Orvosi Hetilap, 1875. szeptember (19. évfolyam, 36-39. szám)
1875-09-05 / 36. szám
September 5. Budapest, 1875. Bléfixetési kr : helyben és vidéken egész évre 100 frt, félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 új kr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. zs., és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és korönvárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Ujfalusy J. tr. Wagner J. tr. egy. belkórodájából. Adalék a szív- és szívbillentyűbántalmak kórismézési nehézségéhez. — Klug N. tr. Az oldalagos színlátásról. Közlemény a m. kir. budapesti egyet. élettani intézetéből. (Folyt.) — Herz A. tr. A „bujakór“ egy ritka esete. (Vége). — Könyvismertetés. Handbuch der Pathologie und Therapie des Fiebers von Dr. C. Liebermeister. — Lapszemle. A lábízület csonkolása. — A térdízület csonkolása. — Aether sulfuricus kiszorult sérv ellen. — Chloralbefecskendés bűzös orr ellen. Tárnia : Ránk-Herlein, augustusban. — Vegyesek. — Pályázat. Melléklet. Egy kőnyomatú tábla Imre J. tr. czikkéhez a „Szemészet“ 3. számában. (L. OHL. 27. sz.) Wagner János tanár egyetemi belkórodájából. Adalék a szív- és szóbillentyű-bántalmak kórismézési nehézségéhez. Ujfalusy József tr., I. belkórodai tanársegédtől. Mint tudva van, a szívbántóknak kórtana a kórtan jól mívelt és lehetőleg kikerekített fejezetét képezi. A szív, mint az edényrendszer központja erőművezetének törvényét az élet- és kórtan a tökély lehető magas fokára fejtette, kórboncztani elváltozásai betegségek folytán behatólag vannak tanulmányozva, billentyűbántalmainak kórodai tünetei az ép és kórélettan és kórboncztan adataival összhangzásba hozva, természettani alapra fektetve. Mindez a szívbillentyűbajok kórismérését annyira megkönyíti, hogy a felismerési készség úgyszólván az orvosok közvagyona lett. Azonban talán egy szerv sem nyújt annyi változatokat a kórképekben, nemkülönben nehezebben hozzáférhetőt a felismerésben, mint épen a szív. Ez nem is lehet másként, ha meggondoljuk, mily eltérő concret esetben a kóros folyamat lehelyeződése a szív szövetében és bilentyűin, mily számos a szövődés combinatioja, mely esetleg a szívbeli változásokra befolyással van, úgy hogy a felismerés könyvségének daczára fordulnak elő esetek, melyek kórismézési eszközeink finomsága és hitelessége mellett is alig, vagy épen le nem győzhető akadályt gördítenek a felismerés elé. Ily kóresetek, melyeknél a diagnosticus ügyesség nem győzedelmeskedik, kórodákról nem szoktak ugyan nyilvánosság elé kerülni, pedig a tudomány érdeke ép úgy megkívánja azok napvilágra hozatalát, mert épen ezek szolgáltatják az anyagot a legoktatóbb tanulmányra, ha t. i. alkalmunk van az életben észlelt tüneteket a szívben talált bonczi elváltozásokkal összehasonlítani. Mert ezáltal majd mindig sikerül a kórfolyamat lánczolatából a hiányzót kifürkészni, az élőben rejtélyesnek látszót megoldani. Az igaz, hogy ily esetek elemzése ritkán vezet legalább már ma, midőn a szívbántaknak kórtana annyira fejlett, valami új, kórjellemző tünet felfedezéséhez, sőt ellenkezőleg arról győz meg bennünket, hogy a szívben az életműség gépezetére fontos következményű változások lehetnek jelen anélkül, hogy azoknak kézzelfogható jelei volnának. Másként áll a dolog, ha nem új tünetet keresünk, hanem azok csoportosulását és egybefüggését vesszük tekintetbe; itt igenis juthatunk oly tapasztalat birtokába, ilynemű elemzés által, melynek adandó alkalommal, a kórisme megállapításánál jó hasznát vesszük, legalább azt, hogy az adott lehetőségre is gondoljunk. Mindenesetre a bonczlelet többször ki fogja deríteni, miért hiányzott ez vagy amaz sarkalatos tünet, melynek jelen nem léte a kórisme megtevését nehezíté, sőt tehetlenné tette; néha a felelettel ez is adós marad. Ily, a szívbillentyű bábtallomnak lefolyásukban is nehéz esetei nem épen gyakoriak. W. tanár úr belkórodáján négy év alatt megfordult és kórismézett, jelentékeny számú (37 bicuspid, ins. c. stenos.; 20 insult, v. aortae, 4 ins. v. aortae c. bicisp., 5 bi, et tricup. ins.(összesen 66) esetei közül a szívbántalmaknak csak hat volt olyan, mely megérdemli, hogy róluk tudomást vegyünk. Itt közlöm ezen hat eset kórtörténetét oly terjedelemben, mely a kórfolyamatok lánczolatának megértéséhez szükséges, mellékelve a bonczleletnek felvilágosítást adó pontjait, egyszersmind mindegyik esetet epicritius megjegyzésekkel is kísérve. Az említett szempontból megítélve, ezen kórtörténetek tartalmazni fognak valami érdekest, tanulságost. Első eset: Szabó Évi, 30 éves, talián-dörögdi szakácsné, 1872. ápril 19-kén vétetett fel lázzal, nehéz légzés és köhögéssel. Következő kórelőzményeket beszél el: 18 éves korában két hétig harmadnapos váltólázban, s 19 éves korában ízületi csúzban szenvedett, melynek okául azt említi, hogy a Dunába esett és áthült; 1865-ben hasi hagymázt állott ki, s kórodánkon hat hétig feküdt. Ez időtől fogva, eltekintve ízületeiben egyszer máskor fellépett fájdalmaktól, egészséges volt 1871. julius haváig, midőn is két hétig tartó mindennnapos váltóláz gyötörte, mely baja ellen a miskolczi kórházban kezeltetett. Alig hagyta el azonban e kórházat, lábai, hasa, arcza megdagadtak, s egy hét múlva kényszerült oda visszatérni, honnan csak mart. végére került ki ismét. Ez alatt a vele töténtekről csak annyit mond, hogy baloldali szúrásai voltak, s időnkint véreset köpött, s hogy porok és kanalas orvossság használatára vízkórja elenyészett. April elején Pestre jővén, alig két hét múlva ismét roszabbul lett, lábai dagadozni kezdettek, köhögött, nehéz légzése támadt és mellében szúrások léptek fel.36