Orvosi Hetilap, 1878. július (22. évfolyam, 27-30. szám)

1878-07-07 / 27. szám

27. sz. BUDAPEST, 1878. Előfizetési Ár : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmente­­sitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. j­uLIUS 7. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Ir ONI­S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos ti. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Jármai L. tr. Közlemény a Rókus-kórház 1. belgyógyászati osztályáról. A maróhigany és a konyhasó alkalmazása az idegrendszer buja­kóros bántalmainál. — Hajnal I. tr. Elfajult fültőmirigy kiirtása. — Sztankovánszky J. tr. Az álczás váltóláz egy érdekes esetéről. — Könyvismertetés. Topographisch-chirurgische Anatomie d. Menschen von Prof. Dr. Rüdinger. — Lapszemle. Hasmetszés hólyagrepedés miatt. — Könyökíz csonkolásának módosítása. — A hagymázas betegek étvágytalansága. — Adat a chorea minor kór és gyógytanához. — A hörgi légzés keletkezéséről. — Gyomorvarrat. — A roncsoló toroklob kezelése pokolkővel. Tárcza : Ercsey E. tr. Párisi levelek. A sebészekről. IV. A Pitlé sebészei. — Vegyesek. — Előfizetési felhívás az „Orvosi Hetilap“ 1878­ julius­­decemberi folyamára. — Pályázatok. HUSZONKETTEDIK ÉVFOLYAM. Közlemény a Rókuskórház első belgyógyászati osztályáról. A maróhigany és a konyhasó kettős vegyü­letének alkalma­zása bőr alatt az idegrendszer bujakóros betegségeinél,) Jármay Lászl­ó Jr.-tól. Már hosszabb ideje, hogy az orvosok, tapasztalva az eddigi bujakórellenes gyógymódoknak czélszerűtlen­­ségét, vagy a betegre nézve kellemetlen alakját, mi utóbbi különösen az az eddigi tapasztalat szerint leg­jobbnak bizonyult bedörzsölési gyógymódot illeti, módot kerestek az eddigi gyógyszerelést más, a betegre nézve kellemesebb és mégis hatékony módszerrel helyettesíteni Miután más gyógyanyagokról tapasztaltatott, hogy azok­nak a bűralatti kötszövet útján történt felszivatásuk után az általános behatás gyorsabban és tökéletesebben ére­tett el mint a bélhuzamon át történt bekeblezésüknél, s így relatív kis adagokkal hathatósabb gyógyeredmé­­nyek voltak elérhetők; a higany­ bekeblezését is ez úton kisértették meg, s ez azon út csakugyan, mely több va­júdási szakon átmenve, mai nap közel áll azon ponthoz, hogy többi versenytársaival megmérkőzhessék. A higanynak corrosivoldat alakjában történő be­­fecskendését először már Hunter, később Hebra, végre behatóan Lewin tanulmányozta és hozta be 1869-ben az orvosi gyakorlatba; azonban ezen módszer annak daczára, hogy az általános gyógyhatás igen gyorsan és ala­posan eléretett, azon nagy hátrányban szenvedett, hogy a befecskendés helyén a corrosio a fehérnyéket oldataik­ból lecsapván, kemény szövetbeszüremkedés és láb jött e helyen létre, mi a betegnek napok és heteken át nagy fájdalmat okozott. Lewin és több másnak, történelmi nyo­mot nem igen hagyó kísérlete után Bamberger az old­ható higanyalbuminatot és a peptonhiganyt próbálta meg ugyane czélra, s ezen módszer előnyösebbnek mutatkozott az előbbinél, amennyiben szövetbeszűrődés nem jött létre; azonban ezután is még jelentékeny fájdalom állt be az aláfecskendés helyén, maga a készítmény pedig nem mutatkozott tartósnak. Ezen készítményben már a konyhasó, mint a ve­­gyületet alkotó egyik szer bennfoglaltatott, s részben ez magyarázza meg talán kevésbé izgató hatását. Végre a maróhigany és konyhasó kettős vegyüle­­­tével létettek kísérletek. E szert először Müller állítá elő, s Stern Jr. által már 1870-ben használtatott jó ered­­­­ménnyel belsőleg. Később Stern, úgyszintén Reder és Kratschmer ugyan a készítményt subeutan is alkalmazták, s mindnyájan az eddigi ez irányban elért eredmények­nél kedvezőbbekhez jutottak. Valószínű, hogy a készít­mény ezen előnye annak felesleges konyhasó-tartalmától függ, mert tény, hogy felesleges mennyiségű chlom­atrium­­mal vegyített corrosivoldat a fehérnyéket oldataikból­­ ki nem csapja, s így elkerülhető azon fájdalom és köt­­szövetbeszűrődés, mi a tiszta corrosivoldat használatánál beáll; továbbá a felesleges konyhasómennyiség a corro­­sivoldatot kevésbé savanyú vegyhatásúvá alkotja, s így ez a szövetekre kevésbé hat izgatón. Voit elmélete szerint minden higanykészítmény mint végtermék épen ezen kettős vegyület alakjába változik át, ha útjában alkalichloridokkal találkozik. Ezen véltét szerint nagy indító okunk volna tehát épen ezen készít­ményt úgyszólván a szervezetnek készen nyújtanunk, azonban másrészt figyelembe kell vennünk, hogy ezen hypothesis még nem feltétlen tény, s épen az orvosegy­­let 1876. évi ápril 22 -i ülésén Balogh Kálmán tanár a higanykészítmények hatásáról szólván, más eredmény­hez jutott. Szerinte a bőrön át akár subeutan, akár inunctio alakjában bekeblezett higanykészítmények vég­termékként mint színhigany vétetnek fel a vérbe; itt in statu nascenti illóvá válva, az egész testben szétter­jednek, s különösen azáltal hatnának a higanyszerek, amennyiben a szövetekben zsíros elfajulást okoznak, s így a bujakóros képleteknek e hajlamát nagy mérték­ben növelik. Ezen nézet tehát nem szól a corrosio és 27­ 7 Felolvastatott a budapesti királyi orvosegylet 1878-dik évi martius 30-kán tartott ülésén.

Next