobb súlyt a balol­dali ondóhólyagcsának és a hal­mirigy bal lebenyének csekély fokú megnagyobbodására, jóllehet nem zárhattuk ki, sőt gondolnunk kellett azon lehetőségre is, hogy a kórfolyamat az ondóvezeték (vas deferens) nagyobb részletét átugorva az

Next