Orvosi Hetilap, 1876. április (20. évfolyam, 14-18. szám)

1876-04-02 / 14. szám

— 267 — választatok el, s miután ezen kórfolyamatnál nincs ok fel­tenni, hogy a nyálmirigyek idegeinek izgatottsága okozná a megnagyobbodott nyálelválasztást, nézetem szerint egyéb ingereknek kell ezt eszközölniük, ezekre nézve azonban kö­zelebbi felvilágosítást eddig nem találtunk. Eulenburg azon körülményből, hogy a nyál ily betegeknél a rendesnél sűrűbb és nyúlósabb, annak vegyi elváltozását is következteti, én ezt csupán azon oknak vagyok hajlandó tulajdonítani, hogy a nyál a folytonosan nyitott száj mellett a léggel állandó érintkezésben van. Feltűnő és állandó kórtünetként szerepel e bántalom­­nál a nyelven fenntebb említett fibruláris rángás, mely fo­kozatosan növekedve, mindaddig tart, míg a nyelvizomzat sorvadása tetemes fokot el nem ér. A nyelv sorvadásával végre annak mozgékonysága is teljesen megszűnik, s ezzel a nyelési és beszélési képesség is a legnagyobb fokban szenved. A bántalom későbbi szakában szoktak légzési nehézsé­gek is fellépni, melyek eleinte csak gyors járásnál vagy erő­sebb munkánál mutatkoznak, később azonban állandókká válnak. Ezen légzési zavar, mint azt újabban tett légcsővizs­gálatok mutatják, a gégeizmok hüdéséből ered. A betegek ilyformán nemcsak a tápszerek lenyelésében vannak aka­dályozva, hanem egyúttal léghiányban is szenvednek, így lassankint inanitio folytán végelgyengülés által vesznek el. Azon tünetek, melyek betegünknél találhatók, s más észlelők által is hasonló rendben észleltettek, kétségen kívül helyezik, hogy itt nem környi, hanem központi bántalommal van dolgunk. Hüdve vannak a nyel­vmozgató­, az arcz­­ideg, a bolygideg és a Willis-féle ideg egyes ágai, s pedig mindkét oldalon egyenlő mérvben. Agyalapi bántalmat ez esetben ki lehet zárni, miután nem képzelhető oly dege­­neratív folyamat, mely az agy alapján, hol a nevezett idegek egyéb érzési vezető idegekkel futnak le, csupán az említett mozgató ágakat érintené és az érzőidegeket elkerülné. Épen így zárhatjuk ki az agydagot is combinationkból. Esetünk­ben azon agyidegek büdését látjuk, melyek, mint azt Wachs­­muth említé, nem térbeli, hanem működési összeköttetésben állanak. Ily hely pedig ott kereshető, hol az említett idegek magvai egymás mellett fekszenek, a nyúltagyban. Schröder van der Kolk vizsgálatai kimutatták, hogy a nyúltagy csül­­lőképű árkában (fossa rhomboidea, Rautengrube), névleg an­nak alsó részletében fekszenek a nyelvmozgató-, a járulékos-, a bolyg- és az arczideg magva, s feljebb-küljebb a szemtá­­voztatóideg-é és a háromosztatúideg kisebb gyöké-é. Ezen pont tehát az, melyen a leírt kórnál hüdött idegek szoros összeköttetésben állanak, s ide helyezte Wachsmuth az általa elnevezett „Bu­r-Paralyse“ kórgóczát, mely felvét azóta már több bonczlelet által igazolva is lett. A kórboncsi vizs­gálatok majd scleroticus, majd zsíros-sorvadási folyamatot mutattak ki. A kór lefolyása rendesen hónapokig, sőt egyes esetek­ben évekig elhúzódik; gyógyult esetekről eddig nem létetett említés, az észlelők egyhangú kimondása szerint halállal végződik az. A villamozás által említenek ugyan egyesek némi javulást, de ez is csak időszaki volt, s a tulajdonképi körfolyamatot nem voltak képesek megakasztani. Duchenne, Trousseau, Rosenthal helybeli villamozást ajánlanak átter­jedő árammal, még Benedikt az állandó árammal az együtt­­érz ideg és a csecsnyujtvány galvanisatiojának ad előnyt, Mách­ik Béla tanár belkórodájából a kolozsvári m. k. tud. egyetemen. Kimutatás az 1871/h-diki tanévről. Közli Büchleh Ignácz jr., belgyógyászati