Orvosi Hetilap, 1875. augusztus (19. évfolyam, 31-35. szám)
1875-08-01 / 31. szám
tetemes megszűkülését hozta létre. Később a szétmállási folyamat az ondóhólyagcsák és dülmirigyben, valamint a húgycső hártyás részének hátsó falán érvényesítvén magát, a hólyagnyak megetti űrt és a húgycső hártyás részének ezen űrrel való összeköttetését eredményezte. Vizelés alkalmával a vizeletnek egy része a húgycsővel nyílt összeköttetésben álló hólyagnyak megötti űrbe jutott, s pedig annyival inkább, mert a húgycső sajtos beszűrődése a fekélyedő nyílás széleinek megfelelőleg még mindig fennállott, s a vizelet kiürítése elé tetemes akadályokat gördített. A hólyagnyak megetti űrben levő vizelet egyfelől a hólyag, másfelől a szűkület részéről tetemes nyomás alatt állván, az űrrel közlekedésben álló hal ondóvezérbe nyomatott bele, melyben a sajtosodó lábfolyamat már szétesést és az űrnek kitágulását hozta létre. A kitágult ürű és elfolyósodott bennekű hal ondavezérben a vizelet mind magasabbra hágott, míg annak egész hosszát megfutva, falait több helyt átfúrta, s a herék barlangjaiba tört át, melyek már jóval azelőtt is közlekedtek a külvilággal. Így egy igen ritka, s a mennyiben az irodalom ily esetet nem mutat fel, mondhatni, a maga nemében egyetlen „vizeletsipoly a borékon a hal ondóvezér közvetítésével“ jött létre. Teirlinck-nek fenntebb idézett esetében a húgycsőnek sajtos beszűrődés szülte szűkülete szintén messze terjedő vizeletsipoly képződésére adott alkalmat, azonban ez esetnél a vizelet nem az ondóvezérek űreiben, hanem azok mellett készített utat magának, mindkét oldalon a Poupart-szalag felett törvén ki. A hólyagnyak átfúródása és a megötte levő ürzeli összenyílása csak a legutóbbi időkben jött létre a sajtosan beszűrődött góczok szétesése folytán, mely időtől fogva egyszersmind folytonos vizeletcsurgás lépett fel úgy a húgycsőben, mint a sipolynyílásokon át, mely tünet azelőtt nem volt jelen. A kölesgümő-szemcsék, melyek úgy a hólyag, mint a húgycső és vesék nyákhártyáján, valamint a tüdőkben mutatkoztak, minden valószínűség szerint csak a legutóbbi időben csatlakoztak a sajtos folyamathoz, részint és pedig nevezetesen a hólyag és húgycső nyákhártyáján szomszédsági átterjedés útján, részint a távolabbi szervekben — mint a vesék és tüdők — talán az edények közvetítésével átrakódás útján jöttek létre. A bal heréből vett górcsős készítmény (3-dik ábra) az úgynevezett rostos gümő képét mutatja; a szétnyomott ondócsatornácskák űrét (a carmin által testetlenül hagyott, sárgásszínű, szemcsés törmelék tölti ki, melyben itt-ott még szétesésben levő sejtek láthatók. A közti szövet tömött, kötszövetrostokból áll; a rostok közé igen nagy, durván szemcsézett, több maggal ellátott, kerek és ovális sejtek (c), s kisebb, kerek, tojásdad és orsósejtek, továbbá itt-ott még épnek látszó összenyomott ondócsatornácskák (d) vannak beágyazva. A rendes közti sejteknek sehol semmi nyoma. A kötszövet ittott szemcsés szétesést mutat. A sajtos barlangok faláról vett takarékban górcső alatt szemcsés törmeléket, sejtmaradványokat, zsírhalmazokat, helyenkint szétesésben levő rostokat, s az ondócsatornácskák falainak egyes, szintén szétesésben levő körszeleteit lehetett látni. II-dik eset: V. Pál, 22 éves, kecskeméti kocsis. Felvétetett 1875. április 6-kán. A borok terméjében megnagyobodott, a bőr a jobboldali résznek megfelelőleg pirosas, a baloldali részen kékes szederjes