Orvosi Hetilap, 1877. május (21. évfolyam, 18-21. szám)
1877-05-06 / 18. szám
— 359 a vizeletet a delirium alatt, vagy annak közvetlen lefolyta után — s végre akkor is, midőn a betegen, kisebb nagyobb fokú reszketést leszámítva, egyéb tünet már található nem volt — megvizsgáltam. 80 férfi és 4 nő iszákos örjöngőnél fehérnyét a vizeletben 46 egyénnél, 44 férfi és 2 nőnél találtam, mi a megvizsgált betegek 54,7°/0-nak felel meg. Összehasonlítás szempontjából ide iktatom, hogy Weinberg, ki 156 beteget vizsgált meg, azok 330/0-nál, s Fürstner, ki eseteinek számát nem közli, betegeinek 400/u-nál találta a kérdéses tünetet. A fehérnye mennyileges meghatározását nem tartottam szükségesnek, de a fajsúlyt és a microscopiai vizsgálatot — előbbit ahol elegendő vizeletet kaphattam, míg az utóbbit az esetek többségében — végrehajtottam. Mielőtt azonban ebbeli leleteimet felsorolnám, mindennemű félreértések elkerülése czéljából felemlítem, hogy a fehérnye minőleges kimutatását főzés, a Heller-féle légenysav kezelés és a Panum-féle módszer szerint glaubersóval eszköltem, s pedig úgy, hogy a két utóbbit gyakran összehasonlítottam érzékenysége és megbízhatósága czéljából, s azon tapasztalatra jutottam, hogy a légenysavval kezelés a fehérnye minőleges kimutatására ép oly érzékeny kémszer mint Panumé. A fajsúlyt illetőleg, ezt mindazon esetekben, melyekben fehérnye volt jelen, magasnak találtam, 130—135 közt ingadozva. Kivételt képeznek azon esetek, hol csak minimális mennyiségű fehérnye volt kimutatható, melyeknél 1026—1030 közt találtam. Végre találkozott néhány beteg, kiknél a fehérnyevizelés a delirium elmúltával is tovább tartott 8—10 napig, s ezeknél polyária kíséretében a fajsúly 1021, sőt 1014-re is leszállott, daczára, hogy a fehérnye jelenléte még mindig ki volt mutatható. Górcsövi vizsgálatnál mindazon esetekben, melyeknél fehérnye jelentkezett, találtam színtelen, keskeny, alig körvonalazott, halavány hengereket, vértestecseket csak igen ritkán, s felette csekély számban. Volt azonban két betegünk,—mindkettő Bright-kórban szenvedett, s a melyhez még iszákos őrjöngés is járult, — kiknek vizeletében színtelen hengerek mellett még sötét granulált hengereket, elzsírosodott felhám-sejteket és nagyobb számú fehér és vörös vértestecseket találtam, úgy, hogy ha a kétrendbeli górcsős leletet egymással összehasonlítjuk, akkor az előbbieknél vesebajra épen sem gondolhatunk, mert a hyalin hengerek rendes kísérői a fehérnyének, bárminemű okból jelenjék is az meg, a fehérnye kiválasztásának rövid időtartama pedig egyáltalán ellene szól a szervi vesebajnak. A kiválasztott fehérnyének mennyisége, mint már említtetett, igen szoros összeköttésben van a deliriumokkal. Minél nagyobb a delirium, az izgatottság és a nyugtalanság, mely dühöngésig is fokozódhatik, annál több a fehérnye is. Előfordult azonban, hogy a leghevesebb deliriumok daczára, a fehérnyének még csak nyomai sem voltak felfedezhetők. Hogy a fehérnye a deliriumokkal mily szoros oki összefüggésben vagyon, arra nézve már Fürstner is hoz igen szép példát egy tüdőlábos beteget illetőleg. Én analóg esetet egy Brightkóros iszákos örjöngőnél észleltem. Említett beteg, mint maga mondja, már feküdt a