Orvosi Hetilap, 1876. április (20. évfolyam, 14-18. szám)
1876-04-02 / 14. szám
— 267 — választatok el, s miután ezen kórfolyamatnál nincs ok feltenni, hogy a nyálmirigyek idegeinek izgatottsága okozná a megnagyobbodott nyálelválasztást, nézetem szerint egyéb ingereknek kell ezt eszközölniük, ezekre nézve azonban közelebbi felvilágosítást eddig nem találtunk. Eulenburg azon körülményből, hogy a nyál ily betegeknél a rendesnél sűrűbb és nyúlósabb, annak vegyi elváltozását is következteti, én ezt csupán azon oknak vagyok hajlandó tulajdonítani, hogy a nyál a folytonosan nyitott száj mellett a léggel állandó érintkezésben van. Feltűnő és állandó kórtünetként szerepel e bántalomnál a nyelven fenntebb említett fibruláris rángás, mely fokozatosan növekedve, mindaddig tart, míg a nyelvizomzat sorvadása tetemes fokot el nem ér. A nyelv sorvadásával végre annak mozgékonysága is teljesen megszűnik, s ezzel a nyelési és beszélési képesség is a legnagyobb fokban szenved. A bántalom későbbi szakában szoktak légzési nehézségek is fellépni, melyek eleinte csak gyors járásnál vagy erősebb munkánál mutatkoznak, később azonban állandókká válnak. Ezen légzési zavar, mint azt újabban tett légcsővizsgálatok mutatják, a gégeizmok hüdéséből ered. A betegek ilyformán nemcsak a tápszerek lenyelésében vannak akadályozva, hanem egyúttal léghiányban is szenvednek, így lassankint inanitio folytán végelgyengülés által vesznek el. Azon tünetek, melyek betegünknél találhatók, s más észlelők által is hasonló rendben észleltettek, kétségen kívül helyezik, hogy itt nem környi, hanem központi bántalommal van dolgunk. Hüdve vannak a nyelvmozgató, az arczideg, a bolygideg és a Willis-féle ideg egyes ágai, s pedig mindkét oldalon egyenlő mérvben. Agyalapi bántalmat ez esetben ki lehet zárni, miután nem képzelhető oly degeneratív folyamat, mely az agy alapján, hol a nevezett idegek egyéb érzési vezető idegekkel futnak le, csupán az említett mozgató ágakat érintené és az érzőidegeket elkerülné. Épen így zárhatjuk ki az agydagot is combinationkból. Esetünkben azon agyidegek büdését látjuk, melyek, mint azt Wachsmuth említé, nem térbeli, hanem működési összeköttetésben állanak. Ily hely pedig ott kereshető, hol az említett idegek magvai egymás mellett fekszenek, a nyúltagyban. Schröder van der Kolk vizsgálatai kimutatták, hogy a nyúltagy csüllőképű árkában (fossa rhomboidea, Rautengrube), névleg annak alsó részletében fekszenek a nyelvmozgató-, a járulékos-, a bolyg- és az arczideg magva, s feljebb-küljebb a szemtávoztatóideg-é és a háromosztatúideg kisebb gyöké-é. Ezen pont tehát az, melyen a leírt kórnál hüdött idegek szoros összeköttetésben állanak, s ide helyezte Wachsmuth az általa elnevezett „Bur-Paralyse“ kórgóczát, mely felvét azóta már több bonczlelet által igazolva is lett. A kórboncsi vizsgálatok majd scleroticus, majd zsíros-sorvadási folyamatot mutattak ki. A kór lefolyása rendesen hónapokig, sőt egyes esetekben évekig elhúzódik; gyógyult esetekről eddig nem létetett említés, az észlelők egyhangú kimondása szerint halállal végződik az. A villamozás által említenek ugyan egyesek némi javulást, de ez is csak időszaki volt, s a tulajdonképi körfolyamatot nem voltak képesek megakasztani. Duchenne, Trousseau, Rosenthal helybeli villamozást ajánlanak átterjedő árammal, még Benedikt az állandó árammal az együttérz ideg és a csecsnyujtvány galvanisatiojának ad előnyt, Máchik Béla tanár belkórodájából a kolozsvári m. k. tud. egyetemen. Kimutatás az 1871/h-diki tanévről. Közli Büchleh Ignácz jr., belgyógyászati