Orvosi Hetilap, 1876. július (20. évfolyam, 27-31. szám)
1876-07-02 / 27. szám
— 567 — ez erőszakos szétszorítása azon inger forrása, mely a méhet visszafejllődésében akadályozza és a hasadás sarka oly kirágódásnak lesz székhelyévé vagy kiindulási pontjává, mely lassan kint kiterjed az egész kifelé fordított felületre. A méhnyak szövete, vértorlódás által tömegben és súlyban nagyobbodván, egész a méhszájig kidüled. Ezalatt az egész szerv zsíros elfajulásnak indul, s a méhnyak szövetei ellágyulnak. E lebenyek a hüvely hátsó falán annyira ellapulnak, hogy a hasadás minden látszata eltűnik. A csalódás oly tökéletes, hogy a hasadás felismerése gyakran lehetetlen olyannak, ki a fennforgó viszonyokba eléggé beavatva nincsen. A nyakrészlet egyoldali hasadásai nem okoznak oly jelentékeny kidüledést,mint a kétoldaliak; a hüvelyrészlet látszólagos nagyobbodása sem oly nagymérvű, de ez esetekben a méhtestnek némi ferde állása jön létre, t. i. azáltal, hogy a nyakrészlet az ép oldal felé szoríttatván, az utóbbinak és a meglapult hasadt résznek felülete egy síkban fekszik. A nyakrészlet hossza mindkét oldalt látszólagosan egy és ugyanaz, míg az tényleg a hasadás oldalán sokkal rövidebb. Egyáltalán a fennálló viszonyok oly bonyolódottak, hogy még a leggondosabb kutaszolás sem vezet mindig a változások tökéletes megismeréséhez. A nyakrészlet tényleg sohasem akkora, mint amilyennek látszik. A kidüledt méhajk és a felfelé vont hüvelyfal kölcsönös érintkezése által létrejött határvonal nem felel meg a hüvelyfal tényleges gyökörzésének. Ennek gyakorlatban ismételve volt is alkalma figyelmeztetni e csalódásokra, s ezekből eredhető műtéti tévedésekre, mert ha ily esetben a túltengett hüvelyrészletnek látszó kidüledt méhajkakat amputálnék, a hasür szükségképen megnyittatnék. Ilyféle tévedések kikerülésére E. a beteget vizsgálatkor térd könyökfekvésbe helyezi. A tükör bevezetése után a levegő behatolása által a hüvely kitágul, a méh önsúlyánál fogva a hasürbe nehezedik, s így a hüvely és a hüvelyrészlet közti rendes határvonal azonnal előtűnik. E helyzetben a nyakrészletnek azon netaláns hasadásai, melyek a hüvely szövetébe terjednek, legjobban vehetők észre és legkönyebben ismerhetők fel. A kidüledt méhajkak két hegyes horog segítségével egymáshoz könyen közelíthetők és rendes helyükre hozhatók, a beteg bármely helyzetben legyen is. A szétvált méhajkak annyira közelíthetők egymáshoz, hogy a megfelelő hasadékfelületek egymást tökéletesen fedik, miáltal azonnal majdnem rendes hüvelyrészletnek képe jön létre. Az Emmet által ajánlott gyógymód ez utóbbi körülményesen alapszik, s műtétének czélja nem egyéb, mint az így egymáshoz alkalmazott ajkakat e helyzetükben állandóan megtartani, s az egymásnak megfelelő hasadékfelületek összeforradását kieszközölni. A szóban levő kórállapot következményei egyébként csak alig térnek el az idült méhláb kórjeleitől. .Nehezen eső mozgás, tartós fájdalom a gerinczben és c rombokban, bőséges méhűri fehér folyás, túlságos és gyakori ivarvérzések (polymenorrhoea) képezik e bajokat, melyek a beteget orvosi segély keresésére indítják. Kórisülészeti tévedés mind ez esetekben könyen megesik és nagyon is érthető, hogy a kidüledésnek épen legszembeszökőbb kísérő jelei (leucorrhoea, ulceratio portionis vaginalis és prolapsus) viszik tévútra az avatlant. (Folyt. köv). T- -V - r——^-- - -rrrr~..... 