Orvosi Hetilap, 1878. április (22. évfolyam, 14-17. szám)

1878-04-07 / 14. szám

268 269 nál a hőmi. 37.3. Este a méhszáj tallérnagyságú, a fő rögzítve, s a kis kulacs mélyebben állott, a bal névtelen vonal alatt, ennek közvetlen szomszédságában ; a magzat szívhangjai tiszták, a szü­lőnő közérzete kielégítő, a méh nyomásra nem fájdalmas. Éjfél után hosszabb fájdalmi szünetek közben a vajúdó ismételve nyu­godtan aludt, reggel felé erélyes száltevékenység. 16-dikán aug.r 8 órakor az általános állapot kielégítő, ki­merültségének semmi jele, az érütés '.80, a hm. 3­7*4, a magzat szívhangjai -mint tegnap, a méhszáj hátra és baloldalon eltűnve, mellfelül jobboldalon mérsékelten duzzadt; a kis kutacs az irány­vonalban, a magzat fő nagy része még a medencze bemenete fölött áll. Fokozódott erélyes száltevékenység mellett d. e. 9 óra­kor a fő megszületett, s a magzat törzsének kinyomulása kevés segedelemmel mozdíttatott elő. A kis fokban tetszholt fiú ké­nyen felélesztetett ; hossza 48 cm­, súlya 2850 grm. A gyer­mek feje asymetricus, összelapult, a nyakszirtvarvány jobb ágának közepén m. e. krajczárnagyságú behorpadás. A gyermekágy lefolyása a két első napon kedvező ; a szülszervek visszafejlődése előrehalad, a közérzet, a hőmérsék, az érülés, a gyermekágyi tisztulás, az álom, a vizelet kiürítése rendes, a has puha, a méh nyomásra nem érzékeny. A harmadik napon rázó hideg után forróság, a hm. 39, érülés 100, s ezen időtől a hashártyalob tüneményei egyre nagyobb mérvben léptek fel, mely­nek folytán 14. napon meghalt. A bonczlelet: genyes hashártyalob. A méh a gyermekágy tar­tamának megfelelőn visszafejlődött ; gyurmájában, a méhlepény helyén a viszerek és nyirkedényekben kóros folyamat nincs jelen. A méhnyak 9 cm. hosszú, mellső falán tojásdad alakú, vékony, sima, rendes szélű, m. e. sikasztó vassal kivert, 4 cm. hosszú, 3 cm. széles folytonossági hiány; ettől 15 mm. közfal által el­választva, előbbenihez hasonló jellegű egy cm.-nyi ük. A jobb csíp­­csont hátsó harmada, a jobb fancsont haránt és lehágó ága puha, hajlékony, összenyomható, könyen metszhető. A kikészí­tett medenc­e kicsiny, feltűnően könyű. Egyes helyeken, főleg a medenc­e bal felén, a fanív ágán, a töviseken a csontállomány érdes, likacsos, kievődött. A keresztcsont első csigolyájának teste a medenczeűr felé benyomul, az előfok mélyebben áll és a me­dencze jobb oldala felé néz ; ugyanezen csigolyának jobb szárnya 3,3, balszárnya 4 cm. A keresztcsont alapja 12 cm; az elő­fok és a keresztcsont csúcsa közti húr 8 cm. ; sp. il. 21.5 cr. il. 25 cm. A jobb csipcsont, hátulsó harmadában a tarajtól a hátul­­só alsó tövisig meghajolva; a hajlás hosszában a belső felületen a keresztcsípízületig, a külső felületen a hátulsó alsó tövisig egy barázda fut le. A jobb fancsont haránt ága közepén egy behaj­lás van, melynek hátulsó szára mint tompa dudor a medencze­­űrbe beáll. A jobb fancsont és f­ü­lcsont felhágó ágának egyesü­lési helyén a medenczeűrbe benyúló tompa dudorú behajlás. A jobb u­lgumó kifelé van dűlve. A fanízület balra tér el ; az előfok közepétől húzott egye­nes vonal a medencze mellső falát a fanízülettől 3,2 cm. tá­volban metszi át. A jobb oldal névtelen vonalának lefolyása kinyúlt, a balol­dali rendes. A jobb oldali tuberculum pubicum a medenczeűr­be benyomul. Miután az előfok jobbra, a fanízület balra tér el, a kereszt­­csont első csigolyájának jobb szárnya keskenyebb, mint a bal, s a jobb fancsont haránt ágának közepe a medenczeűrbe púposan benyomul. A medenczebemenet alakja, térviszonyai nagy mérv­ben rendellenesek. A medenczebemenet rendellenes alakját és térviszonyait legjobban előtüntetik a különböző irányban tett méretek . A fanízület felső szélének közepétől az előfokig a távolság 9.5 cm. „ also „ „ „ „ „ 10.2 « A haránt átmérő 10 cm. A jobb ferde átmérő 13.2 cm. A bal „ „ 8.5 cm. A jobb fancsont haránt ágának dudorától a bal tuberc­­ileopectin. 