tanársegéd. (Folytatás). Vérhasban szenvedő beteg javult. Az eset következő: P. Sándor, 52 éves, 1875. ápril 19-kén vétetett fel. Betegség kezdetéről említi, hogy körülbelül 5 hó előtt mindennapos hideglelése volt, mely négy hétig tartott, az idő óta gyakori véres és erőltetéssel járó székleletei vannak. A hideglelés megszűnte után lábfejei dagadtak meg, melyek most kissé lelohadtak. Három év előtt is véres hasmenései voltak. A beteg középtermetű, rosszul táplált, piszkos, sápadt bőrszínű, lábfejek savósan beszűrődvek; szellemi működései rendesek. Étvágy jó. Mellkasi szervek eltérést nem mutatnak. Lép nagyobb, has puffadt, nyomásra nem fájdalmas. Vizelet rendes. A betegnek székre gyakori erőltetései vannak, minden fél órában, mikor csak kevés genyes nyák üríttetik ki; a székrei inger néha olyan gyorsan jön, hogy beteg székeletét visszatartani nem képes. A beteg gyógykezelését illetőleg az acidum salicylicumot kísértettük meg, kemnyecsőre alakjában, melyhez y. drachma acidum salicylicumot adtunk, s belsőleg két órában egy késhegynyit. A szernek mindjárt másnap mutatkozott hatása annyiban, hogy a székletétek gyérebbek lettek, csak 2—3- szor 24 órában. A szer az emésztésre rosz hatással nem volt. Scarlatina (férfi) esete gyógyult. Az eset következő : Sz. Mihály, 18 éves, 1874. october 24-kén vétetett fel torokfájás és nyelési nehézséggel. Betegség kezdetéről említi, hogy bejötte előtt két nappal torokfájás, nyelési nehézség és forróság lepte meg. Beteg vizsgálatakor a láz tüneteit találtuk. A torok vizsgálatánál mindkét mandola, garatívek és nyelcsap nagyfokú megduzzadása találtatott. A hő a betegség 2-dik napján este 40°8, 3-dik nap r. 39°2, e. 40°2, s az egész testen szétömlő pirosság látható, mintha málnaszörppel volna leöntve; a torokfájás, nyelési nehézségek folytonosak; 4-dik nap r. 37°8, e. 38°8 , 5-dik nap r. rendes, s innentől többé láz nem jelentkezett. A pirosság a láz szünte után 2 napra eltűnt; a lehámlás csak kis fokban jelentkezett. A kezelés a lázat illetőleg olyan, mint a hagymáznál. A toroklob ellen jéglabdacsok nyújtattak és a dagadt részek argentum nitricum oldatával lettek érintve. Variola (3 férfi) esetei a bőrosztályra tétettek át. Az első esetbenn a kórodán kapta a himlőt. Felvétetett ugyanis 1874. october 1-jén hasmenéssel, mely már három hétig tartott volt. Vizgálatra eltérés a szervekben nem találtatott, a hőfok rendes volt egész October 12-ig, ekkor este a hő 38°2-re szállt fel (1-ső nap); 2-dik nap r. 37°4, e. 38°2; 3- dik nap r. 38°2, e. 39°2; 4-dik nap r. 39°6, a mellen és alsó végtagokon néhány vörös kiemelkedés látszik, este a hő 40°2; 5-dik nap r. 39'8, e. 40°2, a vörös kiemelkedések az arczon és felső végtagokon számosan jelennek meg, a régi helyen hólyagokká változtak; 6-dik nap r. 39°6, e. 39°8; 7-dik nap r. 3812, e. 38°, a kiemelkedések az egész testen hólyagokká változtak, melyek köldökkel bírnak ; a beteg kis hőemelkedésnél is delirál; 8-dik nap r. 36°, a hólyagok bennéke zavarosodig ugyanaz nap a bőrosztályra tétetett. A második eset betegségének 3-dik napján vétetett fel nagyfokú lázzal és keresztcsontfájdalmakkal. Vizsgálatra a mellen a kulcscsontok alatt 3—4 vöröses emelkedés volt látható, az alsó végtagok vöröses színűek, a szervek vizsgálatra eltérést nem mutattak. Hő este 41°; 4-dik nap r. 40°4, a háton meglehetős mennyiségű, vörös, lencsényi kiemelkedések, e. a hő 41°; 5-dik nap r. 39°6, a törzsön, arczon, seggpofákon több, a felső — 268 — Belső szereléstől épen semmit sem várhatunk, a baj végső szakában a betegeknél a mesterséges etetés reend szükséges.