Orvosi Hetilap, 1876. augusztus (20. évfolyam, 32-35. szám)
1876-08-06 / 32. szám
667 668 ekkor ott, ahol a dag fekszik, azaz a lép helyén, a dag nagyságának megfelelő tompulatot lehet kimutatni. A gyomor tája kissé puffadt. Étvágy kevés. A nyomás érzete a gyomorban, közvetlen ebéd után enyhül. Időnkint szétszorulás. Második eset. C. T., 39 éves, 10 gyerek anyja, 10 év előtt hasi hagymázban szenvedett. Ezóta mindig egészséges volt. Utoljára ezelőtt 3 évvel szült. Néhány hét előtt történt meghűlés folytán köhögni kezdett. A legkülönbözőbb házi szerek daczára a köhögés mind hevesebb lett. Miért is 1876-ki január 20-kán a Rókus-kórházba vétette fel magát. A törpe növésű, gyenge alkatú beteg sápadt, majdnem senyves külemmel bir. Izomzata petyüdt, bőre redőzhető, nyelve bevont. A kulcscsont feletti és alatti árkok besüppedtek. Mellkas rövid, alsóbb részleteiben kissé tágabb, szegycsont kifelé görbülve. Tüdők teljes éles vontatási határai a mellkas viszonyainak megfelelők. Hallgatódzáskor kisfokú hurut tünetei észlelhetők. Csúcslökés a bimbóvonalon 5 cmtr-rel túl esik. Szívtompulat nagysága különben rendes. Szívhangok gyengék, tiszták. Has besüppedt, falai rendkívül petyhüdtek. A felhas tapintása rendellenességet nem derít ki. Az alhasban, az élesen kiemelkedő fanív mellett, balra egy körülbelül ökölnagyságú, kissé dudoros dag tapintható ki, mely még elég erős nyomásra sem fájdalmas, s mely jobbfelé, felfelé a máj széléig, a középvonalban a kardnyújtvány közelébe igen kenyen mozgatható, nemkülönben baloldalt a lép helyére feltolható, annak helyébe mintegy beilleszthető. A beteg helyzetváltozásakor a dag is a helyzet szerint ide-oda esik szabadon a hasűrben. Lefelé, a fanív mögé a dag mozgathatósága korlátolt, ez irányban a mozgatás fájdalommal is jár. Hogy a dag magára hagyatva, említésre méltó kellemetlenségeket nem okoz, bizonyítja azon körülmény, hogy betege bántalmát és ennek eredetét a kórelőzményben elhallgatta. Erre vonatkozó kérdésünkre betegtől azt tudtuk meg, hogy férje — kivel évek óta folytonos viszályban él — ezelőtt körülbelül négy évvel őt összekocczanás alkalmakor öklével hasba rúgta. E rúgás után közvetlen csak fájdalmat érzett, s reá következő napon vette észre a dagot, mely akkor még nem feküdt oly mélyen, de nagyságát azóta nem változtatta. Betegnek utolsó fogamzása és szülése az említett rúgás után történt. Adag sem a szülés alkalmával, sem azóta a betegnek kellemetlenségeket vagy fájdalmat nem okozott. Étvágy és szék rendes. Kisfokú láz. Harmadik eset. N. A.-né, 43 éves, 8 gyermek anyja, kik közül 4 él és egészséges. Gyermekkorában kiállott betegségre nem emlékszik. Későbbi éveiben is mindig egészséges volt, míg egy évvel ezelőtt a felhajtáson időnkint fellépő, de csak néhány perczig tartó fájdalmakat érzett. Ezek ellen orvosától hánytatót kapott, melyre nagy erőltetés közben kevés nyakot hányt. Ezután 6 hétre más orvoshoz fordult, ki a hasában érezhető dagra figyelmeztette. Állítólag ezzel egyidőben a hüvelybemenetnél viszketési érzet lépett fel, mely eleinte gyéren jelentkezett, de később mind hevesebbé vált. Csakhamar élénk kéjérzetek, kéjvágyak és folytonos böfögés csatlakoztak hozzá, miért beteg a kórházat volt kéntelen felkeresni. 1876. mártius 24-kén a nőgyógyászati osztályra vétetett fel. A magas termetű, elsoványodott beteg bőrszíne sárgásbarna, különös szemforgatással járó arczjátéka feltűnően élénk. Közérzete a hüvelybeni heves viszketés, kéjvágy, a folytonos böfögés, a felhastároni nyomás és nehéz testérzete miatt lehangolt. Külérzéki működése felcsigázott. Szellemi működése (úgy látszik egészsége helyreállítása iránt elvesztett reménye miatt) kissé zavart. Nyak részarányos. Mellkas hosszúdad, kulcs feletti és alatti árkok besüppedtek, emlők kicsinyek, petyüdtek, bordaközök tágak. Tüdők teljes éles kontatási határai megfelelők. Hallgatódzáskor kisfokú hurut tünetei észlelhetők. Szív kopogtatása és hallgatódzása rendellenességet nem