6.2 „ „ „ n «az előfokig . . . 5.2 „ „ „ „ „ a bal keresztcsípízületig 7.5n » n » » a j°Ób « « 7-5 A jobb keresztcsípízülettől a fanízületig......................12 A bal „ ,. 10 A jobb distantia sacro-cotyletidea.................................4 a bal „ „ ,. 5 •» Ezen méretekből kitűnik : a) A medenczebemenet két felének feltűnő egyenetlensége ; a jobb felének szűkülete és idomtalansága ; b) a medenczebeme­net ferde félretolódása, a ferde átmérők­ közötti különbség 4,7 ; a distantia sacro-cotyleoidea között 4-6 ; a keresztcsípízületek és fanízület közti különbség 2 cm. A medenczeűr térviszonyai a legtágasabb helyen (Be­­ckenvvelle): a keresztcsont második csigolyájának a harmadikkal való egyesülési helyétől a fanízület közepéig 12 cm ; a jobb csípáscsontvágány felső szélének közepétől a fan­ízület közepéig 12 ; ugyanezen mérték baloldalon 9.5 cm; a jobb ferde átmérő 13; a bal 8.5 cm. Ezen mértékből kitűnik a medenczeűr két felének különbözősége és balra való fél­retolódása. A medencze űr térviszonyai a legszűkebb helyen (Beckenenge) : az egyenes átmérő 9.10 ; a haránt 8.2 cm. A medencze kimenetének térviszonyai,­­ megjegyzendő, hogy a készítményen a farcsontból csak a két első csigolya van: a gumók közti távolság g, a farcsont 2 csigolyájától a jobb f­lgumóig 4, « ?? « bal „ 6-s, „ „ „ jobb ültövisig 3, v n v t bal ,, 4, ' ' „ „ „ a fanízület alsó széléig 8,4 cm. Ezen méretekből kitűnik : 1. a mendenczeür­és kimenete jobb felének szűkebb volta ; 2. megfelelően a keresztcsont jobbra való hajlásának, an­nak csúcsa a jobb s­lcsont felhágó ága és nem a fanízület alsó széle felé irányul. Továbbá a medencze jobb fele fel és hátra van tolva. Az utolsó ágyékcsigolya tövisnyújtványától a bal felső mellső csíptövisig a távolság 16,5 míg ellenben a jobb felső mellső csíptövisig csak 14 cm; ez bizonyítja a medenc­e jobb felének hátra való eltolását. Az utolsó ágyékcsigolya tövisnyújtványától a bal algumóig a távolság 18, a jobb algumóig 15,5 cm. Ezen méretek kö­zötti különbség mutatja a medenc­e jobb felének felfelé való eltolását. A medenc­e csontvázán első pillanatra feltűnik a bal fan­csont haránt ágának mélyebb, s a jobb haránt ágnak és algu­­mónak magasabb állása. A jobb ízváza fel és hátra van tolva. A jobb fancsont haránt és az ülcsont felhágó ágának behajlása miatt a jobb petelik rövidebb és szűkebb, hossza 4, szélessége 2,3, míg a bal petelik hossza 5, szélessége 3 cm. Ezek szerint a medenc­e általánosan aránytalanul szűk, ferde, osteomalaticus. A medenczebemenet térkorlátoltsága olyfokú, hogy a cson­tok engedékenysége által létrejött térnagyobbodás nélkül a fő át­­nyomulása lehetetlen lett volna. A jobb czombnyak a czombtesthez derékszögben áll, s az összenyomás által annyira meg van rövidülve, hogy a czomb feje a kis tomportól csak egy cm. távolságban áll, holott a baloldalon ezen távolság 4 cm. A szülés folyamában a medenczecsontok engedékenysége által a medencze ik­tere tagait; a szültevékenység erélyes volt, azt, hogy a gyermek feje mily fokban, s módon alkalmazkodott, ennek csontváza mutatja. (Vége következik). Közlemény Korányi Frigyes t­r. kir. tanácsos ko­rodájából. Az 1874.. tanévben a kórodén kezelt idegbetegek kórleírása. Takács Endre tr. tanársegédtől. XIII. Paralysis peripherica nervi facialis dextri; dein neuralgia nervi trigemini dextri. 21 . S. J., 35. éves, molnár, 1874. december hó közepén bal­szeme állítólag megsobosodott, s e miatt az a szemészeti kóro­k 1­ I. az OHL. 8. sz.

Next