tanársegéd. (Folytatás). Vér­hasba­n szenvedő beteg javult. Az eset következő: P. Sándor, 52 éves, 1875. ápril 19-kén vétetett fel. Be­tegség kezdetéről említi, hogy körülbelül 5 hó előtt mindenna­pos hideglelése volt, mely négy hétig tartott, az idő óta gya­kori véres és erőltetéssel járó székleletei vannak. A hideglelés megszűnte után lábfejei dagadtak meg, melyek most kissé lelo­hadtak. Három év előtt is véres hasmenései voltak. A beteg középtermetű, rosszul táplált, piszkos, sápadt bőrszínű, lábfejek savósan beszűrődvek; szellemi működései rendesek. Étvágy jó. Mellkasi szervek eltérést nem mutatnak. Lép nagyobb, has puffadt, nyomásra nem fájdalmas. Vizelet rendes. A betegnek székre gyakori erőltetései vannak, minden fél órában, mikor csak kevés genyes nyák üríttetik ki; a szék­­rei inger néha olyan gyorsan jön, hogy beteg székeletét vissza­tartani nem képes. A beteg gyógykezelését illetőleg az acidum salicylicumot kísértettük meg, kemnyecsőre alakjában, melyhez y. drachma acidum salicylicumot adtunk, s belsőleg két órában egy késhegynyit. A szernek mindjárt másnap mutatkozott ha­tása annyiban, hogy a székletétek gyérebbek lettek, csak 2—3- szor 24 órában. A szer az emésztésre rosz hatással nem volt. Scarlatina­­ (férfi) esete gyógyult. Az eset kö­vetkező : Sz. Mihály, 18 éves, 1874. october 24-kén vétetett fel torokfájás és nyelési nehézséggel. Betegség kezdetéről említi, hogy bejötte előtt két nappal torokfájás, nyelési nehézség és forróság lepte meg. Beteg vizsgálatakor a láz tüneteit találtuk. A torok vizs­gálatánál mindkét mandola, garatívek és nyelcsap nagyfokú megduzzadása találtatott. A hő a betegség 2-dik napján este 40°8, 3-dik nap r. 39°2, e. 40°2, s az egész testen szétömlő pirosság látható, mintha málnaszörppel volna leöntve; a torok­fájás, nyelési nehézségek folytonosak; 4-dik nap r. 37°8, e. 38°8 , 5-dik nap r. rendes, s innentől többé láz nem jelent­kezett. A pirosság a láz szünte után 2 napra eltűnt; a lehám­­lás csak kis fokban jelentkezett. A kezelés a lázat illetőleg olyan, mint a hagymáznál. A toroklob ellen jéglabdacsok nyújtattak és a dagadt részek argentum nitricum oldatával lettek érintve. Variola (3 férfi) esetei a bőrosztályra tétettek át. Az első eset­benn a kórodán kapta a himlőt. Felvétetett ugyanis 1874. october 1-jén hasmenéssel, mely már három hétig tartott volt. Vizgálatra eltérés a szervekben nem találta­tott, a hőfok rendes volt egész October 12-ig, ekkor este a hő 38°2-re szállt fel (1-ső nap); 2-dik nap r. 37°4, e. 38°2; 3- dik nap r. 38°2, e. 39°2; 4-dik nap r. 39°6, a mellen és alsó végtagokon néhány vörös kiemelkedés látszik, este a hő 40°2; 5-dik nap r. 39'8, e. 40°2, a vörös kiemelkedések az arczon és felső végtagokon számosan jelennek meg, a régi helyen hólyagokká változtak; 6-dik nap r. 39°6, e. 39°8; 7-dik nap r. 3812, e. 38°, a kiemelkedések az egész testen hólyagokká változtak, melyek köldökkel bírnak ; a beteg kis hőemelkedés­nél is delirál; 8-dik nap r. 36°, a hólyagok bennéke zavaroso­dig ugyanaz nap a bőrosztályra tétetett. A második eset betegségének 3-dik napján vétetett fel nagyfokú lázzal és keresztcsontfájdalmakkal. Vizsgálatra a mellen a kulcscsontok alatt 3—4 vöröses emelkedés volt látható, az alsó végtagok vöröses színűek, a szervek vizsgálatra eltérést nem mutattak. Hő este 41°; 4-dik nap r. 40°4, a háton meg­lehetős mennyiségű, vörös, lencsényi kiemelkedések, e. a hő 41°; 5-dik nap r. 39°6, a törzsön, arczon, seggpofákon több, a felső — 268 — Belső szereléstől épen semmit sem várhatunk, a baj végső szakában a betegeknél a mesterséges etetés reend szükséges.

Next