közkórházban vesebajban. Hozzánk nagyfokú nyugtalanság között hozatott, egész éjjel lármázott, keresgélt. Vizeletében másnap tömérdek fehérnye, hyalin és granulált hengerek. Következő két nap alatt beteg magát egészen csendesen viselte, világos feleleteket adott, nyugodtan ágyában fekve maradott, sokat izzadt; e két nap alatt a fehérnye mennyisége felényivel kisebbedett. Harmadnap este beteg nyugtalan, fél, paplanén férgeket lát, keresgél, éjjel nyugtalan, nem alszik. A reggel kiürített vizelet újólag igen sok fehérnyét tartalmazott, úgy mint felvételekor. Pár nap alatt a fehérnye mennyisége vese hajának megfelelő rendes mennyiségére sülyedt ismét alá. Egyáltalán a fehérnye kiválasztása az esetek többségében a delirium kisebbedésével leapadott; azon esetekben, melyekben a delirium egy csapásra, pl. egy nyugodtan töltött éj után rögtön elmúlt, ott a fehérnye is azonnal eltűnt a vizeletből. Találkozott azonban néhány egyén, kiknél a fehérnyevizelés a delirium elmúltával is tovább tartott néhány napig. Egyáltalán pedig a fehérnyét az esetek legnagyobb számában csak 1—2 napig voltam képes kimutatni, ameddig t. i. a delirium rendesen tartani szokott; mennyisége legtöbbször csekély, légenysavval csak vékony, gyengén opalizáló gyűrű, míg Panum szerinti próbával gyenge felhős zavarodás és csapadék ; de nem hiányoztak oly esetek sem, melyeknél igen tetemes fehérnyemennyiségre akadtam. Kérdés már most, hogy az iszákos örjöngőknél fellépő fehérnyevizelést milyen tényezők befolyásának tulajdonítsuk ? A fehérnyevizelésnek okát eddigi ismereteink szerint kettőben kereshetjük : vagy a nagyobbodott vérnyomásban, vagy pedig a veseedények falainak kóros elváltozásában. Vizsgáljuk meg tehát, várjon az iszákos örjöngőknél fellépő fehérnyevizelést e két ok közül melyiknek keretébe helyezhetjük bele. A nagyobbodott vérnyomás, s ennek következtében létrejött hyperaemia a vesekelyhekben igen plausibilis oka lehetne a fehérnye kiválasztásának. Hisz aloholtartalmú italok után rendesen agyvérbőség tünetei lépnek fel, mely nagyobb fokát a részegségben, culminatióját pedig az iszákos rézgörjöngésben éri el. Erre utalnak a deliriumok, szemtükörrel vizsgálatnál az opticus sajátságos vérbősége, az agykori kötszövet-burjánzás, valamint a chronicus iszákosoknál előforduló bal szív-túltengés. Az iszákos örjöngőknél ezenkívül a tüdők és a bőr felé is nagy eréllyel tódul a vér, s a gyakori tüdőlábok, valamint a heves izzadás innen magyarázhatók, így tehát mi sem hiányoznék ahhoz, hogy egész határozottsággal a fehérnye kiválasztását a nagyobbodott vérnyomásból értelmezzük. Ha azonban tekintetbe veszszük azt, hogy többször, daczára a leghevesebb deliriumoknak, mégsem lép fel a fehérnye a vizeletben, s hogy mások megfigyelései szerint a heves izomaclók a fehérnye nagyobb mérvű kiválasztására semmi befolyással sincsenek, s mit legfontosabbnak tartok, hogy a deliriumok teljes elmúltával, mikor tehát fel kell tennünk, hogy a vérnyomási viszonyok is normálisak lettek, a fehérnye kiválasztása mégis egy ideig, — éspedig saját feljegyzéseim szerint 8—xo—20 napig, — sőt tovább tart (3 esetben megjegyzem, hogy a vizeletben szervi vesebajra utaló górcsős alkatrészek nem találtattak), 360 .