Orvosi Hetilap, 1876. augusztus (20. évfolyam, 32-35. szám)

1876-08-06 / 32. szám

i- J­ SB,® msBSim Előfizetési Ár : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmente­­sítendők. ES­i­r­m 1 e t­é­v e k é­r­t soronkint 15 új kr. Megjelelt m­inden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi­ utéz a Brasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Tartalom: M . 11 e­s K. tr. Vándorlép négy esete.­­• Liebmann M. tr. Kézmárszky T. h. t­r. szülészeti korodájából. A szülés alatt létrejött gátrepedésekről. (Vége). — Könyvismertetés. Allgemeine Ernährungsstörungen von Dr. F. W. Birch-­Tirschfeld, Prof. H. Sena­tor, Prof. H. Immermann. — Lapszemle. Petefészek-kiirtás egy 13 éves leánynál, gyomorbeli tünetek, szivattyú alkalmazása. Títreza : Tanffer V. Jr. A német sebészek ötödik gyűlése Berlinben. (Vége). — London, 1876. aprilban. — Vegyesek. Budapest, 1876». Augustus 6. ■ ■ icikk:»«1­­ évfoly»«**.. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főlaunkatárs Balogh, Kálmán tanár. A Vándorlép négy esete. Möller Kálmán Jr., egyetemi magántanártól. A lépnek nagyobbodás által feltételezett kisebb fokú helyváltozásai (lien mobilis) elég gyakran fordulnak elő. Sokkal ritkábban találkozunk a lépnek vagy az említett okból, vagy ennek közbenjárása nélkül támadó helyváltozá­sának azon fokával, melyet a szabadabb mozgás és mozgat­hatóság miatt vándorlépnek (lien migrans) szoktunk nevezni. A bántalomnak irodalma, annak ritkaságával lépést tartva, vajmi csekély. Mivel pedig e viszony épen nem a rendes, úgy majdnem jogosan azt következtethetnék, hogy a ván­­dorlépet még a feljegyzett gyér esetekben sem méltatták azon figyelemre, mely őt megilleti. Önmagában, igaz, a vándorlép élénk gyakorlati érdeket nem képes költeni, de annál fontosabbakba tőle függő következményi bántalmak, annál rejtélyesebbek, tehát érdekesek is azon egyes vagy több rendbeli mozzanatok, melyek ezen állapot létrejöttét lehetségessé teszik vagy okozzák. A ritka véletlen kedvezményének köszönöm, hogy arány­lag igen rövid idő — néhány hónap — alatt a vándornépnek három esetét volt alkalmam észlelni. A bántalomnak arány­­lagos ritkasága indít engem arra, hogy e három esetet, egy negyedik, korábban észlelt esettel együtt közöljem. Teszem ezt annál is inkább, minthogy a közlendő esetek mindegyike bir oly sajátlagosságokkal, melyek a tárgy lényegesebb kérdéseinek megoldására értékesíthetők. Első eset: G. M., 15 éves, esztergályoslegény, 1874. évig állítólag mindig egészséges volt. Ez évben h­armadnapos vakolásban szenvedett, mely ellen eleinte — körülbelül egy hónapon át — kinalt szedett; ez eredmény nélkül maradván, a beteg baját magára hagyta, míg végre 7 hónap múlva a roha­mok elmaradtak. Beteg — mint állítja — már a váltóláz tartama alatt is érzett hasa bal felében egy dagot, mely akkor még kellemetlenségeket nem okozott. Minekutána azonban e dag, habár lassan is, de egyre növekedett, nyomban különféle kellemetlen, nyomási és rongálási érzések is jelentkeztek, me­lyek a dag nagyobbodásával most már élénk fájdalmakká fokozódtak. Beteg leírása szerint e fájdalmak, a bal oldalból kiindulva, a köldök felé, innen pedig — mint félkörben — vissza és felfelé, a kardnyújtványig terjednek. Nyomás érzete a gyomor­ban, étvágy­hiány, időnkint beálló nehéz légzés stb. voltak azon további tünetek, melyek miatt beteg 1875. december 29-kén a Rókus-kórh­ázba vétette fel magát. Az erős alkatú, aránylag jól táplált beteg mellkasból, szer­veinek vizsgálata semmi rendellenességet sem derítette ki. A has tapintásakor azonnal elég kemény dag kerül a vizsgáló keze alá, mely ferdén fekszik a hasürben, felső vé­gével a bal raszttájon, alsó végével pedig a középvonalat meg­haladva, a jobb felhastáj alsó részletében. A dag 22 cmtr. hosszú, 16 cmtr. széles. Mélyebb tapintáskor a laposra nyo­mott, sima felületű dagnak a középvonal felé eső éles széle, s ezen ismét három bevágány érezhető ki tisztán, mely közül a két felső körülbelül 1 cmtr. mélyre terjed, míg a harmadik — legalsó — azoknál jóval sekélyebb. A dag alsó szélétől, ki- és felfelé annak külső tompább széle kitapintható, körülbelül az alsó harmad felső széléig. Mérsékelt nyomásra a dag nem fájdalmas. Ha a beteget jobb oldalára fektetjük, úgy a dag inkább haránt fekszik, a­mennyiben ekkor alsó szélével a középvonalat körülbelül 8—9 cmtr.-rel haladva meg, amaz e körmozgás folytán valamivel magasabban fekszik, mint a beteg hanyatt­­fekvésekor Ha a beteg baloldalra fekszik, a dag csak kevéssé vál­toztatja helyzetét, úgy hogy belső széle ekkor a fehér hossz alatt tapintható ki. Ha a beteg felül, még inkább ha feláll, a dag körülbelül 4 cmtr.-rel sülyedt mélyebbre. Térd­könyök-fekvéskor a dag ugyanoly helyzetet mutat, mint hanyattfekvéskor, csakhogy le­felé dűlve, s a magával vont hasfalon keresztül könyebben körül­fogható. Az említett irányokban a dag activ is mozgatható. Csak kevéssé mozgatható jobbról balfelé; lefelé a mozgathatóság már nagyobb, míg könyebben mozgathatjuk a dagot jobboldalra. Felfelé a dagot annyira feltolhatjuk, hogy alsó vége körülbelül 4 cmtr.-nyire fekszik a köldök színe felett, a dag akkor füg­gélyesebben is helyeződik úgy, hogy a magasabban fekvő alsó vége, a középvonalat elhagyva, majdnem egészen a mellső hó­­nali vonalig tér vissza. A dagnak három első irányban való mozgattatása fájda­lommal nem jár. Csak ha felfelé toljuk a dagot, ekkor panasz­kodik beteg, nem annyira fájdalomról, mint nyomás és szoron­gás érzetéről a mellkas bal felében, a­mihez még — bár rö­vid ideig tartó — nehéz légzés is szegődik. Ugyanezt okozza a később említendő kötszer alkalmazása is. Májtompulat rendes. Léptompulat a beteg „szabad“ ha­­nyattfekvésekor ki nem mutatható, a tüdő teljes éles hangja közvetlen dobos hangba megy át. Ha azonban a dagot a has­­ürből a leírt módon felfelé toljuk és e helyzetben rögzítjük, 32

Next