Orvosi Hetilap, 1878. május (22. évfolyam, 18-21. szám)

1878-05-05 / 18. szám

világító lámpából, egy vetítő készülékből és több üres­ ku­­taszból­ ezen részek vizsgálatnál egymásba illesztetnek. A lámpakamra jobb és balfelé egy-egy kiöblösödéssel bír, melyek közül az egyik homorú tükröt tartalmaz, a másik domború gyűjtőlencsével van ellátva. A lencsei résszel egy cső jön összeköttetésbe, mely belsejében rejti a reflectort, vagyis egy 45° szög alatt felállított, közepén átfúrt lapos tükröt. Ezen csőnek ocularis vége rekesszel (diaphragma) van ellátva, míg hátsó vége összeköttetésbe hozható a húgycsőbe illesztett üres-kutasszal. Az üres-kutasz egyenes, hengeralkú, mindkét végén nyitott fémcső, mely be­vezetéskor vezetővel (conductor) láttatik el, s egyik ol­dalán elegendő nagy réssel bír arra nézve, hogy különféle műszerekkel a húgycsőnek beállított részletéhez férhessünk. A második csoportnak képviselőjeként mint legczél­­szerűbbet a Grünfeld-féle endoscopot mutatom be. Ezen készülék hozzátartozóival együtt a múlt évben Papp Sámuel Jr. tagtárs által tüzetesen lett egyletünkben is­­mertetve, mi feleslegessé teszi a bővebb leírást. Ezen készülék áll egy, a gégetükrészek által is használt lapos, vagy homorú vetítő tükörből, mely kézbe fogható vagy a homlokra illeszthető. Világító forrásul használ­ható olaj petróleum, vagy gázlámpa, sőt a napfény is. Egy másik igen lényeges része az üres­ kutasz. Ez áll egy hengeralakú fémcsőből, melynek ocularis vége töl­­csérszerüleg kiszélesedik, s mely belől be van feketítve a szemkápráztatás elkerülése szempontjából. A kutasz ve­zetővel (conductor) van ellátva, mely nélkül bevezetése nehéz lenne, s könyen sértene. Alakjuk egyenes és gör­bített. Az egyenesek hossza változik 5—10­—15 cm. kö­zött, a szerint, amint mélyebb, vagy* a külső nyíláshoz közelebb eső részeket óhajtunk megvilágítani. Átmérője lehet 6 mm-től egész 8—10 mm-ig, vagyis 18-as számú Charrier-től 30-ig. Rendes haszná­latra azonban a 18 és 22 közt eső számok a legalkal­masabbak, melyek 6—7^3 mm. átmérőjű tölcsért adva, a kép tisztaságára nézve kielégítők, s minden rendes húgycsőbe bevezethetők. A görbe üres kutasz a húgycső mélyebb részeinek vizsg­álására van szánva. Alakja meg­felel egy nagy görbületű pöselapnak, melynek legna­gyobb görbületén hosszas ablak van hagyva, mely be­vezetéskor szintén obturátorral zárandó el. Az ablakos üres kutaszok, úgy az egyenesek mint a görbék, a hólyag vizsgálásánál jönnek alkalmazásba, s így ezeket mellőzöm. A vizsgálatnál nélkülözhetlen készülék, egyszers­­mint a törlő. A Grünfeld-féle törlő hosszú horgas csipeszből áll, melynek szárai közé vatta, vagy szivacs­darab illesztetik be, mely fel és alá tolható gyűrű­vel rög­zíthető. A Desormeaux-féle csavaros fémrúdról a vatta könyen lecsúszik, midőn annak eltávolítása a húgycsőből kellemetlenségekkel járhat. (ismerve most azon műszereket, melyek segélyével a húgycső űrét képesek vagyunk megtekinteni, áttérek röviden a műszernek mikénti alkalmazására, s azon kép ismertetésére, melyet egészséges húgycsőben kapunk. Mindenek előtt a beteg elhelyezésére vonatkozó­lag, a külső nyíláshoz közelebb eső részletek, nevezete­sen az egész merevencsés