színű, alsó részein keményebb tapintatú, megvastagodott. Mellül a varránytól balra körülbelül gyermekökölnagyságú gömb alakú termenagyobbodás látható, mely bőrtől fosztott, s számos sarjszigetekkel fedett, melyek csekély genyt tartalmazó barázdák által vannak elválasztva egymástól; a dudor felső felületén egy nagyobb barázda tölcsérszerű bemélyedésbe vezet, melyből nyomásra geny és sajtos anyag ürül ki. A dudor a bal herének felel meg. Ezen kiemelkedő dudornak megfelelőleg a bőrok bőre tallérkiterjedésben áttört, mely nyíláson át az imént leírt dag gombaszerüleg emelkedik ki. Az áttört bőr szélei élénk piros sarjakkal fedvek, felhánytak, felül és oldalt alá járhatók, alul a terimenagyobbodás oldalával összenőttek. A kiemelkedő dudor a leírt nyíláson át a berék belsejébe folytatódik, s egy kisebb termőnagyobbodásba megy át, mely a felsőnél valamivel tömöttebb göbös tapintatú, a mellékherének felel meg. A dagban önként majd semmi, nyomásra csekély fájdalom lép fel, a hal ondavezér, a mellékherébeli kilépésétől kezdve, felfelé lea emtr, hosszúságban megvastagodott, keményebb tapintatú, azontúl rendesnek látszik. A jobb mellékhere valamivel nagyobb, s keményebb összeállású, nem fájdalmas, ondózsinórja rendes. A bal ondóhólyagosa és dülmirigy baloldali lebenye valamivel nagyobbak, s nyomásra érzékenyek. Az egyén kifejlődésében tetemesen hátramaradt, satnyán táplált, azonban többi szerveiben semmi kóros elváltozás sem mutatható ki. Mint mondja, balheréje emlékezete óta mindig nagyobb volt, de fájdalmat soha sem érzett benne. Múlt év december havában e here minden ok nélkül elkezdett nagyobbodni, aránylag csekély fájdalom mellett felfakadt, a nyílás gyorsan nagyobbodott, s azon át a most látható daganat lépett elő. Húgycsőtakarja állítólag soha sem volt, heréjét semmiféle külerőszak nem érte. A mondottak után a herének sajtos lobját kellett kórisméznünk. Az eset azok közé tartozott, hol a sajtos lábfolyamat lappangva, minden külerőszak és állítólag átterjedési (húgycsőből) láb nélkül állott elő. Mindezek szerint hiányzott a kilátás rá, hogy javulás következvén be, a herén esett roncsolások behegedjenek, sőt a beteg alkata szerint várható volt a folyamat tovaterjedése a beteg végkimerüléséig. Annyival nagyobb óvatosságot igényelt annak eldöntése, hogy helyén lesz-e itten, igér-e javulást, sebészi beavatkozás, mely itt a kóros herének kiirtása lehet. Ismerve azonban azon veszélyeket, melyeket egy ily sajtos szétesésben levő gócz az összszervezetre nézve magában rejt, s biztatva azon negatív leletek által, melyeket a belszerveknek és különösen a tüdőknek physicalis vizsgálata mutatott, a kóros here kiirtása által a sajtos bbgócztól megmenthetni véltük a beteget, mit jövőjére talán tartósb eredményűnek, minden esetre palliatív értékűnek tarthatunk. Addigra szerzendők mentességet a betegnek, míg alkati baja máris gyanús ondózsinórjában, ondóhólyagcsájában stb. esetleg kifejlődésre jut. A jóslatra kedvező körülménynek tűnt fel az is, hogy az illető ondóvezérnek csak alsó 12 cmtr.-nyi részlete volt bevonva a kórfolyamatba, további lefolyásában épnek mutatkozott. Épen ezen körülménynél fogva nem fektettünk nagyobb súlyt a baloldali ondóhólyagcsának és a halmirigy bal lebenyének csekély fokú megnagyobbodására, jóllehet nem zárhattuk ki, sőt gondolnunk kellett azon lehetőségre is, hogy a kórfolyamat az ondóvezeték (vas deferens) nagyobb részletét átugorva az