'T ------------------3 — 568 — A pesti izr. kórház sebészeti osztályáról. Teljes szűzhártyazárlat következtében létrejött hüvely- és méhvérdag (haematocolpos et haematometra). Közli Báron Jónás tr., kórházi műtő-sebész. Teljesen zárt szűzhártya megett a hószám beálltával előbb a hüvelyben, az elzártság további tartamánál a méhben, sőt mint Paget és mások eseteiben, s nagy valószínűséggel az alább közlendő esetben is, a kürtök űrében is gyülemlik vér. Ha ennek kiürülése akadályozva marad, a méh és további lefolyásban a kürtök falában, a petefészkekben, a környező hashártyában lobos folyamatok támadnak, melyek a nemző szerveket összeállásukban, szövetszerkezetükben megváltoztatják, s idővel zsineg- vagy hártyaszerű újdonképletek által környékükkel rendellenes összefüggésbe hozzák. Ezenkívül a vér meggyülemlése által a méh, az ennek űrével közlekedő vagy lábtermények által elzárt, vagy összeszorító álhártyaszerű képletek által hosszában több, egymástól és a méhtől lefűződött részletre osztott kürtökben, de a petefészkekben is vértömlők képződnek, illetőleg e szervek vértömlőkké tágulnak, melyek falai meglobosodhatnak, elgengedhetnek, megrepedhetnek, miáltal belső elvérzés, hpshártyalob támadhat. A megrepedés főtényezői a hasprés hatása és a méh összehúzódása, mely által a környékhez odaragasztott vértömlők falai nagyobb mértékben rongáltatnak. Létrejöhet pedig vagy anélkül, hogy műtevési beavatkozás előre ment volna, vagy miután a vérnek egy része műtétei által kibocsáttatott. Az elzáró hártya megnyitása után a kedvezőtlen kimenetel heveny vagy subacut lábnak is lehet folyománya, mely a nemző szerveknek a tágulás által, valamint a bizonyos mértékben bomlott vér behatása alatt szövetalkatukban megmásított, többnyire idülten lobos falaiban, illetőleg gyurmájukban felléphet és a hashártyára átterjedhet. Hol a méh nem igen tágult, hol a méhben, kürtökben és petefészkekben még nem képződtek vértömlők, hol a méh és kürtök fakhártyája és falaiknak többi rétegei még nem szenvedtek nagyobb fokú szöveti változást, hol a nemzőszerveket környező hashártya még nem sobosodott meg, hol — mint a zárt szűzhártyánál, kisebb vastagságú hüvelyzárlatnál és méhzárlatnál — a vér kiürítését eszközlő műtétés nem jár nagyobb terjedelmű sebzéssel, ott a méhbeli vérgyülemek kiürítése az esetek kiváló többségében nem von maga után veszélyes következményeket, feltéve, hogy a műtő nem sért meg szomszéd fontos szerveket, s a kezelés a sebészet általánosan elismert szabályai szerint történik, ha tehát elháríttatik mindaz, mi vagy a műtét előtt és alatt, vagy azután erőművi vagy másnemű ingerként hathatna a nemzőszervekre, Így tehát a teljesen zárt hymen megnyitásánál és e műtétel után el kell kerülni mindazt, mi a. méh, illetőleg a tágult kürtök gyors összehúzódására, mechanikus ingerlésére, bemnékük elevesedésére vezetnek Kívánatos, hogy a vér kibocsátására csak igen kis nyílás et tessék a szűzhártyán, azaz, hogy a vér csak lassan becsítit2.?ték ki, hogy 2. méh cs2.h 12.ss2.11 h.07 5djk össze. Uyuskodni kell továbbá a műtétei alatt és azután minden czéltalan vizsgálgatástól. Hasznosnak tartják azonkívül, műtét után a has bepólyázása által a méhre gyengéd nyomást gyakorolni, így e szervet a vérmennyiség csökkenésének megfelelő mértékben lassú összehúzódásában gyámolítani, s a levegőnek beszívatását és egyáltalában bejutását a nemzőszervekbe lehetőleg megakadályozni. Felesleges, sőt határozottan károsnak tartom, hogy ha hymen imperforatus megnyitása után — mint nem rég közlött egy esetben történt — a műtő, csupán kíváncsiságát kielégítendő, a méhet azonnal megkutaszolja. Ez ép oly felesleges és esetleg káros lehet, mint ha valaki a méhzárlat által támadt méhvérgyülem műtételénél nem szorítkoznék a méh megnyitására, hanem azt vizsgálgatással, pl. kutaszolással mechanice ingerelné, s e mellett lég betódulását e szervbe mintegy kieszközölné. Öt pontban én és a sebészek legnagyobb része ma egy értelemben lesz az Eischer Jr. által e lapok ez évi 3-dik számában a méhzárlat műtételét illetőleg kifejezett nézetek-