rész megtekintése úgy álló, mint ülő helyzetben végezhető ; a hártyás és dülmirigyes rész úgy a betegekre, mint a vizsgálóra nézve legszéll­szerűbben félig fekvő helyzetben felhúzott ezombokka­­tekinthető meg. A világító forrás — mindegy akárminő lámpa, csak lehetőleg kerek és nyugodtan égő láng legyen — a vizsgálandó részel lehetőleg egy magasságban, s kissé mögötte egyik vagy másik oldalon helyezendő el. Ha már ezen előkészületek megtétettek, a készlet­ben levő üres kutaszok közül kiválasztjuk azon átmérő­jűt, mely a húgycső külső nyílásának körülbelül megfe­lel, s a húgycsőkutaszolás ismert szabályainak megtar­tása mellett bevezetjük a húgycsőbe. Ha ez megtörtént, a műszer karimáját balkezünkkel rögzítve, a jobbal el­távolítjuk az obturátort, s most, vagy a kézben tartott, vagy a homlokra erősített tükör segélyével, bevetítjük a világosságsugarakat a tükör belsejébe. A műszert úgy állítjuk be, hogy az a húgycső űrének épen köz­pontjában feküdjék, s egyformán támaszkodjék karimá­jával mindenik falra. Ha most az ily módon megvilá­gított húgycsőbe betekintünk, a következőkre kell figye­lemmel lennünk : 1) A tölcsérre, az üres kutasz belső végének megfelelőleg — ha azt a húgycső hossztengelyének köz­pontjában tartjuk — a nyakhártya tölcsér alakjában mu­tatkozik, mely alakot némelyek conusnak neveznek el. A tölcsérnek szűkebb része megfelel a húgycsőnt folyta­tásának, s szélesebb, a vizsgálóhoz közelebb eső széle a műszer karimájával esik össze. A tölcsér megtekintésé­nél különös figyelemmel kell lennünk annak mélységére, mely függ egyrészt attól, hogy mily nyomást gyakor­lunk a műszerrel a nyákhártyára, de másrészt függ kü­lönösen a nyákhártya vastagságától, s duzzanatától . Ugyanis ha a műszert, nagyobb erővel toljuk befelé, vagy ha a nyákhártya megvastagodott és duzzadt a műszer űrébe igyekszik betalálni, a tölcsér mélységé­ből veszít; a műszer kihúzásakor, valamint ép, nem duz­zadt nyakhártyánál mélységben gyarapszik. A tölcsér mélységének helyes megítélése különben tetemes gya­korlatot igényel. 2) Figyelem fordítandó a tölcsér közepén megjelenő és a húgycső űrének folytatását képező, ú. n. központi figurára, melynek alakja majd pont, majd vonalszerű, vagy tojásdad, aszerint, amint a húgycsőnek kü­lönböző pontjain szemléljük. A központi figurából a tölcsér széle fele sugarak haladnak ki, melyeknek száma és egymáshozi helyzete a húgycsőnek különböző átmet­­szetén szintén változó és nagyon sokat függ a nyakhár­tya vastagságától és duzzanatától. A központi figurának alakja a húgycső külső nyílásától a sajkaárokig függé­lyes rés, épen úgy mint a húgycső külső nyílása; ezen­túl 1—11/2 cm. hosszban felfordított T alakú, mereven­­csés részben rendesen haránt rés, ritkábban tojásdad alakú ; a hártyás részben csillagszerű. Ezen leletek megfelelnek Henle-nek fagyasztott húgycsövön tett átmetszeti ered­ményeivel. Különben a központi figurának alakja függ attól is, hogy a bevezetett műszer mennyire tágítja ki a húgycső űrét. Ha a műszer aránylag vastag, a sajka­ároknak megfelelő fordított T alak, aláfelé kiszélesedő tojásdaddá válik, valamint a makknak megfelelő hosszanti és a merevencsés résznek megfelelő haránt­vonalalakú

Next