derít ki. Máj rendes. A bal mellkasfél hónali vonalának és ugyanez oldali rásztrás kontatásánál a beteg különböző helyzeténél, ettől függő különböző eredményre jutunk. Jobb oldalán való fekvéskor a hónali vonalnak a 9-dik bordáig teljes, éles hangja közvetlen dobosba megy át, s az egész oldalfélen megtartja jellemét. A sok terhességi heggel ellátott has tapintásánál a fehér vonal alatt egy nagy férfiökölnyi, a balhéhoz hasonló alakkal bíró, kemény sima felületű dag érezhető, mely ferdén fekve, felső végével fel a hónalárok felé, alsó végével pedig a köldök felé tart. E dag könyön és fájdalom nélkül mozgatható. Ide-oda toláskor végei különböző irányba fordulnak, majd függőleges vonalba esnek, majd a haránt irányt is többé-kevésbé megközelítik. Felfelé a felhajtásig, lefelé a köldök alatti tájig tolható. Ha a dagot a beteg hanyattfekvésekor baloldalt hát- és a mennyire lehet felfelé toljuk, a kontatási hang a 9-dik bordán tompulni kezd, a tompulat a 11-dik bordán 5 cmtr-rel túlterjed, s a dag alsó része kitapintható. Ha beteg a jobb oldalra fekszik, az imént említett tompulat eltűnik, s a dag ismét a has bal felében érezhető. A hüvelybemenet duzzadt, sötétvörös, tükörreli vizsgálatnál a méhszájból üvegszerű váladék tolul ki; a méhszáj körül kievődések. Hüvely hurutos. Székletét renyhe. Negyedik eset. F. C. 48 éves, napszámosnő, gyermekkori betegségekre nem emlékszik. Serdülő korában sápkórban, s még későbbi években is annak következményeiben és rendetlen havi tisztulásban szenved. 31 év óta van férjnél, gyermeke nem volt. Utolsó két éven át makacs (harmadnapos) váltólázban szenvedett, mely ellen kínait és egyéb szereket eredmény nélkül használt, míg a rohamok végre cseppek (salutio Fowrell ?) használatára elmaradtak. Körülbelül 2 hónappal ezelőtt (a kórházba felvétele előtt) hasában egy dagot vett észre, melyről beteg maga állítja, hogy azelőtt is megvolt, de magasabban feküdt, s szorongási érzetet okozott, melyet most, midőn amadag lejebbszállt, a húzás, rongálás érzete váltott fel. A dag és az általa okozott, néha fájdalomig fokozódó kellemetlen érzetek, nemkülönben a váltóláz után fennmaradt nagyfokú gyengeség miatt beteg magát 1872. december 5-kén Bécsben Bamberger kórodájára vetette fel. A gyenge testalkatú, elsoványodott beteg bőrszíne sárgáshalavány, izomzata petyüdt. Nyak hosszú. Mellkas keskeny, hosszú, a kopogtatás és hallgatódzás rendellenességet nem mutat. A májnak alsó határa tapintás és kontatás által a bordaszél alatt 2—3 cmtr-nyire mutatható ki. Gyomortája puffadt, nyomásra kissé fájdalmas. Léptompulat ki nem kontatható, a hónalban a teljes éles hang közvetlen az igen magas dobos hangba megy át. A has bal felében, majdnem középen a köldök és a mellső, felső csíptövis között egy 2—21/a ökölnyi, nem igen kemény, kissé dudoros dag tapintható ki, melynek ferde irányú fekvése haránt vonalhoz közeledik akként, hogy a hosszúkás alakú dagnak felső, tompa vége a hátsó hónalj vonal alsó része felé, ugyanolyan alsó vége pedig a mellső felső csíptövis felé néz. Ilyen a dagnak helyzete, ha a beteg hanyatt fekszik. E helyzetből a dagot igen könyen, mintegy félkörben a májtáj felé, nemkülönben rendes fekvésénél valamivel mélyebbre, illetőleg lejebb tolhatjuk , és oly szabad mozgathatóságot tanúsít bal-, hát- és felfelé, a lép helyére, hol a dag ily elhelyezésekor a 8-dik borda alsó szélén kezdődő, a bordaszélt körülbelül 10 cmtr-rel meghaladó tompulatot lehet kibontatni, s a bordaszél alatt a dag alsó végét érezni lehet. A beteg helyzetváltozásakor a dag is szabadon mozog a változtatott fekvés irányában. A körülfogható dag mérsékelt nyomást fájdalom nélkül tűr, s belső, a jobb oldal felé irányúlt szélén két bevágás érezhető, mely e szélt három, körülbelül egyenlő részre osztja. A kissé puffadt hasnak tapintása más rendellenességet nem mutat. Étvágy hiányos. Evés után beteg könyekben érzi magát. Székletét rendetlen, székszorulás híg székeléssel váltakozik. * * *